Kölykök felett dúl a kutyás hidegháború

Vágólapra másolva!
Az állatvédők magánnyomozót is fogadtak, de a jelek szerint semmi nem állítja meg azokat, akik sporttáskába tömve szállítják a magyar kölyökkutyákat külföldre. Busás hasznot lehet így bezsebelni, amiért néhány állat élete sem drága. A hatóságoknak nem sok eszköz van a kezében, a helyzetet pedig még bonyolítja, hogy a háttérben zajlik a kutyás társadalom hidegháborúja.
Vágólapra másolva!

Pár hete, egy szombat délelőtt az osztrák vámosok feltartóztattak egy magyar autót, amelyben egy nő és egy férfi utazott. Kiderült, hogy műanyag dobozokban, macskaszállító ládákban és két utazótáskában szállítottak tizenkét kölyökkutyát. A tenyésztéssel foglalkozó nőt és a vele utazó férfit az osztrák hatóságok feljelentették, a hírügynökségi beszámoló szerint nagyon fiatal, mindössze hathetes állatokat pedig elvették tőlük. A Fehérkereszt Állatvédő Liga az eset nyilvánosságra kerülése után közleményben hívta fel a figyelmet a kutyacsempészetre, ami azonban egyáltalán nem új jelenség.

Két éve olasz állatvédők tiltakoztak a magyar kormánynál, mert szerintük a megengedettnél fiatalabb kutyakölykök érkeznek Magyarországról Olaszországba kétes körülmények között. Az állatok gyakran megbetegszenek és el is pusztulnak, mire az olasz vevőhöz kerülnek - állították. Egy német rádió, az SWF már 1996-ban riportot közölt arról, hogy többek között Magyarországról érkeznek Németországba a kölykök hamisított oltási bizonyítványokkal és manipulált törzskönyvekkel. Ez a rádió egyenesen "tenyésztői és eladói maffiáról" beszélt.

A kukától göngyölítették fel

A Fehérkereszt munkatársa, Szilágyi István szerint pár éve egy dán forgatócsoport is járt Magyarországon, és rejtett kamerával dolgozták fel a témát. Akadtak külföldi újságírók, akiknek az tűnt fel, hogy kukákban találtak kölyköket, és az ügyet felgöngyölítve jutottak el Magyarországra - mondta. Az állatvédő szerint ugyanis előfordul, hogy a kutyák szállítás közben megbetegednek, és ilyenkor a kereskedő egyszerűen kidobja őket.

Az osztrák határon néhány hete történt eset azt mutatja, hogy hiába hívták fel a jelenségre a figyelmet az állatvédő szervezetek már sokszor, a kutyakereskedelem továbbra sem mentes a kétes vállalkozóktól. Arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy mennyire súlyos a helyzet. A Fehérkereszt szerint elkeserítőek a körülmények, a kereskedők azonban azt mondják, rengeteg a túlzás és a félinformáció. A helyzet megértését pedig az is bonyolítja, hogy a kutyás társadalmon belül már-már hidegháborús viszonyok uralkodnak, így a külső szemlélő gyakran találkozik egymásnak homlokegyenest ellentmondó állításokkal.

Tenyésztők és szaporítók

Az egyik alapkonfliktus a tenyésztők és az úgynevezett szaporítók között alakult ki. A tenyésztők azt állítják magukról, hogy ők azok, akik ügyelnek a minőségre: arra, hogy az állat jó körülmények között nevelkedjen, megfelelő egészségügyi ellátást kapjon. Ez persze sok pénzbe kerül, és nem olcsó az így nevelt kutya kölyke sem, de a tenyésztők szerint a minőségnek ára van. Ezért bírálják az úgynevezett szaporítókat, akik számára megélhetési forrást jelent a kutyaeladás, és így inkább a mennyiségre törekednek.

Arról már megint csak vita van, hogy ez a fajta szaporítás mennyire káros az állatoknak. A díjnyertes kutyákat nevelő Pórfy Tünde állatorvos az [origo]-nak azt mondta, a szaporítók nem szűrik a betegségeket, nem viszik a kutyát állatorvoshoz, sőt, ha valami komolyabb betegsége van az állatnak, ami már drágább kezelést igényelne, akkor hagyják elpusztulni. Ezen a véleményen van a Fehérkereszt is, Molnár László kutyakereskedő azonban védelmébe vette azokat, akik nagyobb mennyiségben tenyésztenek kutyát.

30 ezerből 180 ezer

Molnár az [origo]-nak azt mondta, a saját üzleti érdekük is azt diktálja, hogy figyeljenek állataik egészségére, legfeljebb nem állatorvossal adatják be nekik az oltásokat, hanem saját maguk teszik ezt meg, mert az jóval olcsóbb. (Más kérdés, hogy ezt elvileg csak állatorvos tehetné meg, legalábbis erre hívta fel a figyelmet Pórfy Tünde). A kereskedő egyenesen azt állította, a tenyésztőknek áll érdekében a szaporítók befeketítése, amit persze előbbiek visszautasítanak. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének elnöke, Korózs András legalábbis azt mondta, van ugyan ellenállás, de nem ütköznek egymással a különböző vevőkörök: aki minőségi kutyát akar, az úgyis a tenyésztőkhöz megy, akinél pedig az olcsóság a szempont, az eddig sem őket kereste.

Belterjes vitákból, üzengetésekből tehát nincs hiány, a konfliktus ismerete azonban fontos annak megértéséhez, hogy miért is olyan jó üzlet a kutyakereskedelem. A tenyésztők által támadott szaporítók azok, akik nélkül nem lenne olyan virágzó a magyar kutyaexport. Tőlük a nyugat-európai ár töredékéért lehet kutyát venni. Persze sok függ a fajtától, az aktuális divattól, de jelzésként talán annyi, hogy egy cocker spániel kölyköt 25-30 ezer forintért is meg lehet venni Magyarországon, Angliában pedig ennek akár a hatszorosát (500 font, azaz kb. 180 ezer forint) is kifizetik érte.