Egy-két évig húzzák a felújított utak

Sok frissen aszfaltozott út megy tönkre 1-2 év alatt. A nemrég 2,5 milliárdból felújított 2-es főút is ilyen, már most többméteres foltok csúfítják. Öt évig a kivitelező EGÚT Zrt.-nek kell javítgatni saját zsebből, aztán az elmúlt években foltozásra 14 milliárdot költő állam javítja tovább ezt is, a többit is.

A zömében gyatra minőségű, 30 ezer kilométeres magyar közúthálózat egyes részeit - leginkább uniós támogatásból - teljesen felújították az elmúlt években. Körforgalmak tették biztonságosabbá a kereszteződéseket, a települések szélein forgalomlassító szigetekkel csökkentették az autók sebességét, és új aszfaltburkolatot kaptak az utak. Ilyen volt a 2-es főút is.

A Budapestet Szlovákiával összekötő forgalmas főút Vác és a parassapusztai határállomás közötti 38,5 kilométeres szakaszának teljes felújítását 2006 szeptemberében fejezték be. A 2,5 milliárdos beruházást fele-fele arányban finanszírozta az Európai Unió és a magyar költségvetés. A kivitelező EGÚT Zrt. munkáját első osztályúnak nevezte az [origo] megkeresésére a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ), és egy ideig örültek a jó minőségű aszfaltnak a környékbeliek is.

Rossz útra jó réteget

A látszatra kiváló új aszfaltréteget bő egy év után elkezdték foltozgatni. Méteres javítgatások jelentek meg az alig 40 kilométeres szakaszon. "Hát, ez egy összetett kérdés" - mondta a javítások okáról Kolozsvári Nándor, az EGÚT technológiai főmérnöke. "Valamilyen újfajta probléma, ami mostanában valamiért egyre több helyen tapasztalható".

Hasonlóan gondolja Ambrus Kálmán, a BME Útépítési Tanszékének oktatója is, szerinte "több ilyen hiba is van az országban". Az adjunktus is vizsgált néhány nemrég felújított, de már foltozgatásra szoruló útszakaszt az országban. Az EGÚT is megkereste a 2-es főút sérüléseivel kapcsolatban. Szerinte két, egymással összefüggő oka van az utak gyors meghibásodásának.

Az egyik, hogy pénzhiány miatt akkor végzik a felújításokat, amikor már nagyon rossz minőségű, repedezett és több rétegben foltozott a kopott útfelület. Hiába marják fel a régi aszfaltot, ha nem bontják meg és építik újra a teljes alapot, akkor a problémák hamar jelentkznek. Az utak teljes újjáépítésével ugyan el lehetne kerülni ezeket a bajokat, ez viszont drága és sokáig tart. Jó példája ennek a 21-es út, ahol kétszer két réteget aszfaltoztak le az útépítők. Kettőt a régi aszfaltra, kettőt pedig a teljesen új alapra. Utóbbin azóta is kifogástalan az új réteg, míg a régi alapra fektetett aszfaltot már javítani kell. A másik ok, hogy az utak alatt vizesedések (úgynevezett vízzsákok) vannak, és ahol a régi úton repedések voltak, a ráhúzott új aszfaltot a nyomás alá kerülő víz gyorsan kikezdi.

A víz miatt nem találják a vizet

Természetesen keresik az útépítők a vízzsákokat, csak nem mindig találják. A felújítandó út minden egyes kilométerén 3-4 próbafúrást végeztetnek a mérnökök, ez azonban Ambrus szerint kevés, így nagyon kicsi az esélye annak, hogy pont rábukkanjanak a párméteres, később problémát okozó vizesedésre.

Másrészt a technológia sem megfelelő. Ugyanis nagynyomású vízzel fúrják meg a felújításra váró, elhasznált útszakaszokat, és így "alig lehet észrevenni az esetleges vízzsákokat". Az egyetemi oktató szerint a vízfúró technika kiváltásáról gondolkodik a szakma.

Ambrus szerint a klímaváltozás okozta egyre gyakoribb, és egyre hevesebb zivatarok is károsítják útjainkat. Ilyen szempontból az út gyenge pontja a széle, amely többszöri aszfaltozás után lépcsőzetes. Mindegy egyes új réteg keskenyebb a régieknél, hiszen általában 10-10 centivel beljebb kezdik felrakni a korábbinál. Ambrus úgy véli, a heves esőzések, valamint az emelkedőkről sebesen aláfolyó víz beszivárog a rétegek közé, és ez is kikezdi a burkolatot.

Öt év után az állam fizet

A 2-es főútra 5 év jótállást írt elő a megrendelő magyar állam, vagyis az eddigi foltozgatások mellett még 3 évig az EGÚT állja saját zsebből a javítást. Feltételezhetően évről évre egyre több munka lesz az úttal, egyre több költséggel. Ez azért érdekes, mert a hatodik esztendőtől már az államnak kell majd fizetni az addigra agyonfoltozott országút további karbantartását.

Többszörösen javított útszakasz a 2-esen

A kátyúzást végző Magyar Közút Kht. 2006-ban 6,3 milliárd forintot, tavaly 4,3 milliárdot, idén, az év első felében pedig 3,3 milliárdot költött alkalmi javítgatásokra. (2006-2007-ben teljes szélességű útfelújításra közel 14 milliárd ment el. Egyik számsorban sincsenek benne az autópályák javításai.)

Terjesztenék a megoldást

Arra a kérdésre, hogy felelős-e a cég a felújítást követően gyorsan előjött úthibákért, egyértelmű választ nem kaptunk senkitől. Kolozsvári szerint a rendelkezésükre álló, mások által is használt technológiával dolgoztak, és kiváló minőségű aszfaltozást adtak át. Az NFÜ - amely az [origo]-tól értesült a javításokról - azt közölte, hogy 2009 közepén tartanak helyszíni szemlét az úton, ha addig jelzi számukra a kivitelező, hogy probléma van, akkor rendkívüli ellenőrzést tartanak. Ambrus szerint nagyon összetett dolog a felelősség kérdése. Egyrészt nem adottak a feltételei a szárazfúrásnak, így nagyon nehéz megtalálni a vízzsákokat. A lényeges kérdés a felelősséggel kapcsolatban az az adjunktus szerint, hogy a felújítandó út alatt voltak-e vízzsákok, vagy esetleg az útépítő okozta azokat.

Úgy tűnik, az állam nem nyugszik bele, hogy technikai korlátok miatt kárba vesszen az útépítésre szánt sok milliárd forint. A Nemzeti Autópálya Zrt. finanszírozásában, a BME Útépítési Tanszékének közreműködésével kutatásba kezdtek. Ennek célja olyan technológiák kifejlesztése, amelyekkel elkerülhetik a frissen felújított útszakaszok gyors tönkremenetelét. Amennyiben megtalálják a megoldást, ígérik, gyorsan elterjesztik a hazai útépítők között.