Jóval kevesebbet érhet a megkerült Munkácsy-kép

Vágólapra másolva!
Egy  telefonáló bejelentette a rendőrség központi ügyeletén, hogy a Naplemente című Munkácsy-képet egykor állítólag az ő nagymamájától lopták el. A hatóságok egyelőre nem nevezték meg a bejelentőt, a nyomozók most ellenőrzik, valós-e az állítása. Lapértesülés szerint a postán feladott kép címzettje egy galériatulajdonos volt. Az [origo] által megkérdezett szakértő szerint a festmény valószínűleg nem ér százmilliót, mint ahogy az korábban megjelent.
Vágólapra másolva!

A hamis adatokkal hazánkba postázott Munkácsy-kép ügyében nyomozó vám-és pénzügyőrségre irányították azt a telefonálót, aki a rendőrségen bejelentette: a Naplemente című képet a nagymamájától lopták el - értesült a Népszabadság. Sipos Jenő, a VPOP szóvivője az [origo]-nak megerősítette, hogy van egy ilyen szál, de mint mondta, nyomozó szolgálatuk még ellenőrzi, megalapozott-e az állítás. A festmény biztonsági okokból a Magyar Nemzeti Galériában marad, ameddig csak el nem készül a végleges szakértői vélemény.

Ha bebizonyosodna, hogy a mű lopott műkincsként került a tengerentúlra az 1900-as évek elején, akkor a magyar hatóságoknak be kell majd vonniuk az amerikai szerveket is az eljárásba. A bejelentő nagymamája már nem él, ezért írásos bizonyítékokra kell támaszkodni.

A Népszabadság értesülései szerint a postai úton Magyarországra küldött Munkácsy-kép címzettje B. János, egy budapesti galéria tulajdonosa volt, akit a nyomozók a napokban hallgatnak ki. A lap megkereste B. Jánost, aki azonban nem kívánt nyilatkozni. A galériatulajdonos meggyanúsítása attól függ, valóban neki szánták-e a képet, vagy csak közvetítő volt, és így nem tudott a csomag tartalmáról.

A címzett csak közvetítő lehet

Munkácsy akkora név volt, hogy ha valóban ellopták tulajdonosától a festményt, biztosan tettek feljelentést, tehát nyoma kell, hogy legyen - mondta Szalóky Károly, galériatulajdonos, műkereskedő. A szintén galériát vezető Erdész László ehhez hozzátette, bármikor is vitték ki az országból, minden bizonnyal ez is dokumentálva van. Tehát fel lehet majd göngyölíteni, ki és kinek adott erre engedélyt - magyarázta. Szerinte, ha bebizonyosodik, hogy valóban az egykori tulajdonos unokája került elő, akkor új jogi helyzet állt elő, és valószínűleg hosszú procedúra veszi kezdetét az amerikai és a magyar tulajdonos között.

Erdész László tapasztalatai alapján úgy véli, sokkal valószínűbb, hogy a galériatulajdonos, akinek címezték a küldeményt, csak közvetítő volt egy magángyűjtő felé. Sőt, szerinte csak a "közvetítő közvetítője" lehetett, tehát neki csak postázták a művet, amit átadott volna gyűjtőnek dolgozó közvetítőnek.

Gyenge, unalmas festmény

Erdész felhívta a figyelmet arra, hogy Munkácsy - bármilyen nagyra is értékelik itthon - nem volt világhírű festő. Szerinte ezért messze túlzás a Naplemente című alkotás médiában megjelent értéke, mert nem ér százmilliót, talán még tízmilliót sem. "Munkácsy nemzetközileg nem jelentős, ráadásul művei között sok az alacsony kvalitású munka" - jelentette ki. "Amennyire ki tudtam venni, unalmas alföldi tájat ábrázol a hazakerült kép, ami nemcsak gyenge, de rossz minőségű is" - jelentette ki. Persze, Magyarországon akadhat olyan, aki már csak azért is megveszi, hogy neki is legyen egy Munkácsy-festménye - tette hozzá.

Elmondása szerint a Naplemente azon festmények közé tartozik, amelyeket a művész emlékezéseiben maga is gyengének, gondolat nélkülinek tartott. Híres, ihletett művei mellett ugyanis a művész sok képet festett mennyiségre, ilyen például a párizsi enteriőr sorozata - mondta. Erdész elmesélte, hogy Munkácsy becsvágyó felesége palotára és párizsi szalonra vágyott, ehhez pedig sok pénz kellett, miatta kellett a művésznek "kenni-fenni". Ezeket a művészileg gyenge, viszont látványos műveket a párizsi kereskedője, Sedelmayer értékesítette.