"Hallja, amit mondok?" - egy hallássérült egy napja

Vágólapra másolva!
Negyvenhét éves, házas, két gyereke van, Vácról ingázik Pestre, a gyrost hagymával és csípősen eszi. Petke Lajos ugyanolyan életet él, mint bárki más, csak a kommunikációval van nehezebb dolga, mivel hallássérült. Megnéztük, hogy boldogul a hétköznapokon egy siket egyedül és jeltolmáccsal. A Nyugati pályaudvaron és a műszaki áruházban igyekeztek, de az okmányirodán ránk vágták az ajtót.
Vágólapra másolva!

Petke Lajos 47 éves váci lakos, házas, két gyereke van. Szakmája betűszedő, de ebből már nem lehet megélni, így jelnyelvet oktat a Hallatlan Alapítvány szervezésében - ahol emellett kurátorként is tevékenykedik. Féléves kora óta hallássérült, kommunikálni kézjelekkel tud.

Őt még olyan módszerrel oktatták az általános iskolában, amely nem a legmegfelelőbb egy teljesen siket ember számára. A módszer lényege, hogy gyakorlatilag meg kell tanulniuk szájról olvasni, ami elég körülményes.

Vonattal menne Hódmezővásárhelyre

Petke Lajossal - aki sportosan elegáns ruhában érkezik - reggel 10 órakor találkoztunk a Nyugati pályaudvaron. Először a MÁV jegypénztáránál tettünk egy próbát, ahol Petke Lajos arról érdeklődött, hogy juthat el Hódmezővásárhelyre. A pénztáros először szóban próbál kommunikálni, lassan esik le neki, hogy ez nem fog menni. Végül elővesz egy tollat és egy papírt, és beindult a kommunikáció. Petke Lajos nem panaszkodik utólag, szerinte emberségesen viselkedett a pénztáros, erős négyes osztályzatot adna neki.

A jegyvásárlás nagyrészt így zajlik a hétköznapokon Petke Lajos szerint, bár a váci jegypénztáros már látásból ismeri, így általában még oda se lép a pénztárhoz, már nyújtja is neki a 90 százalékos kedvezményre jogosító jegyet a Nyugatiig.

Ezután az egyik peronon végigsétálva kalauzoknál próbáltunk érdeklődni a szegedi gyors indulásáról. Az első kalauz hamar továbbküldött, mert épp kigördült a vonata az állomásról. A következő kalauz készséges volt, megmutatta, melyik lenne a mi vonatunk. Jól artikulálva magyarázott, ahogy Petke Lajos megjegyezte, "lehet, hogy volt már dolga siket utassal".

Notebook, LCD-tévé és nyomtató

Ezután a Westend bevásárlóközpont egyik műszaki áruházába mentünk be. Először egy notebook után érdeklődött Petke Lajos, de az eladó sokáig nem fogta fel, hogy sikettel van dolga. Négyszer kérdezte meg - negyedszerre már szótagolva -, hogy milyen felhasználásra kellene a hordozható számítógép. "Hallja, amit mondok?" - kérdezett rá végül gyanakodva.

A második készséges volt, igaz, ekkor már segítségül hívtuk a velünk tartó jeltolmácsot is, akinek segítségével alapos technikai tájékoztatást kaptunk a lapos képernyős tévékről. Még a már elkelt 35 milliós, hatalmas tévét is megmutatták. Petke Lajos a legtöbb helyre nem visz jeltolmácsot, de a műszaki áruházakban kivételt szokott tenni, hogy jobban megértse a sok technikai kifejezést.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Jelelés a pályaudvaron - még több képért kattintson a fotóra!

Az áruház következő alkalmazottjának inába szállt a bátorsága. Nála egy tintasugaras nyomtatóról érdeklődtünk, de eleinte elutasítóan viselkedett, nem értette a jelelését, majd rájött, hogy a papír és a toll lendítene a társalgáson. Ekkor azonban inkább egy fiatalabb kollegájához irányított minket. A fiatal eladó zavarban volt, de végül el tudta magyarázni írásban a lényeget. Petke Lajos az áruházzal is meg volt elégedve összességében, őt már a papíros megoldás se zavarja - mondta. Azt azért megjegyezte, hogy az egyik eladó jobban is artikulálhatott volna.

Lányának új útlevél kéne

A következő célpont a Visegrádi utcai központi okmányiroda volt. Itt egyszerűen Petke Lajos orrára csapták az ajtót az ebédszünetre hivatkozva. Ha nem lett volna tolmács - mondta Petke -, nem tudta volna, miért küldik ki. Ezután jogosítvány-ügyintézés ürügyén felmentünk az emeletre, ahol a szokásos papíros módszerrel sikerült szót érteni az ügyintézővel, aki kedves volt és segítőkész.

Ebészünet után újabb próbálkozást tettünk, ezúttal útlevelet próbáltunk igényelni. Az ügyintéző eleinte értetlenül állt Petke Lajos jelzései előtt, majd lassan beindult a papíros-tollas kommunikáció. Petke úr minden kérdésére választ kapott és megtudta, miként hosszabbíthatja meg lánya útlvevelét. Utólag így is csak egy gyenge kettes osztályzatot tudott adni az okmányirodának.

Petke Lajos szerint nem lenne értelme a nagyobb közszolgáltatóknál jelnyelvi tolmácsot alkalmazni, sokkal jobb megoldás volna, ha minden alkalmazott tudná a legfontosabb kifejezéseket jelnyelven. A jelnyelv Petke Lajos szerint folyamatosan változik, az identitás és a diszkrimináció fogalmai az utóbbi években kerültek be a nyelvbe.

Ő relétolmácsként is besegít néha, azaz nehezen kommunikáló siketek jeleit továbbítja a jeltolmácsnak. Egyszer egy forgalmi vizsgán tolmácsolt így a siket sofőr és a jeltolmács, illetve az oktató között. A siketek ugyanolyan jogosítványt kaphatnak, legfeljebb a mentők szirénájának hangja az, amit nem hallanak. Petke Lajos szerint épp ezért egy siket sokkal körültekintőbben figyeli az autó tükreit.

Hagyma-csípős jöhet

Végül egy Teréz körúti, a Nyugati térhez közeli török étterembe mentünk be ebédelni. Petke úr nehezen értette meg magát az eladóval, de azért kiderült, hogy egy gyrost enne, megfelel neki, ha a hús borjú, és jöhet a hagymás-csípős kombináció is. Az eladó, ha nehezen is, de megértette, hogy mit akarunk, és a pénztárnál sem volt gond.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Esélyegyenlőség kézjelekkel - a galériáért kattintson a képre

Ebéd után kiléptünk körútra, Petke Lajos járkáló mozdulatot tett az ujjaival, majd begörbítette őket és a kinyújtotta a kezét. Kis ideig morfondíroztunk a megoldáson: Ti is villamossal mentek tovább? - kérdezte.