"2011, és vége: lakat lesz az ajtón"

Nem lázadoznak és nem dühöngenek a bezárás előtt álló váci izzógyár munkásai: csendes beletörődéssel beszélnek saját jövőjükről és arról, hogy az állását elveszítő több mint hatszáz embernek esélye sem nagyon van munkát találni. A General Electric szerdán jelentette be, hogy  2570 embertől válik meg magyarországi fényforrás üzletágánál. A váci gyárigazgató aznap megköszönte a munkát a dolgozóknak, akik egyelőre még azt sem tudhatják, pontosan meddig járthatnak még be a szokott háromműszakos rendben a szalag mellé.

Naponta háromszor élénkül meg a váci Rönkös büfé: reggel hatkor, délután kettőkör és este tízkor - ilyenkor van műszakváltás a szemközti izzógyárban. A cserépkályha mellett alvó fekete macska az ajtócsapódásra elosont a rikácsoló zöld papagáj kalitkája mellett, hátraszaladt a pulthoz, pedig - bár péntek délután van - nem jöttek be sokan. Közel hatszázötvenen dolgoznak a gyárban, de az épületből kiözönlő emberek többsége rögtön a vonatpályaudvar, a buszok felé vette az irányt. Hazafelé siettek.

"A Rönkös a törzshelyünk. Ez a boldogságunk. Megiszunk egy sört, elbeszélgetünk. Itt van a míting, nem a gyárban" - emelte meg sörösüvegét annak a nyolc-tíz munkásnak az egyike, akik mégis betértek munka után egy fél órára.

A téma minden asztalnál ugyanaz. A váci üzem az egyik legnagyobb vesztese a General Electric Hungary szerdán bejelentett leépítésének. A következő két évben 2570 főt bocsát el a fényforrás üzletágban Magyarországon. Nagykanizsáról ugyan több, 1300 embert küldenek el, de a váci gyár az egyetlen, amelyiket teljesen be is zárnak 2011 végéig. A munkatársak eltűnéséhez hozzászokhattak a váci dolgozók: 2008 elején még több mint 1300-an dolgoztak Vácott is, azóta egyszer már volt csoportos leépítés, a többiektől pedig apránként, csöndben váltak meg, nem hosszabbítva meg határozott idejű szerződésüket - mondta az [origo]-nak Borbély Sándor, a Tungsram Dolgozók Független Szakszervezetének váci vezetője.

Mindenkinek megköszönték a munkát

A dolgozók szerdán tudták meg, nem sokkal a GE sajtótájékoztatója előtt, hogy mindannyian el fogják veszíteni a munkájukat. A két órai műszakváltás előtt leállíttatták az összes gépet, összehívták őket az egyik csarnokba. "Elmondta a gyárigazgató, hogy nagyon szépen dolgoztunk tavaly, nagyon meg vannak elégedve. Mindenkinek megköszönte a munkáját. Ecsetelte a nehéz gazdasági helyzetet. Úgy fogalmazott, hogy átszervezés lesz, azt a szót, hogy elbocsátás, nem mondta ki" - mesélte a kocsma kockás terítős asztalára könyökölve egy középkorú nő. Szerinte nem volt elég őszinte, elég korrekt a tájékoztatás, mert azt nem árulták el, pontosan mikor kezdődik, és milyen ütemezésű lesz a leépítés.

"Bizonytalanságban vagyunk, nem tudjuk, melyik pillanatban küldenek el" - mondta. Szerinte szándékosan nem közli a cég a részleteket, "van benne egy kis pszichológia", nehogy az emberek elkezdjék szabotálni a munkát, szándékosan lassabban dolgozzanak. Ő abban is kételkedik, hogy idén még mindenkinek megmarad az állása, pedig ezt egy kollektív megállapodás garantálja Selmeczi György, az országos szakszervezet vezetője szerint. A szakszervezet ezt a garanciát kérte cserébe azért, hogy belement: márciustól decemberig tíz hónapon keresztül négy napos munkahetet vezethet be a cég, ha a szükség úgy diktálja.

