A cigány lovának sorsára jutottak a főiskolák

Vágólapra másolva!
Csillogó könyvtárakkal, némi zsebpénzzel és hatalmas propagandával versengenek a diákok kegyeiért a vidéki főiskolák, a tavaly bevezetett új felvételi rendszer miatt mégis sokkal kevesebb hallgató jutott nekik, mint két éve. A túlélésért küzdő főiskoláknak azonban a felsőoktatási törvény kínál néhány kiskaput. Az egyik például lehetővé teszi, hogy kétszer vegyék fel az állami támogatást egy hallgatóért, miközben lényegében csak egyszer kell megdolgozniuk a pénzért. Találtunk olyan főiskolát, amelyik a jelek szerint él is ezzel a módszerrel.
Vágólapra másolva!

"Hát most rosszul állunk nagyon" - summázta helyzetét az [origo]-nak egy vidéki főiskola vezetője: 2007-ben majdnem feleannyi hallgatót tudtak felvenni, mint egy évvel korábban, idén pedig ez a szám is közel 20 százalékkal csökkent. Nincsenek ezzel egyedül: a Felsőoktatási Információs Központ honlapján található statisztikákból jól látszik, hogy tavaly szinte minden vidéki főiskola hatalmasat zakózott, és idén is csak egy-két kivétel tudott jelentőset fordítani a romló tendencián. Az államilag finanszírozott hallgatói helyek nagy része az öreg, jó nevű egyetemekhez vándorol, a kis főiskolák pedig vívhatják elkeseredett harcukat a padok feltöltéséért.

A változást a 2007-es tanévtől bevezetett új elosztási rendszer okozta, amely az oktatási minisztérium szándékának megfelelően erős versenyhelyzetet teremtett a felsőoktatási intézmények között. A rendszer lényege, hogy az intézmények nem maguk töltik fel a nekik előre kiosztott, államilag finanszírozott hallgatói helyeket, hanem az országos összesítésben szaktípusonként legjobb hallgatók kapják meg az állami támogatást. Mivel jelentkezéskor a hallgató dönt arról, hogy melyik intézménybe kíván kerülni, oda kerül állami támogatás, ahová a legjobb diákok mennek, az iskola pedig csak akkor kap pénzt, ha a legjobbak választják őt.

Ez sok főiskolát kifejezetten hátrányosan érintett, mivel a presztízs és a sztereotípiák ellenük dolgoznak, akkor is, ha egyébként nem nyújtanak rosszabb szolgáltatást, mint a jóhírű egyetemek. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium minderről az [origo]-nak azt mondta, hogy az állami támogatás eloszlásának átrendeződése természetes része az elindított folyamatoknak, amibe a tárca nem akar belenyúlni: ők hagyni szeretnék, hogy ezen a téren is érvényesüljenek a piaci szempontok.

A főiskoláknak maguktól kell kiutat találniuk ebből a helyzetből. Ehhez sokan sokféle módszert kipróbáltak az elmúlt egy évben, több, de inkább kevesebb sikerrel. Az [origo] négy főiskola, a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola, a szarvasi Tessedik Sámuel Főiskola, a bajai Eötvös József Főiskola és a Nyíregyházi Főiskola vezetőit kérdezte végig, hogyan próbálnak fennmaradni. Cselekedni mindegyiknek kellett, hiszen 2007-ben elvesztették államilag finanszírozott hallgatóik 40-60 százalékát.

A segítő polgármester és a fizetett újságcikk

"A verseny folyamatában minden felsőoktatási intézménynek elemi érdeke, hogy olyan propagandamunkát folytasson, amelynek során be tudja bizonyítani a fiataloknak, hogy oda érdemes jelentkezni, ott érdemes tanulni" - mondta a minisztérium a főiskolák jövőjét firtató kérdésünkre. A főiskolák 2007 óta intenzív propagandába kezdtek - ott próbálják megragadni a hallgatókat, ahol csak tudják. Idén a szarvasi Tessedik Sámuel Főiskolából például még a dékánok és a rektor is személyesen járta körbe a környék középiskoláit, hogy az intézmény képzéseit népszerűsítse. "Meglátszik a különbség, hiszen ahova személyesen elmentünk, onnan 10-12 jelentkező is érkezett, ahova viszont csak prospektusokat küldtünk, onnan feleennyi" - mondta Puskás János, az intézmény rektora.

