Vigyáznak a bilire a közvélemény-kutatók

Egyik közvélemény-kutató cégnek sem érné meg, hogy elkezdje piszkálni a konkurenciát - mondják az [origo] által megkérdezett piaci szereplők, amelyek többsége ezért nem számít arra, hogy elszaporodnak a Századvég és a Szonda közti, múlt heti pengeváltáshoz hasonló viták. Közben persze a felszín alatt van egymásra mutogatás, bár a tudatos manipulációt tagadja minden érintett.

A közvélemény-kutató szakma válságáról beszélt Gazsó Tibor, a Századvég Intézet kutatási igazgatója annak kapcsán, hogy a Szonda Ipsos megkérdezte az embereket: érdemes-e ötmilliárd forintot költeni a Fidesz meghirdetett népszavazására? Az igazgató szerint sokan úgy érezték, hogy manipulálják a kérdésekkel és az eredményekkel az embereket. Gazsó arra célzott, hogy erre a kérdésre nyilván mindenki nemet mond.

Ez is jelezte, hogy van némi feszültség a közvélemény-kutató cégek között, bár ez tulajdonképpen nyílt titok volt eddig is. A tavaszi választási kampány alatt például kerekasztal-beszélgetést tartottak, amelyen a nagyobb cégek képviselői vettek részt, és amikor felmerült a manipuláció kérdése, Hann Endre, a Medián vezetője azt válaszolta erre: "Nem nekem van bevallani valóm." Ennél több azonban nem derült ki akkor sem, a résztvevők hallgattak.

A múlt heti esetre, a Szonda és a Századvég egy-egy prominensének nyilvános odamondogatására nem volt még példa, a konkrét ügyben megvádolt Szonda Ipsos kutatási igazgatója, Závecz Tibor nem kívánt reagálni Gazsó nyilatkozatára. Kincses Péter, a Capital Research igazgatója szerint viszont ezzel nyilvánvalóvá váltak ezek a régi szakmai viták, és ő elképzelhetőnek tartja, hogy ezek gyakoribbak, akár élesebbek is lesznek. Hozzátette: ennek ő egyáltalán nem örülne. Mint mondta, a szakmai vitákat nem célszerű a politikai elfogultságoktól terhes közbeszéd részévé tenni, ez csak rombolná a szakma presztízsét.

"Nem fog kiborulni a bili"

Hammer Ferenc médiaszociológus élesebben fogalmazott, szerinte ez egy szűk szakma, senkinek sem érdeke, hogy kiboruljon a bili, ami a Századvéget vezető Stumpf István szerint nem is fog kiborulni. Utóbbi azt állítja, hogy nem tart a viták élesedésétől, szerinte a szakmában nem uralkodik el az a szembenállás, ami az MSZP és a Fidesz viszonyát jellemzi. Arra, hogy pont az ő beosztottja, Gazsó Tibor támadta meg kollégáját, azt feleli: ez habitus kérdése.

Az általunk megkérdezett vezetők az esetleges viták kapcsán mind azt hangsúlyozták, hogy ez nem áll üzleti érdekükben, a saját hitelüket koptatnák, ha időnként megpiszkálnák azokat az eredményeit a konkurenciának, amellyel kapcsolatban esetleg úgy érzik, az szakmailag nem teljesen megalapozott. (Igaz, több meghatározó cég - például a Gallup és a Medián - vezetőjét sem sikerült elérnünk, a Tárki kutatója pedig nem kívánt nyilatkozni.)

Stumpf István szerint egyébként a Mediánt és a Szondát a balliberális politikai oldalhoz köti a közvélemény, míg a Gallupot, a Tárkit és az általa vezetett Századvéget a konzervatívhoz. Nem mellékesek persze a személyi kapcsolatok sem: a Szonda Ipsos első embere, Levendel Ádám tanácsadója volt Medgyessy Péternek, míg Stumpf István kancelláriaminiszterként gyakorlatilag az Orbán-kormány második embereként szolgálta a Fidesz irányította koalíciót. A cégek és a pártok viszonyával kapcsolatban mégis azt állítja Závecz, hogy "sok itt a mítosz, ami keveredik a valósággal és ez nem mai dolog".

Viccnek tartják a manipulációs vádakat

Hammer Ferenc szerint a a magyar közvélemény-kutatás történetében voltak esetek, amikor politikai vagy taktikai okokból születtek eredmények, de konkrétumokat nem mondott. Az általunk megkérdezett közvélemény-kutatók ugyanakkor - nem túl meglepő módon - tagadták ezt.

