"Iszapban még jobb" - nádaratás a Balaton jegén

Amikor erős a jég a Balatonon, akkor van itt a nádaratás szezonja. Öt vállalkozó küldte embereit a jégre, hogy amíg lehet, arassák a nádat. Beálltunk az egyik csapathoz, kétéltű mocsárjáróval vágtunk neki néhány órás szerelés után a befagyott tónak, hogy ezerszámra hordjuk a parti depóba a levágott nád kévéjét a metsző hidegben és hallgassuk a sztorikat a jégbe szakadt munkásokról.

"Ez defekt. Biztos agancsba hajtottunk. Hogy az a..." - káromkodna nagyot Hűse László, egy zalai nádarató cég vezetője, de inkább leveszi széles karimájú kalapját. Reggel hét óra van, a Kis-Balaton partján állunk a napfelkeltében egy kétéltű - úgy tűnik harcképtelen - nádarató gép mellett. Épp indultunk volna a jégre nádat vágni, itt van a szezonja. A nádarató csapat tagjai leveszik a kesztyűt, nekiállnak a mínuszban, hogy foltot süssenek a 120 centi széles és legalább olyan magas ballonszerű gumira. Ebből hat darab pöffeszkedik az eredetileg mocsárjárónak készült gép alatt, ami korábban dán olajfúrókat segített.

Ha jó a jég, gyorsabban lehet aratni: pár napja beindult az aratás. Az 1200 hektárra tehető balatoni nádas egyharmada természetvédelmi terület, a többit legalább háromévenként célszerű lenne learatni, mert berohad, ahogy mondják "avasodik". Tavaly 15 millió forintot biztosított a helyi vízügyi igazgatóság a feladat elvégzésére, az idén ennek csak alig több mint a felét. A kívánatos 250-300 hektárnyi nádasnak így várhatóan csak a felét sikerül majd levágnia annak az öt cégnek, amely lehetőséget nyert erre a meghirdetett közbeszerzési eljárásban.

75 lóerő, 60 literes fogyasztás

A vállalkozások 94 hektárnyi vízvédelmi, vagyis tisztító nádaratásra kaptak megbízást, amelynek elvégzéséért hektáronként 67-70 ezer forintot fizet nekik a vízügy. Ezen felül 43 hektárnyi olyan jobb minőségű, ipari célra hasznosítható nád aratását engedélyezik, amelyért viszont már az arató fizet. Hőse László kévénként 16 forint plusz áfát. Az ő cége a tavalyi szezonban körülbelül 200 ezer kévét aratott. Egy-egy kéve olyan 30-40 centis köteg, ebből egy óra alatt körülbelül nyolcszázat, ezret tud összegyűjteni a gép, ennyivel telik meg. Aztán irány a part, ledönti a kévéket, majd vissza a jégre.

A havas parton - ahogy az aratók mondják, a depóban - tucat számra sorakoznak körülöttünk a ledöntött kévekötegek. Hivatalosan február 28-ig lehet aratni, addig az a cél, hogy minél több nádat a partra hozzanak. Ha az időjárás engedi, az aratók mennek éjjel-nappal, jégen, vagy a nyílt vízen, de a legjobban azt élvezik, amikor iszapos a balatoni nádas, amibe a parttól olyan 500 méteres mélységig szoktak bemenni a kétéltűvel. A begyűjtés hasznossága szempontjából a jég a legjobb, könnyedén lehet haladni, de "iszapban élvezetesebb" - mondják az aratók. Billeg a gép, küzd, gyúrja a sarat, miközben 75 lóerős motorja 60 liter gázolajat fogyaszt százon.

"Ráfagyott a vizes ruha"

Az aratás utáni munkafázis a válogatás. Tavasszal jönnek majd az Alföldről az idénymunkások, 5-10 ember, akik hónapokon át osztályozzák a vízparton a télen learatott növényt. Villával kihúzzák a kévékből a sást, különszedik a görbe szálakat, méretre vágják és kötegelik, majd bálázzák a nádat. Aztán kamionszámra indul az áru külföldre, leginkább Hollandiába. Nem a vastag, erős, hosszú szárú nád az értékes. A vékony, 120 centi körüli, egyenes az igazi, az könnyebben tömörül a háztetőkön, amelyekre 30-35 centi vastagon rakják fel a legjobb minőségű nádat. A satnyából fonat lesz kerítésre, vagy kétszer egyméteres nádpadló lap, amit hőszigetelőnek használ az építőipar. Nádtetőt Hűse cége is rak, négyzetméterét anyagköltséggel együtt 8 ezerért.

Még csak az arató melegszik

Közben a hatalmas dán abroncsról - aminek darabja 600 ezer forint - egy vadásztőrrel levágják a 20 centis recét, kézi köszörűvel ledörzsölik a lyuk környékét, majd mehet rá a kéttenyérnyi folt. Egy órás munka után indul a kompresszor, de amint felfújja a gumit, az ledobja a frissen ragasztott foltot. Most már mindenki káromkodik. A Lombardini motoros kétéltű sérült abroncsát az időközben felkelt nap felé fordítják, hogy az is melegítse a gumit. Újraindul a művelet, de most már felhívják a Gumis Gyurit is, induljon.

