Bliccelőket, lótifutikat szül a munkabüntetés

Aki tudja, próbálja megúszni, lehetne hasznos, sokszor mégis inkább csak áltevékeny piszmogás, a bírók rutinból szabják ki büntetésként, aminek a súlya a problémák miatt gyakorlatilag elvész - nagyjából így jellemezhető a nem önként vállalt közérdekű munka. Vannak persze sikertörténetek, de gyakoribb a bliccelés, ami se a munkát végzőnek, se a közmunkát előírónak nem igazán jó: se nem nemesít, se nem hasznos.

Közérdekű munkát kétféleképpen lehet végezni. Akinek nincs munkája, az dönthet úgy, hogy önként közmunkát vállal, azaz államilag szervezett felújítási, infrastrukturális, környezetvédelmi feladatok ellátásában segít. Ha azonban valaki ilyen munkát végez, akkor nem kap segélyt, ilyenkor ugyanis a munkaadó az államtól kapott támogatás nagyobbik részét arra fordítja, hogy munkabért fizet a dolgozóknak. Az önkéntes közérdekű munka célja tehát éppen az, hogy kiszabadítsa az érintetteket a segélycsapdából.

A másik lehetőség, hogy valakit bíróság vagy más hatóság kényszerít közmunkára, hogy cserébe valamilyen büntetést megússzon. A közmunka tehát ebben az esetben valaminek a feltétele, nem pedig a munkabér alapja. Hasonló rendszert szeretne bevezetni több település is Monok példája kapcsán. A monoki önkormányzat május végén döntött úgy, hogy feltételhez kötik a szociális segélyek kiutalását, csak az kaphatja meg a pénzt, aki minden 5000 forintja után végez egy nap közérdekű munkát. A kezdeményezéshez több település csatlakozott.

Ebben a cikkben azt mutatjuk be, hogyan működik a közmunka, ha arra a dolgozók nem önként jelentkeznek, hanem kötelezik őket.

Kisebb balesetek

"Fogalmazzunk úgy, voltak kisebb baleseteim a törvénnyel szemben" - magyaráz Edit egy kül-zuglói panelház pincéjében az alacsony, távfűtéscsövekkel behálózott plafon alatt. Itt tölti büntetését, magánokirat-hamisítás miatt kapott 50 nap közérdekű munkát - a törvény szerint kiszabható maximumot.

A 35 éves, húszéves fiát többnyire egyedül nevelő nő többször sértett törvényt, de ez volt az első alkalom, hogy közérdekű munkára ítélték. Azt mondja, hálás érte a bírónak. Az egész büntetést a Fővárosi Közhasznú Foglalkoztatási Szolgálat Kht. zuglói irodájában dolgozta le mint irodai kisegítő, "lótifuti" - aki érettségizett, többnyire ilyen munkára osztják be. Már csak öt napja van hátra, de maradni fog. Az iroda felveszi alkalmazottnak, és támogatják a továbbtanulásában is.

Edit szerint szerencséje volt, családja mellette volt a büntetés hetekig húzódó letöltése alatt, és munkatársai is segítették. Heti két-három, hatórás munkanappal tudta le az 50 napot. Azt mondja, itt derült ki számára, hogy élhet még normális életet. Története akár sikersztorinak is tekinthető a közérdekű munka mint büntetési módszer szempontjából, de mindenképpen egyedi eset.

Nem mennek el

Közérdekű munkára kétféle okból kerülhet valaki: bíróság ítéli munkára közepes súlyú bűncselekményekért vagy szabálysértési eljárás során kiszabott pénzbüntetést kell megváltania munkával. Bírósági ítélet esetén a maximális büntetés 50 nap lehet, szabálysértési eljárásban legfeljebb százezer forintos büntetést lehet ledolgozni, ami 20 napot jelent, egy közmunkával eltöltött nap statisztikai értéke ugyanis 5000 forint. Ezt a pénzt természetesen nem kapja meg a közérdekű munkát végző, hanem ezzel tekintik rendezettnek a pénzbüntetését.

Az 1988-ban - az akkor még létező javító-nevelő munka mellett - bevezetett közérdekű munka 1993-tól vált az egyedüli munkabüntetéssé a magyar jogban, de az ilyen ítéletek száma csak 2000 után szaporodott meg: 2000 és 2006 között a duplájára - több mit 2000-ről közel 5400-ra nőtt. Pedig a közmunkát végzőket fogadó helyekből így is kevés van, nem mindenkinek jut értelmes feladat, a büntetés nem működik hatékonyan.

A közérdekű munkára ítélteknek körülbelül 57 százaléka tölti le büntetését, a többiek vagy sokáig húzzák-halasztják, vagy egyáltalán nem kezdenek hozzá - mondta az [origo]-nak Gombik Gergely, a Központi Igazságügyi Hivatal pártfogó felügyelői szakreferense, aki tanulmányt írt a közérdekű munkával kapcsolatos tapasztalatokról. Gombik szerint ez az arány sokkal jobb a magasabb iskolai végzettségűek - az érettségizetteknek több mint 80 százaléka letölti a büntetést - és a büntetlen előéletűek körében - nekik 86 százalékuk áll munkába.

Az összes elítélt kétharmada azonban nyolc általánost végzett, ötödük pedig többszörös visszaeső, akik közül kevesen kezdik meg a büntetést. Zuglóban, ahol Edit is dolgozik, 30 közmunkás közül csak 4-en dolgoznak, 15-en eleve nem is jelentkeztek munkára. Pedig aki bírósági ítélet ellenére próbálja megúszni a közérdekű munkát, az börtönbe kerülhet, de a szabálysértést elsunnyogók is elzárásra számíthatnak.

