Gyűlöletjátéktól óvta fiait az SZDSZ alapítója

A gyűlöletjátéktól féltette pártját és úgy látta, nagyon rossz irányba halad a magyar politika és vele együtt az SZDSZ is. Kóka Jánosban a párt megújulásának lehetőségét látta, de elkeserítette az SZDSZ népszerűtlensége. Az SZDSZ egyik legrégebbi, leginkább tisztelt alapító tagja halt meg kedden. Halda Alíz pár nappal halála előtt, a kórházban is még azt latolgatta, vajon mi lesz a szabad demokraták sorsa. Szerinte a pártnak beszélnie kellett volna az emberekkel.

"A sajátjának érezte az SZDSZ-t, mintha a gyermeke lett volna. Így mikor azt látta, hogy az esetleg nem jó úton jár, akkor kesergett és szólt is emiatt, de mint egy igazi szülő, akkor sem távolodott el tőle. Nem történhetett volna olyan, hogy szembe forduljon a párttal" - mondta a Szabad Demokraták Szövetségének pár napja elhunyt alapító tagjáról, Halda Alízról egykori képviselőtársa és barátja, Kóródi Mária. "Olyan tekintéllyel bírt, hogy rá mindenki odafigyelt, és aki a párt életében akkor is jelen volt, amikor már ténylegesen nem volt ott" - tette hozzá.

Halda Alíz a Szabad Demokraták Szövetségének egyik alapítója, majd 1991-től 1998-ig országgyűlési képviselője volt. Tagja volt a szervezet Országos Tanácsának, ahová tavaly újra beválasztották. "Csendesen, mértéktartóan tudott tanácsot adni" - jellemezte Haldát az [origo]-nak Kóródi, akivel a "kezdetek kezdetétől" ismerték egymást. "Nemcsak együtt dolgoztunk, ennél is szorosabb volt a kapcsolat: a szabad demokraták női képviselői akkoriban egy különleges csoportot alkottak, rendszeresen együtt jártunk kirándulni, együtt töltöttük a szabad időnket is" - mondta Kóródi, aki szerint senkinek nem volt annyi barátja, mint Halda Alíznak, még a kórházból is eljött velük tavasszal Konrád György születésnapjára.

Nehéz sors, mértéktartó méltóság

A párt egy másik alapító tagja, Kis Zoltán szintén méltóságteljes higgadtságát emelte ki, mint mondta, Halda Alízt "soha nem fogta el a harci idegesség, ami a szabad demokratákra jellemző tudott lenni". "Pedig lett volna rá oka" - tette hozzá Kis. A második világháború után árván maradt Halda Alíz kezdetben csomagolónőként, szövőnőként dolgozott, később könyvtáros lett a Nemzeti Színházban. 1953-ban a Nagy Imre által meghirdetett program mellé állt, és ehhez a miniszterelnök leváltása után is hű maradt, amiért politikai alkalmatlanság címén eltávolították munkahelyéről. Élettársa volt Gimes Miklós újságírónak, akit 1956-os tevékenysége miatt a Nagy Imre-perben elítéltek, majd kivégeztek. Haldát a forradalom után kirúgták a Magyar Rádióból, utána évekig alkalmi munkákból élt.

"Mint régi 56-ost" már a 80 évek elejétől ismertem Halda Alízt, aki később a demokratikus ellenzék egyik legmeghatározóbb tagja lett - mondta Hodosán Róza, aki 1990-től szintén tagja volt az SZDSZ frakciójának. "Karakán, tiszta, egyenes ember volt. Hihetetlen éleslátással tudott kritikát megfogalmazni, de még ezt is mérhetetlen humanitással tette, mindig figyelembe véve a kérdés emberi oldalát is" - írta le a pártalapítót.

Féltette az országot és pártját is

"Pár nappal a halála előtt beszéltünk utoljára, és még ekkor is szóba került az SZDSZ helyzete, az, hogy vajon mi lesz a párttal" - mondta Hodosán, aki szerint talán semmi nem jellemzi inkább Halda Alízt, mint hogy szenvedései ellenére még ekkor is az ország, a világ dolgai érdekelték leginkább. Az [origo]-nak nyilatkozók egyetértettek abban, hogy az utolsó pillanatig aktív pártalapítót mélyen elkeserítette mind a párt mélyrepülése, mind a magyar közélet alakulása az elmúlt években.

"Őt mindig a racionális észérvek vezették, soha nem gyűlölködött, persze, hogy rosszul élte meg, hová jutott a parlamenti demokrácia és a rendszerváltó pártok" - erősítette meg Kis Zoltán. Szerinte Halda próbálta is meggyőzni a párt vezetőit arról, hogy nem szabad beszállni a "gyűlöletjátékba és a hatalmi vetélkedésbe, ehelyett inkább legyen üzenetük az emberek felé". "Azt mondhatnám, kevés sikerrel" - jegyezte meg.

