Túl nagy falat a pártoknak az önálló Sólyom

A saját embereit ülteti a fontos posztokra, félti a tekintélyét, ezért nem enged a pártoknak, megsértődik, pedig semmi oka rá - az [origo] által megkérdezett parlamenti képviselők így gondolnak Sólyom László államfőre, akinek ombudsman-jelöltjeit múlt héten szavazták le harmadszor. Nyilvánvaló azonban, hogy bántja a pártok önérzetét, hogy Sólyom - elődeitől eltérően - nem egyeztet velük személyi kérdésekben és a pártok számára kiszámíthatatlan módon nyilvánul meg napi politikai kérdésekben.

"Úgy ítélem meg, hogy a helyzet súlyos. Hogyha az Országgyűlés háromszor egymás után ok és indok nélkül nem választja meg az országgyűlési biztosokat, ez veszélyezteti az államszervezet működését" - mondta Sólyom László köztársasági elnök, miután a parlament múlt hétfőn harmadik alkalommal sem tudta megválasztani az adatvédelmi biztost és a jövő nemzedék ombudsmanját. Az államfő nem véletlenül volt bosszús: hosszú ideje betöltetlen két ombudsmani szék, júniusban pedig a Legfelsőbb Bíróság elnökére kell javaslatot tennie. Ha jelöltje valamelyik párt miatt nem kapja meg a szükséges kétharmados többséget, akkor vezető nélkül marad a bírósági szervezet.

A köztársasági elnök azt szeretné, ha a teljes jelölési folyamat a nyilvánosság előtt zajlana - mondta az [origo]-nak Kumin Ferenc, az államfő hivatalának főosztályvezetője - vagyis Sólyom jelöl, majd a bizottságok ülésein a képviselők számára is kiderül, hogy alkalmas-e a jelölt, illetve kinek mi a véleménye róla, végül a parlament szavaz. Sólyom szeretné elkerülni, hogy a nyilvánosság kizárásával, átláthatatlan háttéralkukban döntsenek a posztokról. A pártoknak viszont új a helyzet: az elnök szakított hivatali elődei gyakorlatával, és nem egyeztet előre a frakciókkal.

Az elnök emberei

"Nem tudom, feltűnt-e, de Sólyom mindig olyasvalakit jelöl, akivel együtt írt már legalább egy könyvet" - célzott az államfő személyes szempontjaira az alkotmányügyi bizottság egyik fideszes tagja. Egyetért vele szocialista kollégája is, aki szerint a köztársasági elnök a saját bizalmi embereit ülteti a fontos posztokra. A vád néhány esetben megáll: Sólyom az állampolgári jogok biztosával, Szabó Mátéval együtt szerkesztett könyvet, Nagy Boldizsárral együtt tiltakoztak a Bős-Nagymaros-vízlépcső ellen a Duna-körben és ajánlást írt az adatvédelmi biztosnak jelölt Tóth Gábor Attila (és Halmai Gábor) Emberi jogok című könyvéhez.

Fideszes és szocialista forrásaink egymástól függetlenül is hasonlóan értékelték a helyzetet. Egyrészt mindkét oldalon állítják, a jelölteket egyenként ítélték meg, nem csípőből szavaztak nemmel. (Az [origo]-nak nyilatkozó egyik szocialista képviselő szerint az MSZP-frakcióban van egy tucatnyi képviselő, aki megfogadta, addig nem szavaz meg egy jelöltet sem, amíg az államfő nem tér vissza a régi egyeztetési gyakorlathoz, ezt azonban mások nem erősítették meg.) Másrészt úgy vélik, ha az államfő nem egyeztet, akkor nem is veheti sértésnek, ha az Országgyűlés nem támogatja a jelöltjeit.

Majtényi, Sólyom és Kállai Ernő kisebbségi ombudsman

"A Sólyom által vezetett Alkotmánybíróság mondta ki, hogy a hatalmi ágak elválasztása azt is jelenti, hogy együtt kell működniük. Most ennek mond ellent" - mondta egy MSZP-s képviselő. Egy párttársa szerint az ombnudsmanok az Országgyűlésnek alárendelt intézményt képviselnek, tehát aggályos, ha Sólyom megpróbálja ráerőltetni a jelöltjeit a parlamentre. Az államfő egyeztetések után még mindig megtehetné, hogy nem jelöli azt, akit a frakciók javasolnak neki, így ez nem járna számára presztízsveszteséggel - állította egy MSZP-s képviselő, míg egy fideszes szerint Sólyom belehelyezte magát egy pózba, amiből már nem tud arcvesztés nélkül kihátrálni.

Az államfő jelölési gyakorlata mellett aggályok merültek fel a jövő nemzedék ombudsmanjának hatáskörével kapcsolatban is, ami Sólyom egyik szívügye, a jogintézmény kidolgozásában is részt vett. Bár a poszt létrehozását a parlament 348 igen, 1 nem szavazattal, 1 tartózkodás mellett támogatta, azóta többekben felmerült, hogy túl erősre sikerült. Többen is attól tartanak, hogy a zöldombudsman - főleg, ha "sötétzöld" személy kerül a posztra - megakadályozhat beruházásokat, ezáltal meggátolhatja az uniós támogatások lehívását is.