Időhúzás

Nem tesz jót a közmunkának a megfelelő munkahely megtalálása sem: közérdekű munkaként csak a közösség javára történő jóvátételi munka végezhető. A pártfogó felügyelőknek gyakran a személyes kapcsolataikat is be kell vetniük, hogy találjanak helyet a rájuk bízott elítéltnek. Húzódik az ügy azért is, mert ha találtak is helyet, azt még jóvá kell hagyatni a büntetés-végrehajtási bíróval is - ami gyakran hetekbe telik.

Jelenleg átlagosan másfél évig tart egy-egy közmunka-ügy, ám nem ritka, hogy 2-2,5 évig is elhúzódjon valakinek a büntetése - mondta az [origo]-nak Gombik. Gyakran maguk az elítéltek is húzzák az időt, nem jelennek meg, aztán a figyelmeztetésekre, a határidőket a végletekig kihasználva mégis jelentkeznek. A már elindult ügyek sem feltétlenül végződnek gyorsan: a törvény szerint hetente legfeljebb egy nap munkára lehet kötelezni valakit - így egy évig tarthat egy 50 napos büntetés letöltése. Az sem gyorsít a dolgon, hogy az elítélt elvileg szabadidejében (délután 16 óra után vagy hétvégén) is végezhetné a közérdekű munkát, ha lenne olyan munkaadó, amelyik ezt lehetővé teszi.

Csikkszedés és utcaseprés

Gombik szerint módosítani kellene a pártfogó felügyelők szerepét: például egy-egy ügynek a gazdájává kellene tenni őket, és kihagyni a munkahely bírói jóváhagyását. Ily módon időt spórolva gyorsítani lehetne az eljáráson, és ennek révén az elítélt jobban érezné, hogy "szorosan van fogva". Egy új javaslat szerint ezen kívül órákban mérnék a közérdekű munkát, így rugalmasabban lehetne ledolgozni a büntetést.

Gyakori a hasonló időhúzás a szabálysértéses esetekben is. Zuglóban 2007 második felében összesen 213 napnyi munkát szabtak ki 116 határozatban, de csak 36 ember fordult meg közérdekű munkán - 60-70-en meg sem jelentek. Tusorné Pápai Éva, a Fővárosi Közhasznú Foglalkoztatási Szolgálat Kht. zuglói kirendeltségének vezetője szerint volt köztük olyan, aki 30 darab 1-2 napról szóló határozatot kapott - többnyire engedély nélküli utcai árusításért -, és folyamatosan görgette maga előtt a büntetéseket. Zuglóban jelentős részben ilyen engedély nélküli árusításért szabnak ki közérdekű munkát a szabálysértési osztályok, de gyakori, hogy közúti vétség - és előfordul, hogy az ebrendelet megsértése miatt - kap valaki közérdekű munka büntetést.

Vastag ceruza és kerek számok

"Vastagon fog a bírók ceruzája", és "szeretik a kerek számokat" - mondta Gombik a közérdekű munkát illető bírói gyakorlatról. Minden hetedik esetben az 50 napos maximális büntetést szabják ki, de a legtöbb alkalommal 30 napot osztanak. Az ilyen ítéletek kiszabásakor elsősorban az elkövetett cselekményt veszik alapul, és kevésbé veszik figyelembe az elítélt személyi körülményeit, például, hogy büntetlen előéletű-e - Gombik szerint az ő esetükben igazán hatásos a közérdekű munka -, vagy azt, hogy milyen az egészségügyi állapota - pártfogóként volt már dolga olyan közérdekű munkára ítélttel, akinek egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy fizikai munkát végezzen. Az esetek többségében ugyanis ezt írja elő a bíróság.

A leggyakoribb a csikkszedés és az utcaseprés

A munkahely megtalálása a fővárosban viszonylag egyszerű, itt körülbelül 130 munkáltató van, akiknél lehet közérdekű munkát végezni. Ez az esetek jelentős részében utcaseprés vagy parkrendezés. Ritka, de összejön, hogy szakképzett munkaerő képesítésének megfelelő munkát végez. Gombik Gergely pártfogó felügyelőként közvetített már közérdekű munkára ítélt asztalost óvodához, ahol pártfogoltja rendbe tette a kertet és a játékokat, sőt még a mosdókat is megjavította. A munkával az óvoda is elégedett volt - amelynek csak az alapanyagokra volt pénze -, és az elítélt is úgy érezhette, hogy volt értelme munkájának.

A kistelepüléseken azonban szinte kizárólag az önkormányzat tud biztosítani közérdekű munkát, ám gyakori, hogy csak másik településen vállalják a foglalkoztatást. Ilyenkor az önkormányzatnak kell állni az útiköltségeket.

Az egészet ledolgozta volna

A gyakorlat is azt mutatja, hogy nincs minden rendben a közérdekű munkával. Dezső egy napilap sportoldalát bújja az Örs vezér téren, amikor találkozunk. A 24 éves fiatalember közúti vétségért - nem voltak rendben sem az ő, sem az autója papírjai - kiszabott közérdekű munkáját végzi, de nem kell megerőltetnie magát: reggel hétkor kell jelentkeznie az irodán, ahol megkapják az eszközöket, aztán jöhet a csikkszedés és a söprögetés valamelyik közterületen. Szerencsére munkahelyén olyan időbeosztásban dolgozik, hogy könnyen el tud szabadulni a munkára.

Eredetileg 170 ezer forintos büntetést kapott, de szociális helyzetére tekintettel sikerült elérnie, hogy ezt 70 ezerre csökkentsék. Ebből 50 ezret befizetett készpénzben, és a maradékra négy nap közérdekű munkát vállalt. Azt mondta, ha hamarabb tudja, hogy van ez a lehetőség, akkor az egész büntetést ledolgozta volna.