Nem sarkallnak fejvadászatra a nyomravezetői milliók

Milliókat is zsebre vághat az, aki bujkáló elkövetők nyomára vezeti a rendőrséget. Évente többszáz tettes fejére tűznek ki díjat, de Magyarországon nincsenek "fejvadászok", inkább egy-egy véletlen találkozás után telefonálnak a rendőrségnek a bejelentők, vagy ismerősüket adják föl. Magándetektívek szerint nem éri meg célzottan nyomába eredni a keresett bűnözőknek: a nyomozás idő- és pénzigényes, az eredmény bizonytalan.

"Segítsen, fizetünk!" - a rendőrségi közlemények között időről időre felbukkannak ilyen felhívások. A rendőrség évente több száz esetben tűz ki nyomravezetői díjat, legkevesebb 50 ezer, de akár 25 millió forintot is fizetnek annak, aki segít kézrekeríteni a keresett személyt - tudtuk meg Garamvölgyi Lászlótól, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivőjétől.

Nemrég egymillió forint ütötte a markát annak, akinek a bejelentése alapján végül biciklizgetés közben fülön csípték a bujkáló rabot, aki decemberben fegyverrel szökött meg a Budapesti Katonai ügyészségről. Az, hogy mit is kell tenni a nyomravezetői díj elnyeréséért, esetenként változik. Általában olyan pontos adatokat kell szolgáltatni a tettesről, amelyek segítségével azonosítható, bűnösségére a gyanú megalapozottá válik, és sokszor a tanúskodást is elvárja a rendőrség. A közlemények ugyanakkor nem mulasztják el megjegyezni, hogy a bejelentő inkognítóját segítenek megőrizni.

Garamvölgyi nem tudta megmondani, hogy jelenleg hány ügyben tűztek ki díjat, mivel nem készülnek ilyen összesítések, de a legnagyobb fogásnak a Teve utca lövöldöző leleplezése tűnik. A rendőrség 10 millió forintot ajánlott fel annak, aki segít kideríteni, ki lőtt rá a rendőrpalotára február 13-ának éjjelén. Előfordul az is, hogy nem a rendőrök, hanem az ajánl fel pénzt a nyomravezetőnek, akinek a tettes kárt okozott. Egy budapesti bank például a napokban egymilliós díjat tűzött ki egy csalással gyanúsított férfi fejére.

"Rémlett a bejelentőnek, hogy a lépcsőházban azt az embert látta, akit keres a rendőrség" - elevenítette fel az egyik sikeresen zárult esetet Garamvölgyi. A szóvivő szerint azonban a nyomravezetői telefonok előzménye nem mindig csak az elkövető véletlen felbukkanása, olyan is előfordul, hogy a tettes ismerőse, szomszédja tesz bejelentést. Amikor rákérdeztük az elvileg lehetséges harmadik típusra, miszerint a díj reményében egyesek a maguk szakállára kezdenek nyomozni, Garamvölgyi kijelentette: "Magyarországon nincsenek fejvadászok".

Noha a gyakran többszázezres, milliós díjak hallattán nem tűnik rossz üzletnek akár heteket is rááldozni a keresésre, az [origo] által megkérdezett magánnyomozók egytől egyik lebeszélnének erről mindenkit. "Dolgozik az ember vele, aztán vagy bejön, vagy nem. Megfordult már az én fejemben is, de igazából hidegen hagy. Nem lehet bírni az intenzív keresést munkabér nélkül" - magyarázta egyikük. Az ellenérveket alátámasztja, amit Garamvölgyi mondott a sikeres nyomravezetések arányáról: az esetek mindössze 10 százalékában nyer el a díjat bejelentő. Gyakoribb, hogy a rendőrség végül hamarabb, maga oldja meg az ügyet, vagy az adott információ nem bizonyul igaznak vagy elég értékesnek.

"Egy rendőr azért mégis könnyebben tud dolgozni, van igazolványa, hozzáfér adatbázisokhoz" - mondta egy másik magándetektív, aki szerint a legtöbb ilyen felhívással az a probléma, hogy nagyon kevés az, amin el lehet indulni: személyleírás, esetleg fotó. "Adathiányos munkákban nagyon nehéz haladni. Egy szál fényképpel én nem állnék neki" - fogalmazott a nyomozó.

Janecskó Kata