Vágólapra másolva!
Az alvezéri poszt a Szabad Demokraták Szövetségében nem egyértelmű, a pártelnök alá ugyanis nincs kijelölve sem alelnök, sem elnökhelyettes. Az egyik legmeghatározóbb figura ugyanakkor, kétségkívül Horn Gábor, aki az utóbbi négy évben kulcspozíciókat töltött be.
Vágólapra másolva!

2002-ben ő volt a párt kampányfőnöke, így a liberálisok - részben legalábbis mindenképp - neki köszönhetik, hogy sikerült átlépni az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Két évvel később ő vezényelte le az SZDSZ európai parlamenti választási kampányát is, amit a párt szintén sikernek értékelt, miután két képviselői helyet is megszereztek a lehetséges 24-ből. A 2006-os kampány élére is ő állt, és hasonló bravúrt várnak tőle most is, mint négy évvel ezelőtt, az SZDSZ ugyanis a közvélemény-kutatások szerint ismét a bejutási küszöb alsó határát súrolja.

Nem csak kampányfőnöki megbízatásai jelzik azonban Horn Gábor párton belüli fontosságát. 2002 óta a Miniszterelnöki Hivatal koordinációs politikai államtitkára. Ebben a minőségében feladata, hogy közvetítsen a szocialisták és a liberálisok között. A posztot nyilván azért hozták létre, hogy ne ismétlődjenek meg a Horn-Kuncze-kormányra jellemző súrlódások, amelyek olykor a koalíció szakadásával is fenyegettek.

Az SZDSZ honlapján közölt életrajza szerint Horn Gábor sikerrel vette az akadályokat, és talán neki is "köszönhető, hogy a liberálisok és a szocialisták között ma is (viszonylag) zavartalan az együttműködés". Pedig ebben a ciklusban is akadtak viták bőven: elég csak Medgyessy Péter megbuktatását és az államfőválasztást említeni. Horn vélhetően vállveregetést kapott a párton belül mindkét ügy után. Medgyessy helyére, az SZDSZ számára elfogadható Gyurcsány Ferenc került, a köztársasági elnök választásánál pedig sikerült megfúrni az MSZP-s Szili Katalint. Mindezt úgy, hogy komolyabb veszteség nem érte az SZDSZ-t, miniszteri posztjaik nem csökkentek, és több elképzelésüket is végrehajtotta a kormány.

Bár Horn Gábor már 1989 óta tagja az SZDSZ-nek, a hőskorban, az 1990-1994-es ciklusban legfeljebb a parlamenten kívülről segíthette pártja munkáját. A parlamentbe 1994-ben került be, és már egyből frakcióvezető-helyettesi pozíciót kapott, amitől azóta sem vált meg. Bár kampányfőnökként már többször is bizonyított, egyéni jelöltként nem volt túl sikeres, ugyanis mindhárom alkalommal az országos listáról jutott képviselői mandátumhoz. (Négy éve, egyéniben a szavazatok mindössze 6,85 százalékát sikerült megszereznie, igaz, a győztes, a későbbi koalíciós partner jelöltje, Hajdu László lett.)

Az utóbbi időben a koalíciós ügyek mellett főként az egyházak által élesen támadott "Jöjjön el az én országom" projekt kapcsán nyilatkozgatott, korábban azonban szakpolitikusként hallatta a hangját oktatási, kulturális és sajtóügyekben is. Életútját ismerve ez egyáltalán nem meglepő. 1980-ban végzett közgazdász-tanárként a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd tíz évig volt az I. István Közgazdasági Szakközépiskola tanára, ahol politikai közgazdaságtant tanított. 1990-től egészen 2002-ig pedig a Közgazdasági Politechnikum pedagógiai vezetőjeként is dolgozott. Egyik alapítója volt 1988-ban a Pedagógusok Demokratikus Szervezetének, majd alelnöki posztot töltött be a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájában is.