A gátakat fenyegetik a klímaváltozás árvizei

Vágólapra másolva!
Nem kerülhet napirendre a klímaváltozás miatt várható nagy árvizek megelőzése, amíg az évtizedekkel ezelőtt kitűzött előírásokat sem képes teljesíteni a magyar árvízvédelem. A szakemberek szerint a védelmi rendszer fejlesztése pénzhiány miatt akadt meg. Pedig az árvízveszélyt a klímaváltozáson kívül is számtalan tényező növeli: ártalmas az árterek beépítése és a vízgyűjtő területeken folytatott erdőirtás is.
Vágólapra másolva!

A klímaváltozás és egyéb tényezők miatt a nagy árvizek gyakorisága háromszorosára nőtt Magyarországon az utóbbi évtizedben - hangsúlyozták nemrég a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium illetékesei egy szakmai konferencián. Miközben az árvízvédelmi rendszer nagyívű fejlesztési tervei pénzhiány miatt rég elakadtak, az [origo] által megkérdezett klímaszakértő szerint a következő években is egyre nagyobb árvizekre kell számítani.

Az átlaghőmérséklet tízévente 0,2 fokot, nálunk akár 0,3 fokot is emelkedik, és ezzel párhuzamosan a Duna vízgyűjtő területének Magyarországot érintő részén 25 év alatt átlagosan 25-30 százalékkal nőtt a lehullott csapadék mennyisége - számolt be a tapasztalatokról Mika János, az Országos Meteorológiai Szolgálat éghajlatkutatója. Az ENSZ egy februárban nyilvánosságra hozott jelentése is intenzívebb téli csapadékot, ennek nyomán pedig hevesebb folyóáradásokat, továbbá hőhullámokat jósol, hozzátéve, hogy több száz évre már biztosan alkalmazkodni kell a változó klíma következményeihez.

Mika szerint egyre gyakrabban lesznek tapasztalhatóak időjárási szélsőségek, hirtelen hóolvadás vagy nagy felhőszakadások is, amik szintén összefüggenek a klímaváltozással és az árvizekkel. A gyors özönvízszerű esőzéseket például az okozza, hogy a hőmérséklet-növekedés és a gyorsuló párolgás miatt nő a levegő víztartalma, ami aztán hirtelen zúdul le, és a kisebb vízfolyások kiáradásához, falvak elmosásához is vezethet - magyarázta a szakértő. De növeli az árvízveszélyt sok, a klímaváltozástól független tényező, például az árterek beépítése, az ártéri erdők aljnövényzetének elburjánzása és a vízgyűjtő területeken folytatott erdőirtás is.

Évtizedek és százmilliárdok

Arról megoszlanak a vélemények, hogy a klímaváltozás vagy a többi káros emberi tevékenység esik-e latba nagyobb súllyal a szaporodó és növekvő árvizek okai között, azt azonban Korompay András, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium víz- és környezeti kárelhárítási főosztályvezetője is elismerte, hogy a következményekkel számolni kell. A gond csak az, hogy az árvízvédelmi rendszer fejlesztésére nincsen pénz: "Jelenleg nem arról beszélünk, hogy hogyan menjünk elébe az éghajlatváltozásnak, egyelőre ott tartunk, hogy a saját mostani előírásainkat hogyan teljesítsük" - vázolta a helyzetet a főosztályvezető.

A Vásárhelyi-terv 2003-ban elfogadott továbbfejlesztése szerint például 2007 végére hat árapasztó víztározónak kellett volna elkészülnie a Felső- és Közép-Tisza mentén, ebből azonban mostanáig mindössze kettőt kezdtek el építeni, másik háromnak pedig még csak az EU-pályázatán dolgoznak. A költségeket csak az első kettő, a cigándi és a tiszaroffi tározó esetében fizeti az állam, a többinél uniós forrásokban reménykednek - mondta Korompay. "Nem az a probléma, hogy nem tudjuk, mit kell csinálni, hanem az, hogy amit csinálni kellene, ahhoz pénz kell" - tette hozzá.

Az állam már a '70-es években célul tűzte ki, hogy 4200 km elsőrendű védvonalat épít ki a mértékadó árvízszintre, ez azonban máig nem valósult meg - mondta. A teljes magyarországi védműrendszer előírás szerinti kiépítése a főosztályvezető szerint sok százmilliárd forintba kerülne, hiszen a tározóépítések mellett még mintegy 550 kilométeres gátszakaszon is sürgősen töltést kellene magasítani. Fontos lenne továbbá megtisztítani a hullámtereket a sűrű aljnövényzettől, mivel az erősen gátolja a levonuló víztömeget. A minisztérium abban bízik, hogy ezeknek a fejlesztéseknek az üteme az EU-pénzekkel a következő 7 évben 3-4-szeresére gyorsul, de Korompay szerint még így is legalább 20-25 évre lesz szükség ahhoz, hogy utolérjük saját mostani előírásainkat.

Mi lesz addig?

"Addig nincs más választás, a meglévő rendszereken kell védekezni" - mondta a főosztályvezető. Bár egy a www.vizugy.hu oldalon olvasható tanulmány már 2003-ban hangsúlyozta, hogy "az utóbbi évek nagy károkhoz vezető árvízi eseményei sürgős reagálást kívánnak", Korompay szerint lehet bízni a magyar árvízvédelemben, amely a mostani védműveken is rendkívül eredményesen védekezik.

Egyelőre nincs végveszély Mayer István, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutatóintézet (VITUKI) vízgazdálkodási igazgatója szerint sem, hiszen Magyarország árvízvédelmi szempontból fejlett. "Mindig is problémánk volt az árvízzel, ezért nálunk évszázados hagyománya van a védekezésnek, nem véletlen, hogy mindig megússzuk az árvizeket" - mondta. Igaz, a védekezés is drága: csak tavaly 140-150 milliárd forintot emésztett el az árvízi védekezés.

Bár Mayer István szerint a meglévő rendszerek vélhetően alkalmasak még az árvizek kivédésére, ő is fontosnak tartja azok továbbépítését. Példának hozta erre Hollandiát, ahol életminőségi kérdésnek tekintik, hogy a lakosság egyre nagyobb biztonságban érezze magát a gátak mentén. "Persze úgy is lehet hozzáállni, mint a hadseregben, hogy kiszámoljuk, hány katona elvesztése fér még bele, de egy fejlett nyugati országban nem lehet azt mondani, hogy 2-300 ház összedőlése még mindig olcsóbb, mint egy új gát" - magyarázta.

Visnovitz Péter