Vágólapra másolva!
Hosszas betegeskedés után pénteken elhunyt Lázár Ervin író. Mikkamakka, Dömdödöm és A Négyszögletű Kerek Erdő többi lakójának megalkotója 70 éves volt.
Vágólapra másolva!

Lázár Ervin 1936-ban született Budapesten, de szülőföldjének Alsórácegrespusztát tekintette, ahol egész gyerekkorát töltötte. Olvasóinknak egy alkalommal úgy fogalmazott, hogy "tulajdonképpen az irodalmi tevékenységem 90 százalékában a gyerekkorommal foglalkozom" - műveiben ez pedig nemcsak a gyermeki lélek élményvilágának hű ábrázolása kapcsán jelent meg, esetenként gyermekkora egyes helyszínei is felismerhetők. Felnőtteknek szóló, kései novellagyűjteményét (egyben legkedvesebb saját könyvét), az 1998-ban megjelent Csillagmajor-t is a Tolna megyei kisfalu figurái ihlették, a novellák egy Rácpácegres nevű képzelt falu lakóinak viszontagságos, groteszk hétköznapjaiba engednek betekintést.

Lázár Ervint főként meseíróként azonosítja a köztudat, erre maga is mindig büszke volt. Legnépszerűbb gyermekkönyvei - A hétfejű tündér, A négyszögletű kerek erdő, Szegény Dzsoni és Árnika, Berzsián és Dideki - vitathatatlanul a kortárs mesefolklór részét képezik. Történeteiben Lázár Ervin mindig felnőttként beszélte a gyermekek nyelvét, meséinek moralitása, csattanói, tanulságai ezért egy felnőtt olvasó számára rendszerint ugyanannyira maradandónak bizonyulnak, mint ellenállhatatlanul kedves szereplői a gyermeki fantázia számára. Soha nem titkolta, hogy jellegzetes hőseit gyermekeivel közösen találta ki és alkotta meg, életműve sikerének egyik legnyilvánvalóbb oka, hogy mindig is komolyan vette a gyerekeket.

Gyermektörténeteinek elsöprő sikere - A hétfejű tündér az ötödik kiadásnál és számtalan utánnyomásnál tart, a Szegény Dzsoni és Árniká-ból film készült, művei rengeteg rádiós és színpadi feldolgozásban élnek tovább - többnyire elfeledteti velünk, hogy nem kizárólag a mese műfajával foglalkozott. Pályáját újságíróként kezdte, volt a Dunántúli Napló, az Esti Pécsi Napló és a Jelenkor munkatársa, 1965 és 1971 között az Élet és Irodalom szerkesztőjeként dolgozott. Csak ezek után dolgozott főfoglalkozású íróként, bár sorait a nyolcvanas-kilencvenes években is lehetett olvasni a Magyar Naplóban, a Pesti Hírlapban és a Magyar Nemzetben.

Legkevésbé kortárs íróként ismert, pedig a Csillagmajor mellett több felnőttkönyve is megjelent: írt további három novelláskötetet (legutolsó könyve, az idén megjelent Hét szeretőm is ezek közé tartozik), az 1971-ben megjelent egyetlen regénye, A fehér tigris pedig igazi elfeledett mestermű.

Pályája során számos díjban, kitüntetésben részesült, a József Attila-díjat 1974-ben, a Kossuth-díjat 1996-ban kapta, tavaly Prima Primissima díjjal tüntették ki.