Nem emelte fel a hangját, mégis figyeltek rá

Pedig Hodosán Róza szerint a nagy tekintélynek örvendő Halda Alíznak megvolt a képessége ahhoz, hogy láttatni is tudja bajokat. "Látta a hibákat, amelyek rossz irányba viszik a pártot, ugyanakkor ő is tisztában volt azzal, hogy kellenek kompromisszumok, és van, amikor nincs jó választás" - mondta az egykori képviselő. Szerinte Halda Alíz meg volt győződve arról, hogy pártja az ország javát fogja szolgálni, és mindent meg kell tenniük azért, hogy "erős, egységes, határozott pártként úrrá legyenek a problémákon és ne csak sodródjanak". "Nemcsak az övéiért, hanem az ország sorsáért aggódott, lehangolta, amit az elmúlt években látott. 1956 résztvevőjeként, majd a rendszerváltó ellenzék tagjaként ismét a reményeit félthette" - tette hozzá Hodosán Róza.

Annyi megpróbáltatás után is bölcs ember volt, aki mérsékelt tudott maradni - foglalta össze röviden véleményét Halda Alízról Tölgyessy Péter, korábbi SZDSZ-tag, majd pártelnök. Megjegyezte ugyanakkor, hogy - mint más régi ellenzékieknél is - Halda Alíznál is átfordult a lojalitás "egyfajta kételynélküliségbe". Így e miatt a roppant erős belső összetartás miatt Halda Alíz még akkor is fegyelmezetten támogatni próbálta a főirányt, ha az nem volt szerencsés.

Igazi megoldást ő sem tudott

"Szörnyülködve látta, hová fajulnak a dolgok, és kesergett is ezen, de megoldást igazából ő sem látott a problémákra" - mondta az [origo]-nak Bauer Tamás, korábbi szabad demokrata képviselő Haldáról, aki szerinte "olyan nagyon művelt, okos ember volt, akit mindenki szeretett".

A párt tavalyi tisztújítása előtt a "régi szabad demokraták" közül - Dornbach Alajos, Haraszti Miklós, Litván Györgyné és Rajk László mellett - Halda Alíz is aláírta azt a közös nyilatkozatot, amelyben az elnökségért Fodor Gáborral versengő Kóka János mellett foglaltak állást. A régiek - Pető Iván tolmácsolásában - arra hívták fel a figyelmet, hogy a liberálisoknak a jövőre kell koncentrálniuk. Mint írták, a megújulás lehetőségét Kóka Jánosban látják.

"Nem volt kritika nélküli Jánossal szemben sem, de esélyt látott benne, bízott abban, hogy bele fog tanulni" - mondta Hodosán Róza, aki szerint Halda általában is nagyon sokat remélt a párt ambiciózus fiataljaitól. Kis Zoltán szerint azonban - aki utoljára pont a tavalyi tisztújítás idején beszélt Halda Alízzal - a politikusnak az már nagyon nem tetszett, hogy az SZDSZ-en belül ekkora a "megosztottság, hogy valóságos frontvonalak alakultak ki".

Virágokkal és ásványokkal körbevéve

Gimes Miklóshoz fűződő kapcsolatáról Halda Alíz könyvet írt Magánügy címmel, amelyből rádiójáték és színpadi adaptáció is készült - ennek Kóródi Mária szerint szerényen, de nagyon örült. A politika mellett a hobbija az ásványgyűjtés volt, kristályokat, féldrágaköveket gyűjtött a hegyekben, méghozzá Kis Zoltán elmondása szerint saját kezével. "Régen még szokás volt a frakcióban, hogy kisorsoltuk és megajándékoztuk egymást karácsonykor, 1998-ban én őt kaptam, és teljesen sikerült meglepnem a gyűjteményébe egy kővel" - emlékezett. Többen emlegették lakását is, ahol régebben több gyűlést is tartottak ellenzékiek, és amely tele volt szebbnél szebb ásványokkal és virágokkal.

A pártalapító idén töltötte be 80. évét, elhatalmasodó betegségét barátai szerint óriási erővel viselte. "Az utolsó hónapokban is még inkább ő tartotta bennünk a lelket, nehogy mást terheljen a gondjával" - mondta Kóródi Mária. Június harmadikán bekövetkezett halála után az SZDSZ közleményt adott ki, amelyben azt írták: "Halda Alíz predesztinálva volt arra, hogy ellenzéki legyen, így részese volt minden olyan akciónak, mely megelőlegezte a rendszerváltást. ... Kora drámájának nem csak tanúja, de egyben formálója is volt."