Sérelmek mindkét oldalon

A pártok és az elnök közti nézeteltérések nem az ombudsmanok jelölésével kezdődtek. A szocialisták számára - bár egyre ritkábban beszélnek róla - Sólyom legfőbb bűne, hogy ő lett a köztársasági elnök, nem pedig Szili Katalin házelnök. "Sólyom László annak idején az alkotmány és a jog szellemével ellentétes módon szerezte meg a tisztségét" - támadta nyíltan az államfőt 2006. október 2-án Nyakó István, az MSZP szóvivője, miután Sólyom élesen bírálta Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt az őszödi beszéd miatt.

Nem használt az MSZP és az államfő viszonyának az sem, hogy Sólyom - a volt kormányfő 1956-ról vallott nézetei miatt - nem tüntette ki a 75 éves Horn Gyulát, vagy az, hogy politikai vétót gyakorolt, és visszaküldte a parlamentnek a koalíciós pártok hosszú vitában kialakult kompromisszumán alapuló egészségbiztosítási törvényt. Sólyom ellenáll a kormánypártok nyomásának a Fidesszel kapcsolatban is: nem hajlandó felelőssé tenni a pártot radikális szervezetek akcióiért. Az SZDSZ még azt is sérelmezte, hogy az államfő a parlamenti ülésteremben nem volt hajlandó a kormánytagok közé ülni, inkább a páholyban foglalt helyet.

Bár 2005 nyarán a Fidesz képviselőinek szavazataival lett köztársasági elnök, Sólyomnak volt összezördülése az ellenzéki párttal is. Nem küldte vissza a parlamentnek 2006 nyarán a stabilizációs törvényeket, pedig az ellenzék meg volt róla győződve, bízhat az államfőben. Sólyom nyíltan is bírálta a Fideszt: a 2007 februári kordonbontás után arra figyelmeztetett, hogy "a jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel szolgálni", de előfordult, hogy beparancsolta a kormányfő bizalmi szavazását bojkottálni akaró ellenzéket a parlamentbe.

A Fideszt egyébként jó előre figyelmeztették, hogy Sólyom nem a párt embere lesz a Sándor-palotában: Tölgyessy Péter, hajdani SZDSZ-elnök (akkor éppen fideszes képviselő) 2005-ben, az elnökválasztás előtt egy frakcióülésen beszélt arról, hogy a Fidesznek fel kell készülnie arra, ha hatalomra kerül, konfliktusba fog keveredni az emberi jogi és környezetvédelmi kérdésekben hajthatatlan államfővel.

Jól indult, de rosszul folytatódott

"A konzervatívoknak liberális vagyok, a liberálisoknak konzervatív. Én vagyok a belga Magyarországon" - mondta Sólyom nem sokkal a hivatalba lépése után a Magyar Hírlapnak. A frissen megválasztott államfő arról beszélt, hogy az őt jelölő Védegylet szlogenjéhez - "Lehet más a politika" - híven kíván dolgozni, felül kíván emelkedni a pártok hatalmi harcain. Ennek a megfontolásnak a jegyében próbálja kivonni a személyi kérdéseket is a pártpolitikai ügyek közül.

Első kísérlete mindjárt sikerrel is járt: bár éppen nem fenyegette létszámhiány miatt működésképtelenség az Alkotmánybíróságot, és az alkotmánybírókat nem is az államfő jelöli, Sólyom sikerrel ajánlotta a frakciók figyelmébe Paczolay Pétert, hajdani főtanácsadóját, az Ab korábbi főtitkárát. Bár Paczolayt jobboldalinak könyvelték el, a szocialisták is megszavazták, mert szakmai hozzáértését nem lehetett megkérdőjelezni. A következő alkalommal már nem voltak ilyen engedékenyek a kormánypártok: 194 nem, 154 igen szavazattal leszavazták a legfőbb ügyészi posztra jelölt Horányi Miklós szegedi fellebbviteli főügyészt.

Az elutasítást a kormánypártok szakmai kifogásokkal indokolták, nem hivatalosan azonban azzal magyarázták, hogy szerintük Horányi jobboldali kötődésű. Név nélkül nyilatkozó képviselők szájából pedig már ekkor is elhangzott, azért szavaztak nemmel, mert Sólyom nem egyeztetett a jelölés előtt. Nyíltan csak ritkán bírálták a jelölteket: az általános ombudsmani posztra kiválasztott Majtényi László esetében a Fidesz közölte egyértelműen, túl liberálisnak tartják. A legtöbb esetben azonban nem volt egyértelmű elutasítás, sőt, a zöldombudsmannak jelölt Nagy Boldizsárt az emberi jogi bizottságban még mindenki támogatta, de a parlamentben már csak 98 igen szavazatot kapott.