Bilincsbe verték a dacos filozófust

2007.07.10. 12:08

Dacolt a rendőrökkel egy férfi, akit egy hajnali órán akartak igazoltatni a rendőrök, állítólag azért, mert "szokatlan helyen volt szokatlan időben". A filozófus tanárt kezeit hátul összebilincselve vitték be a rendőrőrsre, miután nem akarta átadni papírjait. A rendőrség részben elismerte hibáját, az ügyben nemrég ítélkező bíróság azonban nem a férfinak adott igazat. Az igazoltatások mikéntjét régóta bírálják jogvédők. Egy kutató szerint ritkának számít, hogy a rendőrök olyan lazán körülhatárolt indokkal is igazoltathassanak, mint Magyarországon.

Tóth Mihálynak 2006 februárjában egy keddi napon, hajnali fél háromkor volt afférja a rendőrséggel. Az akkoriban egyetemen oktató filozófus egy ismerősével töltötte az estét, majd a budapesti Váci utcán sétált az éjszakai busz megállója felé. Ma is emlékszik rá, hogy nagyon hideg volt - mondta az [origo]-nak -, a késői időpont mellett talán ez is közrejátszott abban, hogy teljesen kihalt volt a környék.

Miközben sietett a Ferenciek tere irányába, szembetalálkozott három rendőrrel, akik megállították, majd egyikük felszólította, hogy igazolja magát. Tóth Mihály szerint elővette személyi igazolványát és lakcímkártyáját is, de megkérdezte, hogy miért van szükség az igazoltatásra. "Szokatlan időben volt szokatlan helyen, ezért gyanúsan viselkedett" - hangzott a rendőrök válasza Tóth szerint. Az [origo]-nak azt mondta, meghökkent ezen a magyarázaton, mert semmi gyanúsat nem tett, "nem danolásztam, nem tántorogtam". A rendőrök ekkor - ismét csak Tóth szerint - elővettek fénymásolatokat, amelyeken körözött személyek fotói szerepeltek.

Hátul bilincselték össze a kezeit

Közben a tanár jelezte a rendőröknek, tisztában van azzal, hogy ha nem adja át iratait, akkor előállíthatják. Mikor utolsó felszólításra sem igazolta magát, a rendőrök szóltak neki, hogy rakja hátra a kezeit, majd megbilincselték, és bekísérték a Kecskeméti utcai rendőrőrsre. Ott az ügyeletes tisztnek már hajlandó volt átadni iratait, így nem sokkal később elengedték, eljárást nem indítottak ellene.

Tóth Mihály másnap úgy döntött, panaszt tesz a rendőrségen az ügy miatt. Megkereste a Társaság a Szabadságjogokért jogsegélyszolgálatát, ahol elvállalták jogi képviseletét. A jogvédő szervezet munkatársa, Baltay Levente az [origo]-nak elmondta, elsősorban azt kifogásolták, hogy Tóth Mihályt annak ellenére bilincselték meg, hogy nem tanúsított ellenállást, sőt, ő maga is elmondta, készen áll arra, hogy bevigyék a rendőrségre. Az ügyvéd szerint az is figyelemre méltó, hogy a rendőrök nem elöl, hanem hátul bilincselték meg a férfit, miközben ez csak különösen veszélyes gyanúsítottaknál szokás.

A bíróság a rendőröknek adott igazat

Miután megtették a panaszt, kiderült, hogy a rendőrök a Rendészeti Biztonsági Szolgálat tagjai. Baltay Levente szerint a belső vizsgálat után a rendőrség azt mondta, hogy a kényszerintézkedés szerintük indokolt volt, de azt már túlzásnak minősítették, hogy hátul bilincselték össze Tóth kezeit. A TASZ nem fogadta el ezt az álláspontot, mert Baltay szerint semmilyen kényszerintézkedésre nem lett volna szükség, ezért bírósághoz fordult.

Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság nemrég hirdetett ítéletet, amelyben a rendőrségnek adott igazat. Baltay azt mondta, írásban egyelőre nem kapták meg a határozatot, de az FB véleménye az volt, hogy a rendőrök megítélésétől függ a kényszerintézkedések alkalmazása, így a hátrabilincselés sem sértett jogszabályt. Az ügyvéd azt mondta, várhatóan fellebbezni fognak a döntés ellen.

