"Megmutatta az új világhatalmi egyensúlyt" - interjú a klímacsúcsról az Európai Klíma Alapítvány iga

Megerősödött kínaiak, csalódott európaiak és bizonytalan jövő - így néz ki a klímaváltozás elleni küzdelem a sikertelenül zárult koppenhágai konferencia után az Európai Klíma Alapítvány igazgatója, Jules Kortenhorst szerint. Az egykori holland parlamenti képviselő az [origo]-nak adott interjújában azt mondta, a klímacsúcs ugyan minden eddiginél jobban megmutatta, hogy átalakult a világhatalmi egyensúly, de úgy ért véget, hogy nem mutatta meg a tovább vezető utat.

Nehéz két hét áll Jules Kortenhorst, az Európai Klíma Alapítvány igazgatója mögött, aki közelről figyelte a koppenhágai klímakonferenciát és annak előkészületeit. "A végére kicsit mindenki elfáradt" - mondta az [origo]-nak telefonon adott interjújában Kortenhorst, megjegyezve, hogy a csúcstalálkozó zárása óta nem is beszélt a tárgyalások résztvevőivel, mert inkább "hagytam aludni őket". Az egykori holland parlamenti képviselő a konferencia utolsó napjain ugyanakkor az európai uniós tárgyalókkal folytatott beszélgetésekből csalódottságot és az elszántság ellenére is erősődő aggodalmakat szűrt le, miután egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy jelentős eredmények nélkül fog zárulni a konferencia.

A világ szinte összes - szám szerint 193 - országának képviselői 12 napon át tárgyaltak a dán fővárosban, és az eredeti elvárás az volt, hogy tető alá hoznak egy jogilag kötelező érvényű egyezményt, amely előírja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának jelentős csökkentését, valamint dönt arról, hogy a fejlett országok mekkora támogatást adnak a klímaváltozás által leginkább sújtott szegény államoknak. Végül azonban csak annyi történt, hogy néhány nagyobb ország - az Egyesült Államok, Kína, India és Dél-Afrika - megegyezett egy nem kötelező érvényű szövegről (erről ebben a cikkünkben olvashat bővebben), amely ellen több ország is tiltakozott, és így a konferencia csak tudomásul vett.

Kételyek maradtak

Az üvegházhatást okozó gázok csökkentéséért lobbizó, hágai központú alapítvány sem elégedett a konferencia kimenetelével. "Számunkra négy cél elérése volt fontos. Kötelező érvényű egyezmény szülessen, szerepeljenek benne célkitűzések a gázkibocsátás csökkentésére, tartalmazza a fejlődő országok támogatásának részleteit, valamint jelöljön ki egy világos utat a jövőre nézve" - mondta Kortenhorst. Végül ezek közül csak egy valósult meg, az is csak részben: az egyezség kimondja, hogy a következő három évben évente 10 milliárd dollárt kapnak a szegény országok és szerepel benne az a cél is, hogy 2020-ra ez az összeg évi 100 milliárdra nőjön. "Nem világos, hogy honnan jön a pénz" - jelezte a finanszírozással kapcsolatos kételyeit az alapítvány igazgatója.

Az Európai Klíma Alapítvány Kortenhorst szerint információkat gyűjt és elemzéseket készít, arra pedig ügyelnek, hogy függetlenek maradjanak mindenféle politikai ideológiától. Az igazgató által felsorolt célok azonban nagyrészt egybeesnek azzal, amit az Európai Unió képviselt a tárgyalásokon, és ugyan az EU végül támogatta az egyezséget, de a péntekről szombatra virradó éjszaka nyilatkozó uniós tisztviselők nem is próbálták rejtegetni csalódottságukat. Sokatmondó volt, hogy az Európai Bizottság elnöke, Jose Manuel Barroso nem sok pozitívumot mondott az egyezményről azon kívül, hogy még mindig jobb, mint ha nem lenne semmilyen megállapodás.

Magára maradt EU

Az EU az összes szereplő közül a legambíciózusabb klímaváltozás elleni programmal érkezett a konferenciára, de ehhez nem tudott követőket szerezni. Kortenhorst szerint ugyan az uniós tárgyalók is keményen dolgoztak, de a belső megosztottság nehezítette az EU céljainak elérését. "Van egy választóvonal azok között, akik szerint az EU még merészebben is tudna haladni, és azok között, akik szerint ez veszélyezteti az unió gazdasági érdekeit" - magyarázta az alapítványigazgató, aki szerint ugyan vannak olyan ágazatok - például a fémipar -, amelyek számára mostohábbá fognak válni a körülmények, de "szélesebb alapról nézve ez egy buta érv". Kortenhorst szerint ugyanis nyilvánvaló, hogy a gazdaság legtöbb szereplője számára is előnyös a tisztább technológiák használata, az energiahatékonyság növelése.

