Elhunyt Beke Kata

Elhunyt Beke Kata tanár, író, publicista, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium korábbi politikai államtitkára. Beke Kata 73 évet élt.

Életének 73-ik évében elhunyt Beke Kata tanár, író, publicista, aki a szabadon választott Országgyűlés első ciklusában volt képviselő, az oktatási tárca politikai államtitkára. Beke Katát a minisztérium saját halottjának tekinti.

Beke Kata 1936. december 22-én született Budapesten. A rendszerváltásig tanított, utoljára a Kaffka Margit Gimnázium történelemtanára volt. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja, 1988-ban belépett a Magyar Demokrata Fórumba.

1990-ben az első szabadon választott Országgyűlés tagja lett, majd a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára volt. Szakmai és politikai nézeteltérések miatt azonban rövid idő elteltével lemondott államtitkári tisztségéről és az MDF-ből is kilépett, 1994-ig független képviselőként tevékenykedett.

Beke Kata egyik legismertebb könyve a Jézusmária, győztünk! című politikai esszé-jellegű kötet, az MDF rendszerváltó választási győzelméről és az azt követő belső válságról szól.

Beke Kata visszaemlékezései 2000-ben jelentek meg az [origo]-n: "Szörnyű volt félbehagyni a tanítást, de nagy kaland is volt belekezdeni a képviselőségbe. [...] Amikor először mentem a Parlamentbe, vittem egy szál virágot az '56-os sortűz áldozatainak emléktáblájához. 20 évesen én is csak szerencsémnek köszönhetem, hogy megúsztam a vérfürdőt, és arra gondoltam, hogy ilyen világ van Közép-Európában: vagy majdnem agyonlőnek, vagy képviselő leszek. Egészen különleges helyzet volt, két év múlva persze már ez is csak egy foglalkozásnak számított."

"Nem voltunk biztosak, az MDF győzelmében. A Bem téren 8-án este nagyon boldogok voltunk. Egymás nyakába borulva ünnepeltünk. Sosem felejtem el, amikor Antall felállt, és azt mondta: "ezt a választást megnyertük". De csalódásokat is hozott az az időszak. Én az MDF országos választmányának tagja voltam, de egyszerre azt vettük észre, az igazi döntéseket nem mi hozzuk. Antall szerepe lett a döntő, óriásivá vált a tekintélye. Jó taktikai érzéke volt, de nem ismerte az országot eléggé." (A teljes cikk itt olvasható.)