Feldobta a takarítónőt a tanársztrájk

A pedagógussztrájkban részt vevő iskolákban péntek reggel csak 10-kor kezdődött a tanítás, de a legtöbb helyen megoldották a mégis 8-ra érkező gyerekek felügyeletét. A sztrájk nem volt egységes, a közoktatási intézményeknek mindössze 6 százaléka vett részt benne. Az általunk felkeresett fővárosi iskolában talán a takarítónőt dobta fel a legjobban a sztrájk: annak örült, hogy a gyerekek nem járkálják össze a felmosott padlót.

"Hát te hogyhogy jöttél, szívem?" - fordult csodálkozva a kapun zavartan belépő hátizsákos kisfiúhoz a pedagógusok sztrájkjában részt vevő egyik fővárosi általános iskola és gimnázium portásnője péntek reggel, háromnegyed nyolckor. "Azt mondták, hogy egy másik tanító néni lesz" - motyogta a gyerek, mielőtt a portás beterelte volna abba a terembe, ahol a sztrájk végéig - tíz óráig - felügyeltek rá és tizenegynéhány társára a sztrájkból kimaradó pedagógusok. A kilencedik kerületi oktatási intézmény tantestületéből 39-en vettek részt a sztrájkban, és 12-en nem - tudtuk meg a sztrájk helyi főszervezőjétől.

Ebben az iskolában a szülőket levélben értesítették arról, hogy pénteken nem tartják meg az első két órát, miután megalakult a sztrájkbizottság, és egyeztettek az igazgatóval. A portás szerint jellemzően olyan gyerekek jöttek be mégis az iskolába, akik korábban betegek voltak, és ezért nem tudtak a sztrájkról. Így járhatott az a gimnazista lány is, aki szintén a portán tudta csak meg, hogy az első két órája elmarad. "Ó, dehogy maradok" - hárította el láthatólag felvidulva az invitálást, hogy üljön be a többi gyerek közé, és inkább sietősen elhagyta az épületet.

"Ez még csak figyelmeztetés"

"Azért vagyunk felháborodva, mert a pedagógusokkal szembeni társadalmi elégedettség nem arányos azzal, amennyit dolgozunk. Az oktatási minisztérium azt sugallta a társadalomnak, hogy a pedagógusok eddig nem dolgoztak meg a pénzükért" - magyarázta a sztrájk okait az iskolai főszervező. "Teljesen nyilvánvaló, hogy az egy tanárra eső órák számának növelése létszámcsökkentéssel jár együtt" - vette át a szót később egy másik tanító, aki szintén részt vett a sztrájk megszervezésében. Szerinte a csökkenő normatívák a tanórai csoportbontások megszűnését hoznák magukkal, pedig "egy nyelvi vagy egy matek csoportnál nem ugyanaz 15 vagy 30 gyerek". A sztrájk céljának elsősorban azt tartja, hogy elérjék: minél többen tarthassák meg állásukat.

"Ez most figyelmeztetés, egy tervezett nagyobb sztrájk előzetese, ami gondolatébresztő lehet a kormányzat számára" - összegezte a sztrájkolók várakozásait a tanító. Útban az emeleti tanári szoba felé a főszervező elmondta, hogy akik nem vettek részt a sztrájkban, reggel 8 és 10 óra között adminisztratív munkákat végeztek, füzetet javítottak, leltároztak. A többi tanár is bejött az iskolába, ők beszélgetéssel ütötték el az első két tanítási óra elmaradása miatt felszabadult időt.

A tanárok nem beszéltek az okokról

A tanulók, akik háromnegyed tíz tájban érkeztek az iskolához, általában tisztában voltak nagy vonalakban azzal, miért sztrájkoltak a tanáraik, de a többségük a médiából vagy a társaitól, és nem a pedagógusoktól szerezte információit. Nagyon kevés diák mondta azt az [origo]-nak, hogy az oktatók a sztrájk puszta tényének említésén túl az okokról is beszéltek volna nekik.

"Tudom, hogy tanárokat fognak elbocsátani, és többet kell dolgozniuk" - szedte össze ismereteit a sztrájkról egy nyolcadikosforma fiú. Akadt két olyan iskolás is, akiknek fogalmuk sem volt róla, miért hirdettek sztrájkot. A fekete ruhás, feketére sminkelt szemű lányok megjegyezték, hogy ők mindenesetre nagyon örültek neki, mert "tovább lehetett aludni".

"Sztrájkolnak az iskolában. Jaj, hát akkor élvezet dolgozni!" - lelkendezett a felmosóvödröt cipelő idős takarítónő is kora reggel, amikor elindult megtisztítani az üresen kongó folyosókat.

Janecskó Kata