Az iskolai "roadshow" - ahogy egy másik vezető fogalmazott - azonban egyáltalán nem az egyetlen módszer a diákok megnyerésére. Az Eötvös József Főiskola rektora, Majdán János például arról mesélt, hogy a környező kistérségek polgármestereitől kapnak segítséget: "Persze nem kötelezhetik a gyereket, hogy hozzánk jöjjön, de azért az egy jó pszichikai megerősítés, ha elmondják nekik, hogy nem húzták ám le nálunk sem a rolót, ide is lehet jönni."

A főiskolák sokkal intenzívebben jelentek meg a médiában, a Károly Róbert Főiskola például a közszolgálati televízióban is vásárolt rövid reklámspotot. A bajai főiskolának erre nem volt 3 millió forintja - mondta Majdán János, de azért ők is megjelentek tévében-újságban egyaránt. Kistérségi televíziókban élő beszélgetős műsorokon, regionális lapokban fizetett újságriportokon keresztül voltak jelen folyamatosan: "Nem mondom, hogy pénz nélkül ment, de itt kicsi médiumokról van szó, amelyek kapkodnak a téma után, ezért viszonylag kevésből ki lehetett jönni" - állította a rektor.

A fenti eszközök - a főiskolai vezetők szerint - lehetnek hatékonyak, hiszen a főiskolák tudnak mit ajánlani. "A diákok nehezen értik meg, hogy a bolognai rendszerben az alapképzést tekintve a főiskolán is ugyanaz megy, mint az egyetemen" - mondta Szegedi László, a Károly Róbert Főiskola oktatási igazgatója. "Sőt, a főiskolák sokkal inkább gyakorlatorientált rendszerben oktatnak, ezért az alapozáshoz elméletileg jobbak is lennének, mint az egyetemek" - tette hozzá. "Közelebb van, olcsóbb, és ugyanazt adja" - bólintott rá az Eötvös rektora is.

Ha a szó nem elég: pénzzel meggyőzött hallgatók

A főiskolák egyenrangúságáról persze nehéz meggyőzni a diákokat, még inkább a szülőket, hiszen mindenkinek ott vannak a fejében a különbségről szóló beidegződések. Az intézmények tehát nem tétováznak a szép szavaknál komolyabb fegyverekhez nyúlni: az állami támogatást hozó hallgatókat egy kis extra pénzzel vagy felújított épületekkel is készek magukhoz édesgetni.

Ennek a legdirektebb formáját a Károly Róbert Főiskola választotta: itt az országos összesítésben 450 pont felett teljesítő - tehát nagy eséllyel államilag finanszírozott helyet nyerő - hallgatóknak egy tanéven keresztül havi 10 000 forintos extra ösztöndíjat ajánlottak fel, ha a hallgatók a főiskolán folytatják tanulmányaikat. Ezenkívül az intézmény tanulmányi versenyeket is szervez középiskolás diákoknak, ahol a legjobbaknak szintén ösztöndíjat ajánlanak, így csábítva az állami támogatásra esélyeseket az intézménybe.

Kevésbé direkt, de szintén a pénzről szól a főiskolák nagyszabású infrastruktúrafejlesztése: több általunk megkérdezett intézményvezető is eldicsekedett egy-egy felújított könyvtárral, új épülettel, számítógépparkkal vagy kollégiummal, amivel szintén a diákokat szeretnék elcsábítani. "Ez egy szegény környék, ha Pesten 14 ezer a kollégium, nálunk meg 10 ezerért szinte szállodai minőségű szobát kap a diák, az sokaknak számít" - mondott példát az Eötvös József Főiskola rektora. Arról nem is beszélve, hogy sokat spórolhatnak a hallgatók az utazási költségen is - ezt szintén felismerte a Nyíregyházi Főiskola, amely épp ezért helyez súlyt a regionális gondolkodásra propagandája során.