Hogy enyhítse a feszültséget, a vörös csillagos katonai usankát viselő Csabi sztorizgatni kezd: ki, mikor, hogyan szakadt be és hogyan esett be a vízbe. "Mikor ráfagyott a vizes ruhája, kérdeztem, hogy vagy. Csak annyit mondott, hogy eleinte fázott a lába, de már nem érzi" - meséli röhögve egyik társa balesetét. A mi lábunk több zokniba bújva is fagyott állapotban van már megérkezésünktől kezdve, szerencsére a férfiak tűzet gyújtanak a nádból. Próbálunk úgy állni a hamuban, hogy még éppen ne olvadjon le a bakancs talpa.

"Hallod ahogy morog alattunk a jég?"

Három óra foltozás, és a kerék újbóli felfújása után végre nekivághatunk a befagyott Balatonnak. Kiderül, nem agancs szúrta ki a gumit, hanem egy kóró. "Szinte minden nap látunk szarvasokat, meg vaddisznókat a jégen, eszik a nádat" - mondják, hogy ne csak a kapaszkodásra koncentráljunk, hanem figyeljük a természetet is. Éjjel szoktak látni "zöld madarakat is", de, hogy mik azok, azt nem tudják. A kétéltűn elfoglalja helyét az öt arató. A sofőrfülke kissé hidegnek tűnik, de vendéglátónk megnyugtat: a szivargyújtóról megy az ülésfűtő, amely "még masszírozni is tud". Akkor lesz csak picit bosszús, amikor a sofőr a kalapjára ül.

Nincs gond, ha beszakad a jég

Meglepően fürge és fordulékony a kétéltű, amelynek - a targoncákhoz hasonlóan - a hátsó tengelye fordul. Irány a jég, nagy lendülettel berontunk a nádasba, ahol mindenki megemeli a hangját, hogy túlkiabáljuk a motor zúgását. "Hallod ahogy morog alattunk a jég" - kérdezi Laci, majd megnyugtat, hogy akkor sincs gond, ha beszakad alattunk a jég, "egy méterrel lejjebb süllyedünk, és kész".

A kombájnéhoz hasonló kasza fölött két oldalon egy-egy ember hajol a kések fölé, ahol a kévékbe kötözött levágott nádat dobja ki a szerkezet olyan 6-10 másodpercenként. Ezt hajigálják hátra, ahol a nekik háttal álló platós ember rendezi 2-3 méter magas rendbe a kévéket. A kaszások talpa alá étkezési sót szórnak marokszámra, hogy ne csússzon a lábuk a nedves alumínium padlón. A pilótafülke mögött kapaszkodunk, vállmagasságban mindkét oldalunkon megállás nélkül repülnek hátra a kötegek.

Izzadni fagypont körül

Kőkemény fizikai munka, amiben percnyi szünet sincs, amíg meg nem telik a közel ezer kévével a plató. A két kaszásról 10 perc után lekerül a kabát, aztán a fölső pulóver is, izzadnak a fagypont körüli időben. Csabi is ledobja az usankát, gyöngyöző homlokkal is mosolyog, pózol a kamerának. Izzadt fejére száznyi apró szösz tapad a megbolygatott nád címeréről. Erősködik, be kell állni a helyére, ki kell próbálni a munkát. Öt perc hajlongás és kévedobálás is elég, hogy az ember érezze a hasizmát, meg a csuklóját. A hatórás műszakért 10-12 ezer forintot kapnak. Egyikük közli a főnökkel, hogy amint itt leváltják délután, megy éjszakázni egy másik nádarató brigáddal.

Jön a kéve

Körülbelül egy órás munka után telik meg a plató, a part felé vesszük az irányt, ahol idegen autó parkol a depó mellett. Megjött Gumis Gyuri. Kiderül, hogy ő maga gyártja a hatalmas abroncsokat a nádvágókra, Sőt, külföldre is exportál, ráadásul nála csak 350 ezer a gumi darabja. Pár másodperc alatt letépi a nehezen felragasztott foltot. Kezében közel arasznyi tű, amelynek félcentis lyukában egy nyálas, gumicukorszerű javítócsík van. Hirtelen mozdulattal, egy másodperc alatt benyomja a csíkot a lyukba, aztán feláll. "Szevasztok" - közli, pénzt se kér, hazaindul. Azt mondja, így évekig bírja majd a terhelést az abroncs.

Az aratók felszállnak a gépre, csak röviden elemezgetik, hogy ami nekik három órába telt, az a gumisnak másodpercekbe. Beindul a kétéltű motorja, este hatig járják majd a jégen a nádast, óránként hordják ki a depóba az ezernyi kévét, aztán hatkor jön egy újabb csapat, akik éjszaka aratnak ugyanezzel a járművel. A jövő hétre (a riport január 16-án készült) olvadást mondanak, és addig kell meghúzni, amíg erős a jég, addig lehet sokat begyűjteni. Ők azért olvadás után, az iszapban jobban élvezik majd a munkát.