Veteránok légiója tartja szemmel fentről a várost

Vágólapra másolva!
Lábuk alatt hever az egész város, munkájuk nélkülözhetetlen. Harminc méternél magasabb lélekvesztőbe másznak fel minden műszak alkalmával, mégsem kapnak veszélyességi pótlékot. Se szakszervezet, se érdekképviselet. Ők az építőipar szürke eminenciásai, jó ha háromszázan vannak Magyarországon. Kihalófélben lévő veterán légió - állítják magukról a toronydaru kezelők, akik szívesen látnák maguk között a tettre kész újoncokat.
Vágólapra másolva!

A toronydaru kezelők az építőipar szürke eminenciásai, akik nélkül elképzelhetetlenek lennének a nagyberuházások. A magasból szemlélik az építkezéseket és mint mondják, egyből kiszúrják a lazázó munkásokat. Maguk sem tudják pontosan, hogy jelenleg hányan dolgoznak Magyarországon, egyesek szerint azonban jó, ha háromszázan.

"Kihaló állatfaj vagyunk" - állítja id. Mihalidesz István, aki szerint az elmúlt évtizedben megszaporodott építkezések következtében növekszik a munkaerőhiány. Hosszú ideje kevés a fiatal darukezelő. "Aki mégis beadná a derekát, hamar elillan a feszített munkatempó láttán" - magyarázza Mihalidesz, pedig szerinte ez a legkényelmesebb szakma az építőiparban. "Én télen-nyáron pólóban ülök egy fűthető fülkében, amíg a kétdiplomás építészmérnökök lent áznak-fáznak a hidegben, és a kezem sem kérgesedik ki a botkormánytól." Egy másik darus, Leiner Gábor szerint is fárasztó, de kellemes munka az "emelgetés", és mint mondja: "nem keresek nagyon sokat, de azt könnyebben, mint bárki más."

A darukezelők többsége rutinos veterán, évtizedek óta a szakmában dolgozik. A fiatalok hiánya miatt átlagéletkoruk folyamatosan nő, sokan nyugdíj után is visszaülnek a fülkébe. "A napi nyolc óra helyett inkább tíz, tizenkét, olykor tizenhat órát is dolgozunk" - mondják, sőt akad olyan kezelő, aki állítása szerint olykor egy egész napot is lehúzott egyhuzamban.

Kemény kiképzés

A darusok szerint a munka lényege a kapcsolatok kiépítésében rejlik. "A munkavezetővel és a lenti emelésirányítóval mindig jó viszonyban kell lenni" - magyarázza Leiner, aki szerint sokan pszichésen nem bírják a terhelést. Azért olyan kevés a női toronydarus - mondja -, mert kevésbé bírják a stresszt és gyakrabban kikezdik őket a lenti munkások is. "Az építőiparban a darusokat mindig kölcsönbe adják, és sokszor kerülhetnek konfliktusba".

A konfliktusok olykor el is fajulhatnak. Mihalidesz fiát - aki maga is toronydarusként dolgozik - például egy félreértés miatt kollegái megverték. Munka közben ugyanis nem úgy rakott le egy vasrudakból álló tekercset, ahogy azt odalent szerették volna, és mikor lement, hogy tisztázza a csúnya veszekedéssé fajult nézeteltérést, a lent dolgozók vasrúddal támadtak rá. A férfi súlyos sérüléseket szenvedett.

A darusok utánpótlását a kezelői tanfolyam magas költsége is megnehezíti. A kezelőket korábban erre a célra kialakított szakképző intézetekben, komoly elméleti és gyakorlati képzésben részesítették. Mára ezek a szakiskolák megszűntek, és a gyakorlati oktatás - a gépek magas üzemdíja miatt - szinte megoldhatatlan. "A nehézgépkezelői tanfolyam elméleti részét az országban bárhol elvégezhetik" - mondja Kácsér Zoltán, a Dunaferr Zrt. munkatársa, aki szerint a toronydarunál problémás a gyakorlat elsajátítása. A dunaújvárosi cégnél például az elmúlt tíz évben egy ember sem végzett ezen a gépfajtán. Egy darus szerint akkora a foglalkoztatottsági hiány, hogy hónapok óta képtelen szabadságra menni

Az egyetlen lehetőséget a magáncégek jelentik, amelyek saját költségen képzik ki a darusokat. Az új kezelőket általában olyanok közül toborozzák, akik korábban vezettek már más darutípust. Az egyik építőipari cég idén indított toronydaru kezelői tanfolyamot, amelyre huszonöten jelentkeztek. Mihalidesz szerint azonban jó, ha öten elvégzik, és még közülük sem mindenki marad a szakmában. "Nem elég jól teljesíteni a tanfolyamon, éles helyzetben kell bizonyítani" - mondja a férfi, aki szerint az első munka a vízválasztó.

55 méterrel a föld felett

A gépkezelőket komoly orvosi kontroll alatt tartják, és évente egyszer kötelező részt venniük egy szigorú alkalmassági vizsgálaton. "Ügyelni kell a vérnyomásra, az étrendre és a fizikai állóképességre" - sorolja Mihalidesz, aki saját bevallása szerint nem dohányzik, nem iszik, nem kávézik, és nagyon odafigyel, hogy mit eszik

A darusok egyik nagy szívfájdalma, hogy nincs saját érdekvédelmi szervezetük. "Évekig próbálkoztam egy szakszervezet létrehozásával, ám ennek a főnökeim nem örültek" - meséli Mihalidesz. Pedig a cégek semmilyen pótlékot nem fizetnek a gépkezelőknek - állítja a férfi. Egy másik, névtelenséget kérő darus szerint sincs "útiköltség hozzájárulás és túlórapótlék, vasárnap viszont dupla gázsit kapunk".

Fotó: Vanik Zoltán

Csak lazán - Béltelki Gergely, egy fiatal toronydarus

"Nem hibázhatunk" - mondják egyöntetűen a nehézgépkezelők, akik szerint egy rossz mozdulat elég ahhoz, hogy baleset történjen. A munkát leginkább a szél befolyásolja, ugyanis a "kulacs" - a teher emelésére szolgáló horog - egy bizonyos szélerősségen túl irányíthatatlanná válik. Baleset esetén a teljes felelősség a darukezelőt terheli, amennyiben a személyes mulasztás bebizonyosodik.

A legtöbb darus szerint az a legnagyobb kihívás, hogy sokszor több száz kilométerre kell utazniuk a munka miatt. "Ehhez olyan feleségre van szükség, aki bírja ezeket a megpróbáltatásokat" - mondja Mihalidesz, aki szerint ő maga szerencsésen választott.