Megelégelte a szélmalomharcot a főépítész

Vágólapra másolva!
Az építésügyi hatóságok politikai befolyásoltsága, saját hatáskörének szűkössége és jövőbeni tanári elfoglaltsága is szerepet játszik abban, hogy Budapest főépítésze szeptember 1-jétől nem folytatja jelenlegi munkáját. Schneller István szerint a városfejlesztésben a közérdek egyre inkább alárendelődik a befektetői érdeknek, ezzel pedig a Főépítészi Iroda várospolitikai támogatás nélkül nem tudja felvenni a harcot.
Vágólapra másolva!

Várospolitikai és szakmai okokkal egyaránt indokolta távozását Schneller István, Budapest főépítésze, aki szeptember elsejével távozik posztjáról. Schneller szerint a budapesti építésügyi hatóságok nem függetlenek, a döntéseket sokszor a szakmai szempontok figyelmen kívül hagyásával, politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Mint mondta, jelenleg a közérdek helyett a befektetői magánérdek érvényesül, amely mellett gyakran vezető politikusok is lobbiznak.

A főépítész felhívta a figyelmet a kerületek és a főváros közötti megosztottságra és az építéshatósági munka kerületi szintű intézésének problémájára is. "Sajnos a főépítészi iroda nincs a helyén a fővárosban, a kerületek túlságosan önállóak" - magyarázta, példaként említve az Árpád-hídnál épített toronyházakat. Ezeket az épületeket a Fővárosi Tervtanács háromszor ítélte megépíthetetlennek, a kerület mégis kiadta az építési engedélyt - mondta.

"Nem kívánok Don Quijote-i szerepben a továbbiakban szélmalomharcot folytatni" - foglalta össze véleményét Schneller, aki szerint saját hatásköre egyébként sem volt túl nagy, hiszen csak javaslatokat tehetett. "A főépítésznek nincs hatósági szerepe, nem ad ki és nem tagad meg építési engedélyt, ráadásul a véleményét sem kötelező figyelembe venni" - mondta, hozzátéve, hogy ennek ellenére sokszor őt teszik felelőssé az épületek esztétikai értékéért, például a Kálvin téri irodaházakért is.

Befektetők a közérdek felett

A főépítész felháborítónak nevezte, hogy a csepeli önkormányzat eladta a Csepel-sziget északi csúcsára tervezett nagy városi park területét. Mint mondta, egy joghézag tette ezt lehetővé a kerület számára. Beszélt továbbá a Hajógyári-sziget értékesítéséről, illetve a zsidónegyedben zajló bontásokról és átépítésekről is. Ez utóbbi esetében Schneller szerint a Főépítészi Iroda már előkészítette a rendezési terv felülvizsgálatának kérelmét és a változtatási tilalom fővárosi szintű kimondását, a politikai döntéshozás azonban nem állt melléjük. "A főváros sorozatban nem lép meg dolgokat politikai okokból" - vélekedett.

Kritikája nem kerülte meg az Árpád-hídnál épített toronyházakat sem. Mint mondta, az ő álláspontja szerint az épületek a fővárosi magasház-szabályozási koncepciónak nem felelnek meg. Ráadásul - tette hozzá - egy toronyház nem csak arról ismerszik meg, hogy magas és látszik, hanem arról is, hogy nagymértékben koncentrálja a forgalmat, és erre a közlekedést is fel kellene készíteni.

Távozás figyelemfelkeltésből

Schneller távozásával a városépítész szakma jelenlegi helyzetének alapvető gondjaira akarja felhívni a figyelmet, mivel szükségesnek tartja, hogy a városfejlesztésben a szakmai érdek nagyobb súlyt kapjon. A távozás bejelentését Schneller azért mostanra időzítette, mert ezzel is jelezni kívánta, hogy teljesen egyéni döntésről van szó. "Az más kérdés, hogy ennek sokan örülnek majd" - mondta, újságírói kérdésre hozzátéve, hogy Demszky Gábor főpolgármester sem tiltakozott távozása ellen. Schneller jövőbeli terveiről elmondta, hogy a településmérnök-képzésben vesz majd részt a Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karán.

Arra a felvetésre, miszerint sokak szerint túl konzervatív várospolitikát folytatott, elmondta, szívesen áll elébe bármilyen építészeti vitának a progresszivitásról és a konzervativizmusról. Szerinte ugyanis ő csak azok szemében konzervatív, akik azt hiszik, hogy egy város bárhogy fejleszthető, a piac megoldja a problémákat. "Ha valaki azt hiszi, hogy egy toronyház önmagában már progresszív, az nagyon téved" - magyarázta, hozzátéve, hogy modernsége miatt még egy terv visszautasítását sem tanácsolta.

Visnovitz Péter