A tűztenger had utolsó munkásai

Nyár végén halt meg Sztálin kedvenc zeneszerzője, de Magyarországon élnek még néhányan azok közül, akik dalaikkal megtöltötték a szocialista ének órákat. A vidámság és a pozitív életérzés elvárás volt, ezen felül viszont elég volt, ha kerülték az ellenséges frázisokat, az 1950-es évek végétől már nem szólt bele szigorúan a politika a dalok tartalmába. A szocialista néplélek buzdításából komoly zeneszerzők éltek, akad köztük olyan, aki a mai napig büszke, hogy valamikos sokan maguktól énekelték dalait a vonatokon. Igaz, nem bánják, hogy manapság már a koncertek a menők a kórusművek és a szocialista ifjúság életét magasztoló dalok helyett.

Tikhon Khrennikov, Sztálin fő zeneszerzője idén augusztusban hunyt el, 94 évesen. Az Economist szerint az ő felhőtlen, derűs, népszerű dalai igyekeztek megtámogatni oly sokáig a kommunizmus ígéretét, miszerint az élet egyre jobb és örömtelibb lesz a Szovjetunióban. Sztálin kegyelméből fél évszázadon át lehetett az orosz zene ura és meghatározója, a diktátor támogatásának köszönhetően pedig nem is kellett állandóan a pártról zengenie himnuszainak: elég volt, ha Moszkva ablakainak puha fényeiről zenélt.

Magyarországon ugyanakkor még maradt néhány hozzá hasonló nagy öreg, akik már 40-50 éve maguk írták vagy komponálták a magyar úttörőnótákat. Nem a tábortüzek slágereiről, a Katyusa vagy az Amuri partizánok fordítóiról, hanem a valamivel későbbi, forradalom helyett már inkább csak boldog optimizmust zengő Cserfes nóták és a Májusköszöntők 70-80 éves szerzőiről van szó.

A dalárdák utolsó magyar mohikánja

A 79 éves Kövesdy János saját bevallása szerint utolsó mohikán a hatvanas-hetvenes évek dalszövegíró gárdájából, rajta kívül csak néhány zeneszerző él már. "Élünk anélkül hogy maga a műfajunk élne" - mondta az [origo]-nak Kövesdy: "Mostanában már nem írnak dalokat, meghalasztották a műfajt azzal, hogy a kórusok megszűntek".

A szövegíró annak idején bő 200-250 darabot tett le az asztalra, amiből több tucat éneket néhány évtizede még mindenki megtanult az iskolai tankönyvekből. Nevéhez fűződik a Lendvay Kamilló által megzenésített Májusköszöntő, a Kocsár Miklós zenéjével befutó Csendüljön a nóta vagy Balázs Árpád Sármány füttyent című dalának szövege is. A fél ország fújta az ő taktusaira, hogy "vidám dalaink fújjuk, amikor a kedvünk jó".

"Abban az időben a komoly zeneszerzők is sokszor éltek abból, hogy hamar elkészíthető és könnyen sikert hozó kórusműveket írtak" - mesélte Kövesdy, aki a Kossuth-díjas Lendvay Kamilló barátjaként került a könnyed ifjúsági nóták világába. Rendelt tőle kórusműveket többek között a rádió gyermekkara és a néphadsereg művészegyüttese, de az akkor még burjánzó üzemi dalárdák is folyton új énekelnivalókért ostromolták.

"Csak ne legyen ellenséges"

A szövegíró szerint az ő indulása, 1958 után már nem nagyon szólt bele a politika a nótákba: "Az egyetlen elvárás az volt, hogy ne legyen ellenséges". No persze nagyon örültek, ha optimista hangvételű volt - tette hozzá. "A katonadal mutassa meg a katonaélet vidámságát, a jókedvű meneteléseket, a gyerekdal meg azt, hogy milyen jó kirándulni, ezt csinálni, azt csinálni, milyen jó gyereknek lenni". Ilyen dalokat azonban Kövesdy állítása szerint nem kényszerből írt: "Szerettük csinálni, mi is jókedvűen írtuk a jókedvű dalokat".

Persze születtek nagy szocialista ünnepekre rendelt dalok is, amelyekbe bekerültek a ma már szalonképtelennek számító fordulatok és sorok - a szövegíró szerint darabjainak 10 százaléka ilyen. Nemrég - mint arról az RTL Klub XXI. Század című műsora beszámolt, egy vonyarcvashegyi tanárnő megkérte Kövesdyt, hogy írja át egy hajdan népszerű dalának két sorát, mert szeretné, ha azt a mai iskolások is énekelhetnék. A szövegíró akkor eleget is tett a kérésnek, így nem sokkal később a gyerekek vérpiros október ragyogása és munkások tűztenger hada helyett fűszálon ülő szöcskékkel és táncoló lepkékkel fújhatták az egyébként bölcsődalnak is beillő nótát.

Elmúltak, örökre

A mozgalmi dalok hangulatát idéző gyereknóták viszont valószínűleg még átköltve sem fogják visszahódítani egykori táborukat. Lendvay Kamilló, a szimfónikus és kamaraműveiről ismert 79 éves zeneszerző szerint ugyanis teljesen megváltozott az ifjúság zenei környezete, és már nincs igény a közös éneklésekre.

"Ma inkább a koncertek és a zene hallgatása, nem pedig a kóruséneklés a fontos" - fogalmazott az ifjúsági dalok komponálását egykor "kirándulási területnek" tekintő művész. De nem is sajnálja nagyon: "változnak a dolgok" - mondta egyszerűen. Neki 10-15 dalát tanították iskolában, és bevallása szerint mindössze egy politikai darabot írt, a tanácsköztársaságról. Bár Lendvay szerint ma már csak néhány 50-60 éves felnőtt ismeri ezeket a nótákat "annak idején azt is maguktól fújták a fiatalok a vonaton".