Csemegézhet Kóka és Gyurcsány a biztosítós ötletekből

Vágólapra másolva!
Közel sem annyira komoly szakítópróba az egészségbiztosítási modellről szóló döntés a kormányon belül, mint ahogy az Kóka János harcias nyilatkozataiból tűnik - vélik az [origo] megkérdezett szakértői, akik szerint valamilyen vegyes rendszer lehet a koalíciós béke záloga. Több olyan kevert modell is van, amely mindkét pártnak megfelelhetne: így megyénként lehetnének külön biztosítók, vagy akár szakmákra is juthatna egy-egy.
Vágólapra másolva!

"Többféle biztosítási modell létezik, annyi, hogy talán mindet még Kóka János sem ismeri" - szúrt oda az SZDSZ elnökének múlt héten Kökény Mihály, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának MSZP-s elnöke. Az ironikus megszólalás oka: Molnár Lajos múlt szerdai lemondása ismét felmelegítette a koalíciós pártok közötti, egyik legkeményebb konfliktust, vagyis azt, hogy egy vagy több egészségbiztosító legyen-e. Előbbi esetben az egészségügyi ellátást egy állami biztosító fedezi, utóbbi rendszerben az állampolgár eldöntheti, hogy az egymással versengő, profitorientált biztosító közül melyikkel szerződik.

Az MSZP választási ígéreteiben határozottan kiállt az egybiztosítós modell mellett, később a párt politikusainak nyilatkozatai már arra utaltak, hogy puhult ez az álláspont. Ezzel szemben az SZDSZ végig kitartott amellett, hogy az egymásal versengő biztosítókat be kell engedni az egészségügybe. Az [origo] által megkérdezett egészségügyi szakértők kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy a pártok lesarkítva közelítik meg a kérdést. Az elemzők szerint ugyanis több olyan kevert modell is létezik, amely elfogadható a több-biztosítóért lobbizó SZDSZ-nek, valamint az MSZP-nek is.

Megyei OEP-től a céhes tb-ig

Sinkó Eszter, a SOTE Egészségügyi Menedzserképző Központjának munkatársa szerint ilyen lehet például az osztrák minta, ahol tartományonként külön-külön egészségbiztosító finanszírozza az ott élők ellátását. Ha ezt a másolnánk le, akkor 19 vagy 20 (attól függően, hogy Budapest Pest megyéhez tartozna, vagy külön állna tőle) biztosító lenne.

Így tulajdonképpen a megyei Országos Egészségbiztosítási Pénztárak (OEP) önálló biztosítók lennének. Az elemző szerint közös pont lehetne a német modell is, ahol nem profitorientált, hanem non-profit biztosítók fedezik a betegek orvosi kezelését. Ez utóbbi esetén nem kéne tartani attól, hogy kizárólag profitra hajtó biztosítók csak az egészséges ügyfelekkel akarnának leszerződni. Ez utóbbi ugyanis az egyik legfőbb ellenérv a több-biztosítós modellel szemben.

Mindkét párt számára elfogadható lehetne a spanyol vagy a francia modell, ahol a betegek a kiegészítő csomagra (szállodai ellátás, pluszszolgáltatás) köthetnének magánbiztosítást. Így ezek kielégítésére létrejöhetnének a magánbiztosítók az állami biztosító mellett, vagyis teljesülne mindkét párt választási ígérete - mondta az [origo]-nak Dózsa Csaba, az OEP egykori munkatársa, a Corvinus Egyetem tanára. Az ötletbörzét Mihályi Péter közgazdász (aki az SZDSZ szakértőjeként a versengő biztosítós rendszer híve) egészítette ki, olyan ágazati biztosítók megemlítésével, ahol külön biztosítója van például a vasipari dolgozóknak, a vasutasoknak vagy a katonáknak.

Háttérben alkudoznak

Az SZDSZ határozott kiállása a vegytiszta több-biztosítós modell mellett Sinkó szerint azzal magyarázható, hogy jelenleg az egészségügyi reformmal lehet a legkönnyebben azonosítani a pártot, így érthető, hogy az SZDSZ kitart eredeti elképzelései mellett. Kóka János, az SZDSZ elnöke többször is azt hangsúlyozta: a több-biztosítós modell az egészségügyi reform, a reform pedig a koalíció feltétele. Ennek ellentmond viszont, hogy Kóka a Magyar Narancsnak adott februári interjújában még teljesen másképp fogalmazott. Kóka akkor - igaz még elnökjelöltként - azt mondta: "több-biztosítós rendszer elvben az is, ahol egy alapbiztosító mellett több kiegészítő biztosító működik." Ez pedig tuladonképpen az egybiztosítós rendszer megtartását jelenti.

Vagyis egyszerűen arról van szó - véli Sinkó -, hogy a felszínen vitatkozik a két párt, a háttérben viszont javában alkudoznak. Ezt támasztja alá, hogy Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője múlt héten azt mondta: a korábbi tárgyalásokon az MSZP is belátta, hogy nem ördögtől való a magánbiztosító, és az SZDSZ sem javasolt olyan rendszert, amelyben kizárólag csak piaci alapon működő biztosítók lennének. Kökény Mihály mindehhez annyit tett hozzá: a minisztérium egyelőre nem ismertetett olyan szakmai anyagot, amely kiállna valamilyen modell mellett. Ennek hiányában pedig nincs értelme vitatkozni.

5 év múlva vagy rögtön

Dűlőre jut a két párt Dózsa Csaba és Mihályi Péter szerint is. A két elemző annak ellenére egyetért ebben, hogy az előbbi az egy-, utóbbi pedig a több-biztosítós modell legismertebb hazai támogatója közé tartozik. Dózsa szerint azonban a magánbiztosítók beengedésére csak 3-5 év múlva kéne visszatérni, akkor is csak kiegészítő biztosítások esetén. A Corvinus Egyetem tanára ezt azzal indokolta az [origo]-nak, hogy a legsürgetőbb feladat, hogy mindenki mögött legyen biztosítási jogviszony, jelenleg ugyanis 10 millió ember egészségügyi ellátását 3 millió ember fizeti. Több százezerre tehető azon potyautasok száma, akiknek fizetniük kéne a tb-t, de mégsem teszik meg ezt.

Mihályi szerint viszont szükségtelen évekig várni. "Tíz éve tudjuk, hogy mit kell csinálni, annyi van hátra, hogy megcsináljuk a jogszabályt" - mondta az [origo]-nak a több-biztosító mellett elkötelezett liberális közgazdász. Mihályi szerint a legjobb az lenne, ha az alapellátást is magánbiztosítótól venné meg a beteg. A közgazdász ezt azzal indokolta, hogy a jelenlegi szabályok is lehetővé tennék a kiegészítő biztosítást, vagyis azt, hogy kényelmi szolgáltatást vásároljon a beteg a kórházban. Szerinte ez azonban azért nem épült még ki, mert a hálapénz intézménye akadályozza.

Mihályi nevéhez fűződik többek között annak a januárban elkészült szakértői anyagnak az összeállítása, amely szerint már júliusban több-biztosítós egészség-finanszírozási modell jönne létre. A tervezet szerint, amelynek kidolgozásában Molnár Lajos is részt vett, az alapellátásokat a magánbiztosítóktól kellene megvásárolni. A befizetett tb 60-65 százaléka így a profitérdekelt biztosítókhoz kerülne. Ennek megvalósulása tulajdonképpen a holland, vagyis a legprofitorientáltabb modell átvételét jelentené. A kérdés az, hogy az SZDSZ mennyire fog ragaszkodni a legradikálisabb megoldáshoz.

Szabó András