Önérdekből feszeget titkokat a kormány

"A bizalom visszaállítása érdekében" kellett felfednie a nemzetbiztonsági védelemről szóló titkos kormányhatározat részleteit - állítja Szilvásy György, akit a Fidesz támadott az önkormányzatok titkosszolgálati megfigyelését lehetővé tevő rendelet miatt. A titokminiszter szerint az ellenzéki képviselők támadása ellentétes a nemzeti érdekekkel, de a kormánypártok már többször használtak fel titkos iratokat arra, hogy napi politikai vitáikhoz szerezzenek muníciót.

"Nem jó szívvel" oldotta fel a nemzetbiztonsági védelemről szóló kormányhatározat titkosítását Szilvásy György, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszter, akit Demeter Ervin és Kósa Lajos fideszes képviselők interpelláltak a parlamentben. A két fideszes szerint ugyanis a kormány olyan határozatot fogadott el, ami lehetővé tette több önkormányzat titkosszolgálati módszerekkel történő megfigyelését.

Szilvásy azt mondta, aggályosnak tartja a titkosítás feloldását, de miután a képviselők a nemzeti érdekekkel ellentétesen információkat adtak ki a dokumentumról, nem volt más választása, a bizalom visszaállítása érdekében meg kellett tennie. Az elmúlt években többször is előfordult, hogy a kormány napi politikai ügyek miatt oldotta fel iratok titkosítását.

2005-ben például Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos is aggályosnak nevezte, hogy Somogyi Ferenc külügyminiszter nyilvánosságra hozott egy korábban államtitoknak minősülő diplomáciai táviratot, amelyet Jeszenszky Géza volt washingtoni nagykövet küldött haza 2001-ben. Ezzel kívánta bizonyítani Gyurcsány Ferenc miniszterelnök korábbi állítását, amely szerint amerikaiak nehezményezték, hogy Orbán Viktor akkori kormányfő 2001. szeptember 11. után nem határolódott el Csurka István MIÉP-elnök egy nyilatkozatától.

Hasonló eset történt 2006 őszén, amikor előbb 80 évre titkosították az október 23-i zavargásokról szóló rendőrségi iratokat, majd nem sokkal később egy részüket mégis nyilvánosságra hozták. A rendőrségi rádióforgalmazás, illetve egy lehallgatott telefonbeszélgetés részleteivel azt kívánták bizonyítani, hogy - szemben az ellenzék állításaival - a rendőrség nem nyomta rá a randalírozókat a Fidesz nagygyűlésén részt vevőkre, annak ellenére, hogy a rendzavarók megpróbálták ráhúzni a rendőröket a békés tömegre.

A legnagyobb, kampányszerű átminősítést 2007 nyarán kezdték meg a rendvédelmi szervek, miután ismeretlenek súlyosan bántalmazták Kármán Irén újságírót, aki korábban az olajügyek néven ismert bűncselekményekkel is foglalkozott. A kirobbant botrány nyomán Szilvásy bejelentette, az olajszőkítési botrányra vonatkozó 80 ezer oldalnyi irat egy részét nem kellett volna titkosítani, és elrendelte a minősítések felülvizsgálatát. Az érintett rendvédelmi szervek többsége vonakodott feloldani a titkosítást, így csak nagyon kevés dokumentum került nyilvánosságra, ráadásul azokban is kihúzták a neveket.

Nem mindig ilyen egyszerű egy titkosított irat feloldása. Legutóbb például a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nyert pert a Kormányzati Ellenőrzési Hivatallal (KEHI) ellen: a bíróság arra kötelezte a kormány belső ellenőrzési szervét, hogy adja ki a közigazgatás korszerűsítésével és az elektronikus közigazgatás bevezetésével kapcsolatos vizsgálatok jelentéseit. A KEHI ennek nem tett eleget, inkább felülvizsgálati eljárást kezdeményezett a Legfelsőbb Bíróság előtt.

A magyar titkosítási gyakorlat Szilvásy saját bevallása szerint is konzervatív, rengeteg anyagot minősítenek szolgálati vagy államtitokká, gyakran szinte automatikusan a lehető leghosszabb időre (bizonyos iratok esetében ez 90 év, tehát csak unokáink fogják megismerni azok tartalmát). Az iratok minősítését ugyan rendszeresen felül kell vizsgálni, de vannak olyan állami szervek, például a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), amely szerint még az is titkos, hogy mi nem az.