Az elbocsátások ütemezését egyelőre a szakszervezet sem ismeri. A végrehajtásról hivatalos tárgyalások lesznek, sok minden függ majd a termeléstől, a gazdasági környezettől - mondta Selmeczi. Borbély szerint Vácott november 9-én kezdődik a gyár vezetése és az üzemi tanács közti 15 napos tanácskozás. "Minden törvényes eszközzel harcolni fogunk azért, hogy a váci gyár megmaradjon" - jelentette ki Borbély.

"Az amcsit kurvára nem érdekli"

A magyarországi gyárbezárás egyik előzménye, hogy az Európai Unió szeptembertől elkezdte kivonni a hagyományos izzókat a piacról. "El van döntve ez már, 2011, és vége, lakat lesz az ajtón. Az amcsit kurvára nem érdekli, hogy mi van Vácon" - legyintett a Rönkösben a sörösüveget szorongató idősödő munkás. "Indiába, Kínába megy, ott lehet gyártani az izzókat".

A neve elhallgatását kérő munkás saját magát a szerencsésebbek közé sorolja, mert 57 éves, nincs már sok hátra neki a nyugdíjig. Abban nem reménykedik, hogy új munkát talál. "Ha elmegyek valahova, és megmondom, mennyi idős vagyok, kiröhögnek" - mondta. Ismerősei példáján is azt látta, nincs hová menni: vele egyidős mérnök barátjának egy évébe telt, mire munkát kapott. "Másrészt én ezt tanultam, ehhez értek. Ha elmennék péknek, azt a kenyeret nem sokan ennék meg". Kétszer tíz évet húzott le a váci Tungsramnál, közben egy ideig külföldön - Franciaországban, Dániában - dolgozott. Szerinte ott nemcsak többet keresett, jobban meg is becsülték, mégis hazajött. "Én csak itt tudok élni". A munkáját is szereti még mindig, a munkakedve a GE bejelentése óta sem romlott, de megérti azokat is, akik "azt mondják: szarok bele".

Szerinte az eddigi leépítések tapasztalatai alapján a fiatalokat fogják elküldeni először, mert köztük többen vannak olyanok, akiknek még nincs véglegesítve a szerződésük, és tovább maradhatnak a "régi motorosok, azok, akik értenek a gépekhez". "Engem már háromszor elküldtek, pedig csak két éve dolgozom itt" - mondta az [origo]-nak egy huszonéves férfi. " Igazából nem is nagyon érdekel, háromszor elmentem már, most negyedszer is. Ha nincs más, elmegyek Pestre." Ő úgy látja, mást sem viselt meg túlzottan a bejelentés, mert egyrészt régóta benne volt a levegőben, másrészt megszokott, hogy hozzá hasonlóan a dolgozók közül sokan "jönnek-mennek, mint a bumeráng".

"Begyűrűzik a lelkekbe"

A tájékoztatás korrektségét kifogásoló, szintén név nélkül nyilatkozó középkorú asszony másképp érzi, szerinte a dolgozók "el vannak keseredve." Vácott nincs munkalehetőség ennyi embernek, sok családban a férj és a feleség is itt dolgozik, ők pedig teljesen ellehetetlenülnek, ha bezár a gyár - mondta. Az igazgató ugyan szerinte állította, hogy felvették a kapcsolatot más céggel, és tanácsadók is lesznek majd az álláskereséshez, mégis reménytelennek látja a helyzetet. A váci szakszervezeti vezető sem bizakodó: információi szerint a már korábban elbocsátottak többsége sem talált még munkát.

