A padlót emlegeti Kóka egyik analfabétája

Vágólapra másolva!
Meggazdagodni és spórolni meg lehet tanulni - állítja Kóka János, aki szerint ennek ellenére a magyar lakosság nagy része pénzügyi analfabéta. Ezért a középiskolások számára bevezetnék a pénzügyi ismeretek tantárgyat. Az [origo] által megkérdezett iskolaigazgató vitatja az elképzelést. Nem reprezentatív körkérdésünkre egy fizikai munkás pedig azt mondta, a legjobb módszer, ha néhányszor padlóra kerül az ember.
Vágólapra másolva!

Pénzügyi analfabéta a magyar lakosság jelentős része Kóka János szerint, ezért az idei tanévtől pénzügyi ismeretek oktatását kezdik meg hatvan középiskolában. A gazdasági miniszter ugyanis az alapvető gazdasági ismeretek oktatását legalább olyan fontosnak érzi, mint az idegen nyelvekét. Hiller István oktatási miniszter szerint az új, digitális tananyagnak köszönhetően a diákok elsajátíthatják, hogyan bánjanak később fizetésükkel, hogyan takarékoskodjanak és fektessenek be.

Az oktatási tárca - amely a Budapesti Értéktőzsde közreműködésével dolgozta ki az újfajta ismeretanyagot - hasznosnak és életközelinek tartja az új tantárgyat, amely a tervek szerint a Nemzeti Alaptantervbe is bekerülhet.

Az [origo] által megkérdezett középiskolai igazgató azonban már kevésbé volt lelkes az ötlet hallatán. Lami Pál, a budapesti Németh László Gimnázium vezetője szerint hiába nagyon praktikus, ha valaki járatos a mindennapi pénzügyekben, ezt nem az iskolák feladata megtanítani. "Nem taníthatnak meg mindent az iskolák a gyerekeknek" - mondta az iskolaigazgató, aki szerint ez tipikusan olyan készség, amit a mindennapi életben kell elsajátítani. "Vezetni is hasznos megtanulni, mégsem a középiskolák feladata" - tette hozzá.

Lami Pál szerint az is problémát jelenthet, hogy a diákok kötelező óraszámát már most is maximálisan kitöltik, tehát az új tantárgy bevezetése csak a többi rovására történhetne. "Azért mégsem vetélkedhet a pénzügyi ismeretek tárgy a magyarral, a történelemmel vagy a matematikával" - vélte. Szerinte akár eseti, tanórán kívüli oktatással, vagy a gyerekek számára nyitva álló szakkörökben is jobban elsajátíthatók a pénz kezelésének és a tőzsdézésnek a hasznos fogásai, mint tantárgyként. "Az uniós előírásoknak megfelelően ma már kompetencia-központú oktatás folyik, tehát más órák keretében már most is elhangzanak ilyen jellegű tudnivalók" - tette hozzá.

"Egyébként az ötlet nem új, már Magyar Bálint minisztersége alatt kapott a mi iskolánk is egy körlevelet, amelyben javasolták a pénzügyi ismeretek bevezetését" - mondta Lami, ennek ellenére az általa irányított nyolcosztályos iskolában jelenleg inkább a környezetvédelemmel foglalkoznak plusz órák keretében, egyedi iskolai tanterv alapján. "Az sem világos számomra, hogy ki tanítaná ezt a tárgyat, hiszen a közgazdászok, gazdasági szakemberek hiába értenek hozzá, nekik meg pedagógiai képzettségük nincs. Vagy a matematika tanárokat kellene átképezni, hogy taníthassanak spórolni?" - vetette fel.

A gazdasági miniszter a terv eheti beharangozásakor lesújtóan nyilatkozott a magyarok pénzügyi hozzáértéséről, mondván tízből hat ember szívesen tartja párnacihában a megtakarításait, sokan azonnal elköltik pénzüket, mások azt sem értik, mit jelent devizában eladósodni. "Az, hogy miként kell meggazdagodni, hogyan kell spórolni és befektetni, megtanulható" - jelentett ki Kóka.

Az [origo] által megkérdezett iskolaigazgató szerint viszont az új tantárgy nélkül is elmondható, hogy a mai 16-18 éves korosztály sokkal tájékozottabb ezen a téren, mint mondjuk öt vagy tíz évvel ezelőtt. "Jóval járatosabbak a pénzzel kapcsolatos dolgokban, hiszen szélesebb körből tájékozódnak, például az internetnek köszönhetően" - mondta Lami, aki szerint diákjairól már most sem mondható el, hogy pénzügyi analfabéták lennének.

"Padlót fogsz és megtanulod"

Az [origo] kíváncsi volt arra: valóban olyan lesújtó-e a magyarok pénzügyi felkészültsége, mint Kóka János gondolja. Ezért véletlenszerűen - természetesen nem reprezentatív merítéssel - kérdezgettük az utcán a fővárosi járókelőket, mi a véleményük a tantárgyszerűen tanított pénzügyekről, és egyúttal feltettünk pár gazdasági keresztkérdést is.

A végeredmény csak részben felelt meg a miniszteri vélekedésnek, kifejezetten analfabétát a napi pénzügyekhez ugyanis kitartó kereséssel sem találtunk. Egyetlen megkérdezett sem ismert olyat, aki valóban párnacihában tartaná a spórolt pénzét, igaz, sokan feltételezték azt: a többség valóban otthon - tehát befektetés nélkül - állni hagyja a megtakarítását, mint egyesek hozzátették: "ha van mit", illetve "ha nem költi el".

Gyakorlatilag mindenki meg tudta mondani, hogy miben tartja, illetve tartaná a pénzét, az ingatlant, a kincstárjegyet, lakossági folyószámlát és a részvényt is említették, egy idősebb hölgy pedig még mindig a takarékbetétkönyvre esküdött. Több-kevesebb pontossággal az összes válaszadó le tudta írni, hogy mi történik egy tőzsdén - volt, aki szerint csak "jó nagy kiabálás" - , de a THM (teljes hiteldíj mutató) definiálása már többeknek gondot okozott a fiatalabbak és az idősebbek körében egyaránt. Egy középkorú férfinek ugyan beugrott a reklámszöveg, miszerint "0 százalék THM", de még nem gondolkodott el azon, hogy ez mit jelent.

Egyöntetű volt viszont a válaszadók véleménye abban, hogy spórolni nem az iskolában lehet megtanulni, hanem "a valós élettől", egy 27 éves fizikai munkát végző férfit idézve: "egyszer-kétszer padlót fogsz, és megtanulod". Az új tantárgyat azonban az eredményességében kételkedők is hasznosnak találták, és mint egy 12 éves kisfiú apukája kifejtette, nem bánná, ha valóban gazdagodni okítanák a gyerekét.

Gergely Zsófia