Az infrastruktúra fejlesztése ugyanakkor pénzbe kerül: a PPP konstrukciójú beruházások után Baján például havi 20 millió forint illan el automatikusan a főiskola számlájáról a következő 20 évben, még akkor is, ha már a fizetésekre sem futja - mondta Majdán János. "De az előző vezetés és a mostani is egyetértett abban, hogy ezt meg kell lépni, hiszen a jelenlegi helyzetben csak előrefele lehet menekülni" - tette hozzá.

Forrás: felvi.hu
Sokat vesztettek *: pótfelvételi nélkül, a felvi.hu adatai alapján számítva

Ami még segíthet: profiltisztítás és szakképzés

A csökkenő hallgatószám nem csak csábító fejlesztéseket és hízelgő ajánlatokat von maga után, a főiskoláknak egyúttal magukba is kellett nézniük, és módosítani, racionalizálni kellett az általuk kínált képzéseket. A Nyíregyházi Főiskolán elsősorban ilyen - mint Kovács Zoltán oktatási rektorhelyettes fogalmazott - profiltisztítást végeztek. "Gazdaságilag sok mindent újra kell gondolnunk, nem feltétlenül kell például minden szakot minden évben elindítani" - mondta, hozzátéve, hogy belső átcsoportosítások is napirenden vannak. Ha, mondjuk, nem tudnak fizika szakot indítani, az ott oktató tanárokat egy hasonló területre, műszaki vagy környezettudomány szakokra csoportosítják, így kerülve el az elbocsátásokat.

Ennél azonban sokkal erősebb tendencia a főiskoláknál a felsőfokú szakképzés előretörése: a Tessedik Sámuel Főiskola rektora, Puskás János szerint a szakképzésben tanulók száma annyira megnőtt, hogy ez a képzési forma lehet a főiskolák jövője és megmentője. A rövidebb, gyakorlati képzésre a piacon is nagy kereslet van, és ebben az egyetemekkel sem kell versenyezni.

Sokan választják a szakképzést azért is, mert nincs elég pontjuk, hogy egyetemi alapképzésre állami pénzen bekerüljenek. Az államilag finanszírozott szakképzésre viszont könnyű bekerülni, és innen később van átjárás az alapképzésre - magyarázta az egyik hallgatófogó trükköt a bajai főiskola rektora.

Egy hallgatóért két támogatás

De van egy másik, sokkal nagyobb fogás is a szakképzésen: ha a főiskolák meggyőzik a hallgatókat, hogy az egyetemi alapképzés három éve mellett párhuzamosan a szakképzés két évét is elvégezzék az intézményben. Így ugyanis két végbizonyítványt kaphatnak, és diplomát nem igénylő munkahelyen, például bankfiókban is könnyen elhelyezkedhetnek.

A felsőoktatási törvény lehetőséget ad erre a trükkre. 2007 előtt az ilyen jellegű párhuzamos képzéseknél a másodikat csak költségtérítéssel, saját pénzből vehette fel a hallgató. A módosítások szerint azonban már lehet egyszerre két helyen tanulni állami pénzen, a párhuzamos képzés is lehet államilag finanszírozott. Annyi korlátozás van, hogy a hallgatónak összesen 12 félévet fizet az állam.

A trükk jól jön a túlélésért küzdő főiskoláknak is, mert ha alkalmazzák a módszert, két bőrt húzhatnak le az államról: bezsebelik az alapképzésért és a párhuzamosan végzett szakképzésért járó támogatást is. Ha ugyanis az egyetemi képzés tematikája nagyjából megegyezik a szakképzés tematikájával, akkor az egyik szakon elvégzett órát a másikon is akkreditálják, elismerik. Erre akkor van lehetőség a felsőoktatási törvény szerint, ha az egyik szak órájának tematikája 75 százalékban megegyezik a másik szakon elvégzendő óra tematikájával. Ebben az esetben tehát a diák csak egyszer jár az órára, de mindkét képzésben regisztrálják neki azt. Így gyakorlatilag külön munka nélkül kap bizonyítványt egy másik képzésről, és csak azt a néhány speciális órát kell elvégeznie, amiben a két képzés nem egyezik meg. Közben a főiskola szintén külön munka nélkül kap még egy adag állami pénzt a hallgató után.