A nő nem csak a pénzkieséstől, hanem a munkanélküliség lelki terheitől is félti munkatársait: "ez egy szociális probléma, ami begyűrűzik a lelkekbe." "Nekem is nagy probléma, de átlépek rajta, az élet megy tovább" - saját magáért nem aggódik túlzottan, pedig nem hiszi, hogy találna új munkát, de 57 évesen neki is közel már a nyugdíj. 13 éve került a váci izzóba. Korábban Pesten élt, 14 éves korától kezdve fodrászként dolgozott: divatos, melírozott frizurája és ezüstre lakkozott körmei most is mutatják, hogy nem felejtette még el eredeti szakmáját. A fővárosban a nővérével bérelt régen egy kis üzletet, de a nővére meghalt, az adókat emelték, egyedül már nem érte meg fenntartani. Ezután költözött Vác mellé a férjével. Először a férfi ment el a gyárba, majd miután egy évig hiába próbált Vácott fodrászként elhelyezkedni, követte ő is. "Egy hónapig sírva jöttem, sírva mentem, de aztán megszoktam" - emlékezett vissza a kezdeti időkre.

A munka most sem könnyű, egy átlagos napon hajnali negyed ötkor kel, és ha a vonat késik, öt perc késésért is fél órányi munkabért vonnak le - mondta. Az éjszakai műszakot pedig megszokni nem, csak csinálni lehet szerinte. Szombatonként is dolgozik: ez önkéntes, és a cég rendben kifizeti a túlórát.

"Nem kellett volna eladni"

A régebbi elbocsátások az [origo] által megkérdezett munkások szerint korrekten zajlottak: rendben kifizették a végkielégítéseket, időben szóltak, előre megkérdezték, kinek van lehetősége új helyre menni, és legalább részben próbálták velük feltölteni a leépítendő létszámot. A GE-t a váci dolgozók nem hibáztatják a leépítésekért. "Nem a Tungsram a hibás, nem is a GE, hanem a kormány. Nem kellett volna eladni" - mondta az [origo]-nak egy 53 éves, 20 éve ott dolgozó férfi a gyár előtt. Ő ennek ellenére azt tervezi, hogy munkaügyi pert indít a gyár ellen kártérítésért, mert tüdőbeteg lett az izzóban töltött évek alatt, és betegsége miatt más fizikai munkát nem is tudna végezni. Állítása szerint az ólom betegítette meg, mert évekkel ezelőtt - míg át nem álltak modernebb technológiára - még ólomüveggel kellett dolgoznia. Azt állította: a bátyja is emiatt ment tönkre, leszázalékolták. A kocsmában a nyugdíj előtt álló férfi is beszélt arról, hogy egészsége megsínylette a gyárban töltött éveket, ő a higanygőzre panaszkodott.

Míg a Vácott dolgozók többsége név nélkül ugyan, de hajlandó volt beszélni az [origo] munkatársával a leépítésekről, az újpesti fényforrásgyárnál a legtöbben elzárkóztak ettől. Újpesten, ahol a GE központja is van, körülbelül kétezren dolgoznak jelenleg, de ebben benne van a cégvezetés is, a telephelyeken 1400-1500-an lehetnek - mondta a szakszervezet országos vezetője. Innen a szerdai bejelentés szerint körülbelül 160 embert küldenek el, főként nem fizikai munkásokat, hanem a cégirányításban dolgozókat.

A Váci úti telephely előtt mégis több dolgozó is azzal utasította vissza a nyilatkozatot, hogy félnek, nehogy bajuk legyen. Egy fiatal férfi szerint a vezetőség jól jár vele, hogy a dolgozók jobban féltik az állásukat: több az ellenőrzés, és az emberek is jobban odafigyelnek az összes szabály betartására. "Itt senki sincs úgy beágyazva" - mondta körbe-körbenézve a gyár előtti buszmegállóban egy munkába tartó nő. "Itt igazából ugyanúgy nincs demokrácia, mint a rendszerváltás előtt. Ha az ember kinyitja a száját, találnak rá okot, hogy elküldjék."