A hímestojást is védik a Dunakanyar világmegváltói

Vágólapra másolva!
Ön hajlandó lenne lemondani a sóról vagy a csokiról, hogy megmentse a Földet? Ahogy Észak-Amerikában, itthon is megjelent a 100 mérföldes - Magyarországon 50 kilométeres - mozgalom, amelynek lényege, hogy az emberek csak olyan ételt vásárolnak, amit a környéken állítanak elő. Az [origo] utánajárt a kezdeményezésnek, és kiderült, egyelőre kevés a világmegváltó magyar, de azért a kecskesajtos nem jár rosszul.
Vágólapra másolva!

Akkor nem ihatom több vodkát? - tette fel a kérdést egy amerikai blogger, aki úgy döntött, csatlakozik a Kanadából indult "100 mérföldes diéta" nevű mozgalomhoz. Ennek hívei csak azt eszik és isszák meg, ami ezen a távolságon belül készült. Akik így élnek, rengeteg időt töltenek a helyi gazdák és áruk felkutatásával, és legtöbbször el kell felejteniük a kávét, a csokit, minden importárut, a déligyümölcsöket, távol-keleti fűszereket.

A 100 mérföldes kalandjaikról beszámoló bloggerek többnyire a kávét és az édességet hiányolták a legjobban, de volt, aki alig bírta fekete bors nélkül, másnak pedig el kellett gondolkodnia: ha 100 mérföldön belül nem készül só, kihagyja-e az étrendjéből.

"Amikor egy átlagos amerikai asztalhoz ül, az étel minden összetevője átlagosan 1500 mérföldet utazott" - olvasható a mozgalom elindítóinak honlapján. Mindeközben - állítják - helyben is megtermelnek szinte mindent: az ilyen étel szállításakor nem szennyezték a levegőt kamionok, és az áruk jóval frissebbek is.

Itthon a ribizlit is védeni kell

A magyar változat ötlete nem a kanadai mintából, hanem a Börzsöny tönkremenőfélben levő gazdáitól és a Magosfa Alapítványtól származik. Az itteni szabály: az áruknak 50 kilométeren belül, legalább felerészben helyi alapanyagokból kell készülnie. Az alapítvány a Dunakanyartól északra levő szobi kistérség faluiból gyűjtötte össze a helyi termelőket: pékeket, cipészeket, gyümölcs- és zöldségtermesztőket, fafaragókat. A hálózaton keresztül helyi ribizlit, húst, hímes tojást, savanyúkáposztát, kecskesajtot, pálinkát is be lehet szerezni.

Fotó: Hajdú D. András

"Itt nem elég a környezetvédelemmel foglalkozni, a gazdasági, társadalmi gondokkal is kell" - mondta Kelemen Zoltán, a Magosfa Alapítvány elnöke. A magyar változatnak tehát nem csak a környezetvédelemre kell koncentrálnia, hanem a helyiek megélhetését is segítenie kell. A helyi termékekért állítólag lelkesednek a turisták, a falvakban élőket viszont a környezettudatosság helyett inkább az élelmiszer-biztonsággal vagy a hagyományőrzéssel lehet motiválni - mondta Kelemen. Az alapítánynak eddig nem sikerült megszerveznie, hogy a boltokban külön polcai legyenek az ilyen áruknak - addig is tájékoztató táblákat tettek ki a falukban, és piacokat szerveznek.

Helyi termék vagy saját kert

A kis határ menti falvakban sokan nem hallottak a kezdeményezésről, csak emlékeztek a faluközpontban kirakott táblákra. A környezetvédelemmel kapcsolatos kérdésekre a legtöbben csak vonogatták a vállukat. Egy Bernecebarátiban lakó nő szerint a falusiaknak igazán nincs ilyesmire szükségük. Kiderült: a helyitermék-program nélkül is többnyire ottani élelmiszert szereznek be. "Csitárra járunk sajtért, ribizlink van, gyümölcsfáink is" - mondta egyikük. Tudatos helyitermék-vásárlót nem sikerült találnunk.

Fotó: Hajdú D. András

Egy kemencei önkormányzati képviselő szerint a program csak egy nagyon szűk réteget érint a helyiek közül, a turistákat viszont - akik közül nyáron sokan járnak a Börzsönyben és a szlovák határ menti faluba is betévednek - nagyon érdekelheti. Szerinte ők az igazi célközönség.

Tisztaság a kecskének

"Magyarországon a multik nagy része nem magyar gyümölcsöt és zöldséget árul. Pedig a szállítás óriási költség és fölösleges is, mert Magyarországon megterem minden" - mondta Sági Dénes, aki a Börzsönyben többféle gyümölcs termesztésével foglalkozik. "A szállítással romlik a minőség, ezért tartósítják, akkor pedig már nem jó" - tette hozzá. Sági azt mondta, haszna nincs abból, hogy csatlakozott a helyitermék-programhoz.

Pázmán Zoltánnak viszont, aki Bernecebarátiban kecskesajtkészítésből él, elmondása szerint megéri, hogy az alapítvány több helyen reklámozza a sajtjait. "A váci piacon van olyan vevőm, aki csak azért veszi a sajtot, mert helyi, magyar alapanyagból és magyar termelőtől van" - mondta. A kérdésre, hogy a környezetvédelem is számított-e, amikor csatlakozott a hálózathoz, Pázmán azt mondta: "Nekem az a fontos, hogy a kecskének holnap is legyen tiszta terület."