Az [origo] úgy tudja, hogy ez a módszer széles körben elterjedt a magyar főiskolák között, és az általunk megkeresett intézmények közül egynél találtunk is arra utaló jelet, hogy alkalmazzák. Az Eötvös József Főiskola interneten megtalálható prospektusában a főiskola arra bíztatja a hallgatókat, hogy egyszerre, egy időben végezzék a kétféle képzést, mivel így "időt spórolnak meg", és további "ingyenes" nyelvtanulási lehetőséghez is jutnak.

Az Eötvös József Főiskolán a gazdálkodási és menedzsment alapképzés, illetve a banki szakügyintéző szakképzés óráinak tematikája a kurzusok túlnyomó részén megegyezik (részletekért kattintson az alábbi táblázatra). Az [origo] beszélt főiskolai hallgatókkal, akik ezt a kettőt párhuzamosan végzik: a diákok megerősítették, hogy a tárgyak nagyrészét a második képzésen akkreditálják nekik, és félévente csak 1-2 extra órát kell végezniük az egyetem mellett a szakképzés teljesítéséhez. Elmondásuk szerint a főiskolán januárban, a felvételik előtt volt egy olyan tájékoztató, ahol a főiskola oktatói is figyelmükbe ajánlották ezt a lehetőséget. A diákok szerint a szakképzésben tanuló hallgatók közel fele így ügyeskedik a főiskolán.

Forrás: [origo]
Képzési átfedések a EJF-en: két szakkal sem muszáj kétszer elvégezni

Később a főiskola rektora, Majdán János is megerősítette az [origo]-nak, hogy hallgatóikat párhuzamos képzésre bíztatják. A rektor azt is elmondta, hogy a szakok között az elvégzett tárgyak akkreditációja a törvény szerint működik, az azonos témájú tanegységeket valóban nem kell kétszer elvégezni. Az egymást fedő képzésekre felvett hallgatókért pedig valóban megkapják a fejenként két állami normatívát - tette hozzá. Hogy ez pontosan hány hallgatót érint, arra ugyan nem tudott pontos számot mondani, de azt mondta, a gazdasági szakképzésben körülbelül 50 százalék, a főiskola többi karának szakképzésein10-20 százalék végez szakképzés mellett egyetemi alapképzést is.

Az éhező lovak és a jövő

A jövőt tekintve a próbálkozások és trükkök ellenére minden intézményi vezető egyetért abban, hogy előbb meg kell találni a főiskolák új helyét a magyar felsőoktatásban, és csak aztán lehet majd látni, hogy mi lesz is velük. A szakképzés útja inkább a középszintű oktatás felé vinné az intézményeket, és a szarvasiak szerint van ebben ráció, a gyöngyösi főiskola viszont épp a másik irányba, a mesterképzések felé törne ki. Itt az innováció és kutatások által termelt pénzek hozhatnák egyensúlyba az intézményt az oktatási igazgató szerint.

Abban azonban mindenki egyetért, hogy a középúthoz, az egyetemi alapképzések megtartásához először egyfajta egyensúlyt kell létrehozni az egyetemekkel. A főiskolák által elképzelt, ideális rendszerben a hallgatók jelentős része főiskolán végzi az alapképzést, és csak mesterképzésért megy tovább az egyetemre. "Ez azért is lenne jobb, mert az egyetemi professzorok és akadémikusok inkább foglalkoznak kutatásokkal, mint azzal, hogy Pityuka megtalálta-e ezt vagy azt a szakirodalmat; az alapképzéshez, szemináriumokhoz nincs feltétlenül szükség egyetemre" - mondta Majdán János.

Ahhoz viszont, hogy ez az egyensúly kialakuljon, időre van szükség, amit a főiskoláknak ki kell húznia elegendő hallgatóval. Márpedig a jövő év is nagy csapást tartogat, hiszen - mint arra a Nyíregyházi Főiskola rektorhelyettese rámutatott - egyszerre két évfolyam, a 4 éves, osztatlan képzésben tanuló főiskolások és az első, 3 éves alapképzést végző hallgatók is kirepülnek, miközben a mesterképzések teljes beindulásával az ilyet meghirdetni nem tudó főiskolák még inkább háttérbe szorulnak. "Amelyik főiskola kibírja mindezt, mint a cigány lova a koplalást, az fog megmaradni" - vonta le a következtetést a bajai főiskola rektora.