Magyarázat csak utólag

A Rebisz - amelynek tagjai érintettek voltak az ügyben - nem kívánt nyilatkozni az [origo]-nak, és általánosságban sem kívántak tájékoztatást adni az igazoltatási gyakorlatról. Az Országos Rendőr-főkapitánysághoz irányítottak bennünket, ahol a rendőrségi törvényt és a szolgálati szabályzatot ajánlották figyelmünkbe, mondván, azok választ adnak minden kérdésre.

A rendőrségi törvényben valóban esik szó arról, hogy milyen körülmények között kell indokolnia a rendőrnek az intézkedést: "Az igazoltatottal az igazoltatást követően kérelmére közölni kell az igazoltatás okát, kivéve, ha az a közbiztonság érdekét veszélyezteti." Tehát elvileg csak utólag kell magyarázatot adnia a rendőrnek, az igazoltatási gyakorlatot vizsgáló Magyar Helsinki Bizottság jogásza, Kádár András azonban az [origo]-nak azt mondta, "nincs kőbe vésve", hogy a rendőr nem mondhatja meg előre az indokokat.

Tóth Mihály szerint vele utólag sem közölték, hogy lett volna bármilyen különleges indok az igazoltatására. A rendőrségnek küldött panaszlevelében azt írta, miután a rendőrőrsön az ügyeletesnek megmutatta a papírjait, megjegyezte, hogy "maguk tudják a legjobban, hogy az intézkedés indokolatlan volt, hiszen semmit sem csináltam, csak mentem az utcán", mire a járőrparancsnok állítólag azt válaszolta, hogy "de csinálhatott volna".

Problémás igazoltatási gyakorlat

A rendőrök igazoltatási gyakorlatát már régóta kifogásolják jogvédő szervezetek. A Tárki kutatásában részt vevő Pap András László az [origo]-nak azt mondta: bár egyik országban sem írják elő, hogy a rendőr csak azokat igazoltathatja, aki bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható, de az is ritka, hogy olyan tág szabályokat alkalmaznak, mint Magyarországon. A rendőrségi törvényben ugyanis a következő szerepel: "A rendőr a feladata ellátása során igazoltathatja azt, akinek a személyazonosságát meg kell állapítania."

A Tárki korábbi kutatásának középpontjában az szerepelt, hogy a rendőrök mennyire előítéletesen igazoltatnak. A felmérés szerint egyértelműen kimutatható, hogy Magyarországon a romákat hátrányos megkülönböztetés éri a rendőri, különösképpen a gyalogos igazoltatások során. A kutatás a Nyílt Társadalom Intézet (OSI - Open Society Institute) nemzetközi kutatásának része volt, amelyben a magyar adatokat bolgár és spanyol kutatási eredményekkel vetették össze.

"Megállíthatok bárkit, akit akarok"

A kutatás eredményeit bemutató kiadvány címe "Megállíthatok bárkit, akit akarok". Az idézet épp egy magyar rendőrtől származik - jegyezte meg Kádár. A kutatás újabb szakaszába a Magyar Helsinki Bizottság is bekapcsolódik. Szeptembertől fél éven át három helyszínen - Budapest VI. kerületében, Szegeden és Kaposváron - vizsgálják majd a rendőrök igazoltatási gyakorlatát. Kádár szerint már az is biztató jel, hogy az ORFK egyáltalán áldását adta ennek a kutatásnak a lefolytatására az érintett kapitányságokon.

Bár a felmérések szerint többen - elsősorban romák - panaszkodtak arra, hogy a rendőrök udvariatlanul, lekezelően bántak velük, Tóth az [origo]-nak elmondta, hogy nem tapasztalt semmi durvaságot a járőrök részéről. Ő azért makacskodott, mert ismerte az igazoltatásra vonatkozó szabályokat, és hallott a rendőri gyakorlatról, ezért már korábban eldöntötte, ha ilyen helyzetbe kerül, csak akkor adja át papírjait, ha a rendőrök megfelelő indokkal kérik tőle. Megjegyezte, akkor sem bánja ezt, ha többen ostobaságnak, kekeckedésnek tartják, amit tett.

KAPCSOLÓDÓ CIKK