A Combinókról is daloltak az állampusztai raboknak

Erőverseny és kártyabajnokság, gyerekpezsgő, Kossuth-díjasok, bűnmegelőzési célú vers, vacsorára pedig paraszttojás - mindez előfordul a börtönökben. Ritkán történik meg, hogy zenekarok és humoristák lépnek fel, hogy szórakoztassák a szigorú napirendbe belefásuló rabokat. Az állampusztai börtönben jártunk egy kisebbségi szervezet kulturális estjén, ahol a rabok táncba kezdtek.

Délután háromkor érkezünk a kissé szürreális nevű Állampusztára, ahol a raboknak kulturális szórakoztató délutánt tart egy kisebbségi szervezet, az ÉKE (Magyarországi Nemzeti-Etnikai Kisebbségek Érdekvédelmi Egyesülete). A kapunál azonban csak nagy szerencsével jutunk tovább: az őr ugyanis nem kapta meg a parancsot, hogy beengedhet. Szerencsére éppen megérkezik a börtönparancsnok, így végül megadja az engedélyt, hogy belépjünk.

A külső rész teljesen nyitott, Állampuszta körül csak szántóföld van. Azt a részt ugyanakkor, ahol a rabok élnek, vastag fallal és szögesdróttal zárták jól körül. Az ebédlőből hangos zene hallatszik, a szürke ruhás, többnyire nagydarab foglyok láthatóan élvezik a műsort.

Összehozták az "A" és "B" körletet, ez ritka esemény, így - az egyik rab elmondása szerint - az átlagnál többen érzik úgy, hogy "produkálniuk kell magukat". Amikor például cigányzenét kezdenek játszani, többen táncra perdülnek. Egy kövér fogoly táncát óriási tapsvihar fogadja. A rabok között sokan értenek a zenéhez: korábban előfordult, hogy egy rossz cigányzenekart húsz perc után elzavartak - tudjuk meg egy elítélttől.

"Nem lehet csak úgy mocorogni"

Az újságírók is feltűnést keltenek. Az őrök többször figyelmeztetik az [origo] tudósítóját, hogy ne nagyon maradjon egyedül, az egyik nevelő pedig odasúgja: "örülnek, hogy végre láthatnak egy új csajt". Kérdésünkre, hogy kötelező-e részt venni az ilyen mulatságokon, az egyik börtönőr azt mondja: ez olyan, mint a munka, ha valaki egyszer jelentkezik, azután nem teheti meg, hogy nem jön el. Mástól is megtudjuk: általában itt "nem lehet csak úgy mocorogni, összevissza rohangálni".

Kényszerről azonban a jelek szerint nincs szó: Csorba József és zenekara dalait nagy taps kíséri. Ők előbb azt éneklik, "Combino, combino, sárga combino, nem nyílik ki a középső ajtó", majd pedig (Demjén Rózsi nyomán) azt, hogy "A konyak nem vár". A műsor fél órát még el is húzódik, utána ötös sorokban felsorakozva az ebédlő előtt, a körletükbe kísérik a rabokat.

"Tojtak ők a Kossuth-díjasokra"

A késlekedés miatt ugyan elmulasztottuk az ÉKE elnökének, Száva Vincének "bűnmegelőzési célú" versét, de a kéziratot odaadja. Az első versszak: "Ne számold a bent töltött napokat / Ami fáj, hagyd hátra azokat / Nem könnyű az élet a rácsokon innen / De a szebb jövőben most is kell hinned". Száva Vince büszke az este sikerére, és elmondja: visszatérnek még Állampusztára, emellett Szegedre és Márianosztrára is meghívták őket, hogy az ottani börtönökben is tartsanak ehhez hasonló műsort. Az egyesület leginkább a kultúra eszközével szeretné összehozni a kisebbségeket, a hátrányos helyzetűeket a szerencsésebb többséggel.

A szocialista politikusként is ismert Száva Vincének több közeli rokona is börtönbe került különböző bűncselekmények miatt több. Korábban arra a kérdésre, hogy ez a körülmény nem gátolhatja-e karrierjét, Száva Vince azt válaszolta: rokonsága több mint ezer emberből áll, mindenkiért nem vállalhat felelősséget. Az ÉKE egyébként három éve alakult meg. A szervezet börtönprogramjai mellett korábban tüntetést is szervezett, voltak fesztiváljaik, kulturális napjaik is. Az elnök elmondása szerint már 15 megyében csaknem 5000 tagjuk van, és saját pénzből tartják el magukat.

Az ÉKE kulturális tanácsadója Ihos József humorista lett, aki sokszor lépett már fel börtönökben. Évekkel ezelőtt történt, amikor egyszerre hat Kossuth-díjas művész jelent meg az egyik börtönben, de ott volt egy miniszoknyás versmondó kislány is. "Tojtak ők a Kossuth-díjasokra" - jegyzi meg a humorista, aki volt már női börtönben is. "A férfiak sokkal visszafogottabbak" - véli. A börtönfellépéseken mindig előkerül "Putyi úr, a rab" figurája is - ez mindig nagyon tetszik a foglyoknak.

"Sokaknak az erő a fő"

A műsor vége után az őrök megengedik, hogy interjút készítsünk az egyik rabbal, igaz, csak a kultúráról kérdezhetjük. Az ötvennégy éves férfi a börtön könyvtárosa; csaknem négy éve van itt, és januárban szabadul. Szerinte óriási szükség van ilyen programokra, amelyek ugyan nem egyedülállóak, de viszonylag ritkák a börtönben.

"Kell valamit csinálni, mert itt a kajáktól kezdve szinte minden forog vissza heti vagy maximum havi rendszerességgel" - mondja. A napirend is nagyon szigorú, ezt próbálják megtörni vetélkedőkkel, kártya- vagy sakkversennyel vagy a legnépszerűbb erőversennyel. "Sokaknak az a fő, az erő, ők nem ide gyúrnak" - mutat a halántékára. Ugyanakkor a rabok fele könyvtártag. Az előadóművészek meghívását többnyire a kultúrnevelők intézik, persze csak olyanok jöhetnek, akik nem kérnek pénzt, hiszen a börtön nem tud fizetni.

"Van, aki el tudja fogadni a rendszert, annak könnyebb, a többieknek vannak problémáik" - magyarázza a férfi, hozzátéve, hogy azért Állampuszta még mindig sok börtönnél szabadabb. Itt például este hétig nyitva vannak a szintek, vagyis szabad a zárkák között járkálni. Az egyik börtönőrtől azt is megtudjuk, milyen furfangosan játsszák ki néha a szabályokat a fogvatartottak: volt, akinek rokonok küldtek be pezsgőt úgy, hogy a címkét átragasztották gyerekpezsgőre.

A monotonitást az általunk megkérdezett rab szerint mindenképpen megtörte az ÉKE estje, szóval ennek "ma este visszhangja lesz" a rabok között - mondja, majd nekiáll segíteni a hangfalak elpakolásában.

Wirth Zsuzsanna

Fotó: Hajdú D. András