A lánc többet érhet aláírások ezreinél

Divatja van az aláírásgyűjtéseknek, jelen pillanatban legalább tucatnyi csoport gyűjti a szignókat állatok és orvosok védelmében, olcsó áruház ellen, esetleg politikai céllal. Pedig általában nem járnak kézzelfogható eredménnyel a kezdeményezők, részben azért, mert rikán érik el, hogy országos érdeklődés támadjon ügyük iránt. A magát fához láncoló szociológus például többet ért el, mint sok aláírásgyűjtő társa, bár az is igaz, hogy ez az eszköz sem recept a sikerre.

"Manapság nem kell semmiféle bátorság ahhoz, hogy valaki belekezdjen egy aláírásgyűjtésbe" - ad magyarázatot a - szerinte örvendetesen - bővülő civil kezdeményezések miértjére Lányi András. A szociológus úgy véli, hogy a civilek egyre inkább kiábrándulnak a választott politikai tisztségviselőkből, és megpróbálnak saját maguk tenni környezetük érdekében, bár úgy gondolja, az önkormányzati törvény nem sok lehetőséget biztosít a számukra.

Lányinak van gyakorlata az ellenkezésben: az elmúlt két évtizedben számos aláírásgyűjtéssel kezdődött környezetvédelmi tiltakozás aktív résztvevője volt a nyolcvanas évek közepén indult Duna Chartától az eheti Lidl áruház elleni demonstrációig.

"Hiába tiltakozik, el van döntve minden"

"Akar ön olcsóbban vásárolni? Ha igen, tessék aláírni ezt a papírt" - csöngetett be egy fiatalember június végén számos újpalotai háztartásba. Mint később az ott lakók közül sok aláíró számára kiderült, az a Lidl áruház gyűjtötte a szignókat saját beruházása megtámogatására, amely már előző év novemberében megvette a szükséges területet - meséli Schwéder Margit, a helyi háziorvos.

Ő egyébként miután megtudta, hogy kinek a megbízásából házal a fiatalember - azt mondta neki, hogy "húzza el gyorsan a csíkot". Állítása szerint azonban az aláírásgyűjtő visszaszólt: "Hiába tiltakozik, el van döntve minden".

Az újpalotaiak és a német kereskedelmi lánc küzdelmében mindkét fél élt az aláírásgyűjtés eszközével saját álláspontja megerősítése érdekében. A Lidl a fenti módszerrel körülbelül ezerig jutott, míg Schwéderék 348-ig, amikor meglepő hirdetményeket ragasztott ki valaki alépcsőházak ajtajaira. Mint a háziorvos meséli, a környéken olyan feliratokat függesztettek fel, ami arról tájékoztatta a lakókat, hogy az áruház építési engedélyét elutasították (lásd fotónkat). Az aláírásgyűjtés megszakadt a lakók által örömhírnek számító közlemény hatására, csak később derült ki Schwéder Margit érdeklődésére, hogy az elutasítás egy teljesen más városrészbe tervezett áruház ügyében született. Megkeresésünkre Gyurcsánszky János, a XV. kerület alpolgármestere erre azt mondta: valóban elutasították a hatóságok a Lidl kérelmét az építési engedélyre.

"Röviden? Gátlástalan hazudozás" - minősítette az [origo] kérdésére a lakók által megtévesztőnek tartott falragaszokat Lányi. A szociológus szerint mindez "jól mutatja azt, hogy mérhetetlen elbizakodottságukban mit engednek meg maguknak egyesek". Szerinte az ilyen történetek általában tele vannak - ahogy fogalmaz - hazugságokkal és korrupcióval, a forráshiánnyal küzdő, pénzéhes önkormányzatok az üzleti befektetők, ingatlanspekulánsok érdekeit szolgálják - állítja Lányi.

Szerettük volna megkérdezni a német céget a konkrét újpalotai ügyről, de többszöri - szóban és írásban történt - megkeresésünkre végül csak annyi választ kaptunk, hogy: "Egyéb okok miatt az illetékesek nem tudnak reagálni".

