"Havi harmincezer a mellem"

Nem csak jómódúak adják egymásnak a kilincset a plasztikai sebészeteken, sokan verik magukat adósságba, vagy spórolnak évekig azért, hogy megszépüljenek egy műtét által. Jellemzően a legolcsóbb megoldást keresik, ezért sokszor valamelyik közkórház plasztikai sebészetén kötnek ki. Ez jól jön a kórházaknak is, a műtétek után némi nyereséget könyvelhetnek el. Pszichológussal konzultálni nem kötelező, de nem is tenne jót az üzletnek, valószínűleg sokan visszalépnének a műtéttől.

"El kellett döntenem, hogy BKV-val akarok járni szép cicikkel, vagy autóval, de úgy, ahogy az Isten megteremtett" - ezt mérlegelte, majd végül az autó helyett a formás melleket választotta egy 28 éves budapesti lány, aki név nélkül nyilatkozott az [origo]-nak plasztikai műtétjéről. A mellnagyobbító műtét előtt alaposan utánanézett az áraknak, majd egy magánklinika mellett döntött, és személyi hitelt vett fel a műtétre. "Havi harmincezer a mellem" - ennyi a törlesztő részlet. Szerinte megérte kölcsönt felvennie, elégedett a végeredménnyel, ha ma kellene döntenie, akkor is belevágna.

Hitel helyett a több éves kitartó spórolást választotta az a három gyerekes, 39 éves asszony, aki nemrégiben szintén mellnagyobbító műtéten esett át. Három évig spóroltak férjével együtt a több mint 600 ezer forintos műtétre. A lehető legolcsóbb megoldást kereste, így jutott el az egyik közkórház plasztikai sebészetére. Volt olyan klinika, ahol ugyanezért a műtétért egymillió forintot kértek volna - mondta a név nélkül nyilatkozó asszony. Hogy mi aggasztotta a legjobban, az egészségi kockázat, az anyagi teher, vagy az, hogy szép lesz-e a végeredmény, egyértelmű volt a válasz: a pénz. Utólag ő is azt mondja, hogy nem bánta meg a műtétet, nőiesebbnek érzi magát azóta, szívesebben vesz fel kivágott ruhákat.

A szépségre nem sajnálják a pénzt

Általában jellemző, hogy az anyagi szempontot tartják elsősorban szem előtt azok, akik valamelyik közkórházban végeztetnek a társadalombiztosítás által nem támogatott plasztikai műtétet. A tb csak akkor támogatja az ilyen jellegű beavatkozásokat, ha azok egészségi okokból indokoltak, ha kizárólag esztétikai kérdésről van szó, azt a műtétet a páciensnek kell fizetnie. A magánklinikáknál általában alacsonyabb árakért cserébe el kell viselniük, hogy a kórházban fekvő betegek között lábadoznak, illetve készülnek fel a műtétre.

A plasztikai műtétet végző közkórházban dolgoznak plasztikai sebészek, ők látják el például az égési sérülteket. Szabad kapacitásukat kihasználva viszont a kórházak bevételhez jutnak, az orvosok pedig egyre nagyobb gyakorlatra tesznek szert. "Az egészségükre az emberek nehezebben áldoznak ugyanannyi pénzt, mint amit a szépségükre kifizetnek" - mondta az [origo]-nak az egyik ilyen közkórház orvos igazgatója. A bevétel jól jön a kórházaknak, a műtéteken van némi nyereség - tette hozzá az orvos igazgató, aki csak név nélkül akart nyilatkozni a plasztikai műtétekről.

A költséges beavatkozásokra néhány éve már hitelt is fel lehet venni. Az egészségügyi hitelekkel foglalkozó MediCredit ZRt.-nél az ügyfelek körülbelül egyharmada vett fel pénzt plasztikai műtétre, a többi igénylő nagyobb része a fogait hozatja rendbe hitelből. A náluk felvehető minimális hitelösszeg 200 ezer forint, de leggyakrabban 6-800 ezer forintot igényelnek tőlük - mondta Hartmann Krisztina ügyvezető igazgató. Ha a hitelbírálat során az igénylő jövedelme nem bizonyul elégnek, bevonhat társigénylőt is. A hitelből gyógyulók vagy szépülők jellemzően három év alatt rendezik tartozásukat.

Az elithez tartozás érzése

Vajda Zsuzsanna pszichológus szerint a plasztikai műtét státusszimbólum lett, vagyis bizonyos esetekben nem is annyira a tényleges testi változás a cél, hanem a társadalmi elithez való tartozás érzése. "Még azt is megengedhetem magamnak, hogy megváltoztassam a testem formáját" - ezt jelenti a plasztikai műtét a pszichológus szerint. Manapság nem az a jellemző, hogy valaki egy szembetűnő szépséghibát, például egy nagy horgas orrot szeretne korrigáltatni, hanem az, hogy egyszerűen más formájú orrot szeretne, minél szabályosabbat, minél Barbie-babásabbat - mondta. Vajda Zsuzsanna azt tanácsolná minden műtét előtt állónak, hogy konzultáljon pszichológussal is, szerinte ha így lenne, sokan visszalépnének a műtéttől.

"Legtöbb esetben mi, plasztikai sebészek kell, hogy átvállaljuk a pszichológus feladatát" - mondta az [origo]-nak Debreczeni Béla plasztikai sebész. Pszichológusi konzultáció ugyanis nem kötelező a plasztikai műtétek előtt, csak ritkán fordul elő, hogy szakpszichológust is bevonnak a műtét előtti felkészítésbe. Szerinte főképp a fiatalabb korosztálynál tapasztalható, hogy anyagi lehetőségeiken felül és alapos mentális felkészülés nélkül is belevágnának a plasztikai műtétbe. A sebész egyetért azzal, hogy esztétikai műtétet csak stabil lelkiállapotú páciensen szabad elvégezni, ugyanakkor azt is megjegyezte: sok esetben a műtétet követően látványosan javul a péciensek kedélyállapota.

A pszichológus szerint tartós kedvező változás azoknál áll be, akiknek már évek, vagy akár évtizedek óta megkeserítette az életét egy szépséghiba, sokan azonban a műtét után szembesülnek vele, hogy a meghozott anyagi és egyéb áldozat nem érte meg, ezt viszont nem vallják be maguknak és másoknak sem.