Elölről indul a per az egyházi vezetők aktáiért

Vágólapra másolva!
Visszakerült az elsőfokú bírósághoz az egyházi vezetőkről szóló állambiztonsági iratok nyilvánosságának ügye, amelyben az [origo] egy korábbi munkatársa indított pert. Az állambiztonsági iratok eddig azért nem kerültek nyilvánosságra, mert az érintettek - egy kivételével - úgy nyilatkoztak: nem tartják magukat közszereplőknek, ezért a róluk szóló akták is titkosak. A per célja, hogy kiderüljön: közszereplőnek számítanak-e a történelmi egyházak vezetői.
Vágólapra másolva!

Újabb évekre elhúzódhat a végleges döntés abban a perben, amelyet az [origo] indított, hogy kiderítse, közszereplőnek számítanak-e az egyházi vezetők, és ezáltal kutathatók-e az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában a róluk szóló akták. A Budapesti Ítélőtábla ugyanis csütörtökön eljárási szabálysértésre hivatkozva visszaküldte az ügyet az elsőfokú bíróságra.

A pert két és fél éve indította az [origo] (pontosabban egykori munkatársunk, Kozák Dániel). A cél, hogy legyenek megismerhetők az egyházi vezetőkkel kapcsolatos, a múlt rendszerre vonatkozó állambiztonsági iratok, amelyeknek nyilvánossága eddig nem volt biztosított. A pert megelőzően az [origo] 2005 tavaszán fordult az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárához, hogy betekinthessen a négy nagy történelmi egyház vezetőire vonatkozó anyagokba.

A katolikus, evangélikus és zsidó egyházi vezetők akkor kijelentették: nem tartják magukat közszereplőnek, így a rájuk vonatkozó aktákat a levéltár nem adhatta ki. Bölcskei Gusztáv, a református egyház vezetője vallotta magát közszereplőnek, így róla kiderülhetett, hogy a levéltár iratai alapján nem működött együtt az állambiztonsági szolgálatokkal a rendszerváltás előtt. A törvény szerint csak a közszereplőkről szóló dokumentumok nyilvánosak: a per így a továbbiakban annak bizonyítására irányult, hogy a bíróság állást foglaljon az egyházi vezetők közszereplői voltáról. Az elsőfokú ítélet a perben ki is mondta, hogy az egyházak érintett vezetői közszereplőnek minősülnek, ők azonban fellebbeztek a döntés ellen.

A Budapesti Ítélőtábla bírái másodfokon végül nem foglaltak állást a kérdésben, mivel úgy látták: súlyos eljárási szabálysértést követett el az elsőfokú bíróság, s ezért - első fokon - újra kell tárgyalni az ügyet. Jogerős ítélet tehát nem született, és az újratárgyalás, majd az ismételt fellebbezési lehetőségek miatt éveken belül nem is várható.

Az ítélőtábla döntését azzal indokolta, hogy az [origo] keresetét eredetileg a Történeti Levéltár ellen nyújtottak be, kérve, hogy a bíróság semmisítse meg a levéltár döntését, amelyben megtagadja az egyházi vezetőkről kért dokumentumok kiadását. Az eljárásba ezután vonták be a dokumentumokban érintett személyeket, akik nem járultak hozzá a róluk szóló akták kiadásához. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor - a Budapesti Ítélőtábla szerint hibásan - az ítélet rendelkező részében nem tért ki az elsőrendű alperes levéltárra, csak az ítélet indoklásában kötelezte az intézményt, hogy a felperes megkeresési kérelmének tegyen eleget.

Igaz, ez egykori munkatársunk, Kozák Dániel szerint nem is lett volna szükséges, mivel a levéltár bírósági határozat nélkül is köteles kiadni az adatokat, ha az érintettek közszereplőnek számítanak. "A bírák egyszerűen nem akarták felvállalni a döntés felelősségét, és egy mondvacsinált eljárásjogi hivatkozással elhárították azt" - értékelte a történteket Kozák.

A perbe fogott katolikus, evangélikus és református egyházi vezetők szerdán és csütörtökön írásban fordultak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárához, és hozzájárultak, hogy az kiadja aktáikat. Ilyen személyes hozzájárulásra a jogszabályok szerint van lehetőség, a levéltár jogi képviselője szerint azonban a konkrét ügyet mégsem oldja meg: az [origo] ugyanis nem konkrétan megnevezett személyek, hanem egyházi tisztségek viselőinek adatait kérte ki, ez pedig csak akkor terljesíthető, ha állásfoglalás születik arról, hogy a tisztségek viselői közszereplőnek számítanak.

Néha közszereplők, néha nem

A per során az [origo] beszédekkel, írásokkal próbálta bizonyítani, hogy az érintett vallási vezetők sok emberre hatást gyakorolhattak valamilyen, a nyilvánosságot foglalkoztató ügyben. Az egyházi vezetők viszont arra hivatkoztak, hogy a törvényi definíció szerint a közszereplő feladatszerűen formálja az állampolgárok politikai véleményét, nézeteit, márpedig ez róluk nem mondható el.

Jogi képviselőjük a csütörtöki tárgyaláson azt hangoztatta, hogy az egyházak nem politikai véleményt formálnak, hanem erkölcsi útmutatást adnak, erkölcsi szempontok alapján adnak választ a híveknek a társadalmi kérdésekre. A felperes érvelése szerint ugyanakkor politikai és erkölcsi véleményformálás nem választható ketté, hiszen azonos témákban (például eutanázia, abortusz) fejti ki véleményét hivatásszerűen politikus és egyház is.

Ungváry Krisztián történész korábban több katolikus egyházi vezetőről állította azt, hogy kapcsolatban álltak az előző rendszer állambiztonsági hatóságaival, erről több írást is publikált. Az [origo]-nak korábban azt nyilatkozta, eleve gyerekesnek tartja, hogy az egyértelműen közszereplést vállaló egyházi vezetők néha úgy tesznek, mintha nem lennének azok.

2005 októberében az Alkotmánybíróság még a kihirdetése előtt megsemmisítette a tavasszal elfogadott ügynöktörvényt, pedig ez megszüntette volna az adatok titkosságát az ügynökök, a hálózati személyek és a hivatásos alkalmazottak esetén. Így jelenleg is csak a - saját bevallásuktól függően - közszereplőnek minősülő személyek adatait ismerheti meg bárki.