Más módszerekhez folyamodnak

Az antifradistáktól a rajzfilrajongókig

Jelenleg számos aláírásgyűjtési akció fut országszerte, íme csak a legérdekesebbek. Negyven magyar állatvédő csoport csatlakozott egy nemzetközi szervezethez abban az öt évig tartó akcióban, amely az ENSZ-t szeretné állatvédő charta elkészítésére kényszeríteni. A Greenpeace Verespatakért gyűjt, a szentesiek orvosaikért, akik ellen büntetőeljárás indult, míg a Bakonyban élők a megszüntetésre ítélt vasútvonalaikért szedik össze a kézjegyeket. A petitiononline.com gyűjtőoldalon az elmúlt évek szintre összees hazai akcióját megtalálhatja, akinek van kedve böngészni: az antifradisták által indítottól az egyik rajzfilmcsatornát visszakövetelőkig.

Sikeresebben gyűjtötték a szignókat a tátiak egy sokkal régebbi, de azóta is megoldatlan ügyben: a Nyergesújfaluba tervezett cementgyár ellen, amely tüzelőanyagként évi több tízezer tonna hulladékot égetne el. A tervek szerint a világ 70 országában jelen lévő Holcim Rt. az Esztergomtól 10 kilométerre keletre fekvő Nyergesújfalu határában húzná fel a cementgyárát. Az üzem 2009-re épülne meg közel 62 milliárd forintból. Tüzelőanyagként elsősorban hagyományos fűtőanyagot használna a cég, amely mellett szemetet is égetne a gyár: évente 25 ezer tonna veszélyes és 50 ezer tonna kommunális hulladékot hasznosítanának - mindezzel kiváltva a környékbeli településen lakók haragját.

A illetékes önkormányzat rábólintott a beruházásra, a környékbeli öt viszont ellenzi azt, a leghevesebben az 5200 lakosú Tát. A település épp félúton helyezkedik el a tervezett cementgyár, és a már működő dorogi szemétégető között, mindkettőtől 4-4 kilométerre. "Nem okozott problémát számunkra az aláírások gyűjtése, pedig az augusztusi szabadságok miatt sokan otthon sem voltak" - meséli a tavalyi akció eredményességét Keil Veronika. Ő és társai pár nap alatt 2200 tiltakozást regisztrálták, de úgy néz ki, hiába. Mivel Nyergesújfalu rábólintott az ügyre, már az sem segít a tiltakozókon, hogy a környékbeli települések véleménynyilvánító népszavazásain egyértelműen elutasító eredkmények születtek. A gyár elleni tiltakozóknak egyébként már 7 fellebbezését is elutasították az illetékes hatóságok.

Keil szerint "jogilag nem sokat ér az összegyűjtött aláírás, de mivel ez már megvan, az általunk megerősített önkormányzatunk viszi tovább az ügyet". Az aktivista szerint ilyen esetekben, amikor ennyire egyértelmű a tervezett beruházás elleni tiltakozás a jognak igenis kényszerítő erővel kellene megtámasztani a nép akaratát. Mint mondta, ha nincs aláírásgyűjtés, nincs semmi, nagyon sok embert az aláírások begyűjtésekor világosítottak fel a szerintük környezetszennyező beruházással kapcsolatban. Keil hozzátette: "ha jogilag nem tehetünk a nép akarata érdekében, akkor majd más módszerekhez folyamodunk".

Lányi is úgy gondolja, hogy a civilek ily módon kifejezésre juttatott akarata önmagában nem elég. Tapasztalatai szerint két tényező együttes hatása kell minden egyes ügy sikeréhez: egyrészről az érintett helyiek összefogása, ez gyakran adott, nem úgy, mint a másik, nevezetesen az országos publicitás. Amihez akár elég az is, hogy egy híres ember fához láncolja magát.