Az EU már már 2007 elején bejelentette azt a célt, hogy 2020-ra 20 százalékkal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest, de azt is hozzátette, hogy ha más fejlett országok is hasonlóan ambíciózus célokkal állnak elő, akkor ezt feltornázza 30 százalékra. Koppenhága után ez kétségessé vált, és az unió elnökségét jelenleg betöltő Svédország miniszterelnöke, Fredrik Reinfeldt is azt mondta péntek éjszaka Koppenhágában újságíróknak, hogy egyelőre nem látják a feltételeit annak, hogy 30 százalékra növeljék a célt. Kortenhorst szerint azonban ostobaság lenne megmaradni a 20 százalékos célkitűzésnél, amikor az EU már eddig is teljesített 19-et. "Ez azt jelentené, hogy tétlenül ülünk" - mondta az alapítványigazgató, aki szerint az uniónak a többi szereplő vállalásaitól függetlenül is élharcosnak kell maradnia.

Megerősödött Kína

A konferencia azt is nyilvánvalóvá tette, hogy vége annak az időnek, amikor az európai országoknak döntő szava volt a világ dolgaiban. "Koppenhága megmutatta, hogy új világhatalmi egyensúly alakult ki. Világos, hogy Kína sokkal erősebb, mint korábban" - mondta Kortenhorst, aki szerint Kínának és kisebb részben Indiának sikerült elérnie, hogy őket kövesse a szegény fejlődő országokat tömörítő G77-csoport. Az alapítványigazgató szerint utóbbi csoport néha nem is úgy cselekedett, mint ahogy azt az érdekei feltétlenül diktálták volna, és ezt is a kínai befolyásnak tudja be.

Sokat elárult ezekről az új világhatalmi viszonyokról, hogy a kínaiak még úgyis meghatározó szerepet játszottak a tárgyalások végjátékában, hogy a konferencián nem is a legmagasabb szinten képviseltették magukat. Hu Csin-tao elnök helyett Ven Csia-pao kormányfő utazott Koppenhágába, ráadásul még ő is megtette többször, hogy helyetteseit küldte el olyan egyeztetésekre, amelyeken egyébként más nagyhatalmak - köztük az Egyesült Államok - első számú vezetői vettek részt.

Kortenhorst szerint az amerikaiak a konferencia utolsó két napján lökést adtak a tárgyalásoknak egyrészt azzal, hogy jelezték, hajlandók tevékenyen részt venni a szegény országok támogatásában, másrészt pedig Barack Obama elnök személyes részvételével. "Érezhető a személyes elkötelezettség" - mondta az alapítványigazgató Obamáról, aki már tavalyi kampányában azt ígérte, hogy az Egyesült Államok lesz a klímaváltozás élharcosa.

"Nincs világos menetrend"

Egyelőre ez az amerikai ígéret még messze van a megvalósítástól, akárcsak a koppenhágai konferenciára meghatározott eredeti cél, a globális, kötelező érvényű egyezmény megkötése. A csúcstalálkozó végén megszületett szöveg nem is szab meg erre határidőt, és Kortenhorst szerint is lehetetlen megjósolni, hogy mikorra születhet meg egy ilyen megállapodás. "Bolond lennék azt mondani, hogy hat hónap vagy kilenc hónap" - fogalmazott az alapítványigazgató, aki szerint Koppenhága ugyan abból a szempontból eredményes volt, hogy a magas szintű részvétel és a hatalmas médiaérdelődés megmutatta, "a világ elindult az alacsony szén-dioxidkibocsátású gazdaság felé", de a konferencia zavaros vége azt is jelenti, hogy egyelőre nincs világos menetrend.

"Tétován indult be a haladás" - véli Kortenhorst, szerinte ugyanis nem világos, hogy mi is fog történni a következő öt-tíz évben. Márpedig a klímakutatók többsége szerint már most is kevés az idő. A konferencia utolsóelőtti napján kiszivárgott egy ENSZ-tanulmány, amely szerint az eddig bejelentett intézkedések alapján átlagosan 3 Celsius-fokkal fog nőni a globális átlaghőmérséklet az évszázad végére az iparosodás előtti időszakhoz képest, és ennek katasztrofális következményei lehetnek: mintegy 170 milió embert sújtanának parti áradások és további 550 milliót fenyegetne éhínség. Kortenhorst szerint ezért merész lépésekre van szükség, különben a "a bolygó talán túléli, de az emberiség egy olyan helyen fogja találni magát, amely nem lesz megfelelő az élethez".