Stumpf István azt mondta: "Nem emlékszem ilyesmire". Hozzátette: "mi nem tudunk belenyúlni a fájlba". Závecz Tibor is hasonlóan reagált: "Viccnek tartom ezt, kizárt, nem volt nálunk manipuláció." A Szonda igazgatója azt hozta fel állítása igazolására, hogy egy 1500 fős felmérés, "1500 darab jegyzőkönyv". Szerinte, ha ezekben nem korrekt módon kérdeznének, ha nem korrekt módon állítanák össze a megkérdezettek körét, a mintát, akkor "az csak feltűnt volna már valakinek".

Stumpf ugyanakkor megjegyezte azt is, hogy "hibahatáron belül van pici játszadozási lehetőség". Ő ezt azzal magyarázza, hogy egyes cégek "akár értékalapon szolidárisabbak valamely párthoz". Stumpfhoz hasonlóan Závecz sem lát tendenciát abban, hogy bizonyos intézeteknél az egyik párt, míg másnál az ellenfél állna rendszeresen magasabb népszerűségi mutatóval.

Ugyanakkor a Szonda kutatója is érzékelteti, hogy van némi "játszadozási lehetőség", amikor így fogalmaz: "Nekem belefér, hogy ilyen mozgékony politikai közegben 1-2 százalék erre, vagy arra mozdul el. Az belefér, hogy az egyik cégnél 2 százalékkal felmegy X párt támogatottsága, míg a másiknál pont ennyivel csökken. Ez matematikailag még magyarázható."

Kincses Péter más magyarázatot ad a mérések közti különbségekre. "A közvélemény-kutatás nem olyan, mint a mérőszalag, ami egzakt számot mutat, mi nem egy statikus, kézzel fogható világot mérünk. Ez a világ folyton mozgásban van, leginkább ezért a meteorológusokhoz tudnám ebben a tekintetben hasonlítani a közvélemény-kutatókat."

"Régebben több volt a magyar vándor"

Miközben előfordulnak vádaskodások, arról sincs szakmai egyezség, hogy van-e egyáltalán hatalmuk a vizsgálatok eredményeit közzétevő cégeknek. Kettő-kettő arányban mondtak igent és nemet a legnagyobb közvéleménykutató-cégek vezetői az említett kerekasztal-beszélgetésen arra a kérdésre, hogy a politikai témájú felméréseik eredménye befolyásolja-e az embereket. A Szonda kutatási igazgatója azt mondta az [origo]-nak, hogy egyértelműen igen a válasza erre, de ez a befolyásoló erő az elmúlt másfél évtizedben jelentősen csökkent.

Jelenleg a választók úgy 6-10 százalékára, vagyis nagyjából félmillió-egymillió emberre taksálja Závecz azt a réteget, amely még nem kötelezte el magát a két egymással szemben álló politikai tömb valamelyike mellett. Elvileg ebből - a választásokat bőven eldöntő tömegből - halászhatnak még a pártok. "Régebben több volt a bizonytalan, több volt a magyar vándor, aki sétálgatott a pártok között. Először az MDF-re szavazott, aztán '94-ben az MSZP-re, majd a Fideszre" - állítja a kutató.

A Capital Research igazgatója szerint is képesek befolyásolni pártpreferencia-vizsgálatok az arra kíváncsiakat, csakhogy az egyáltalán nem egyértelmű, hogy milyen eredmény, milyen irányba hat. Kincses Péter azt mondta, a bizonytalanok szívesen csatlakoznak a győztesnek látszó párthoz egy kampányban - ezt több tudományos elmélet is igazolja -, de ez akár elkényelmesítheti is a törzsszavazókat, miközben mobilizálhatja a vesztésre álló, ellenoldal szimpatizánsait. Vagyis elméletileg bármilyen irányba elsülhet, ha valaki tudatosan, a szakmai etikát megsértve "hoz ki" valamilyen eredményt.

Závecz azt mondta, nem kell misztifikálni a közvélemény-kutatók hatalmát, de homokba sem kell dugniuk a fejüket, letagadni, hogy nincs befolyásoló ereje a politikai témával foglalkozó mérési eredményeknek. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy nem rajtuk múlik a választás végeredménye, szerinte sokkal inkább megmozgatják a szavazókat a pártok szlogenjei és üzenetei.

Az egyik fő kérdés persze, hogy egyáltalán megbíznak-e az emberek a felmérésekben. Závecz Tibor egy 2004-es kutatásra emlékeztetett, amelyben több cég együttesen arra a kérdésre kereste a választ, hogy "A közvélemény-kutatók reális képet adnak-e az emberek véleményéről?" Az eredmény azt mutatta: 50 százalék szerint igen, 22 százalék már azt felelte, hogy bizonyos intézetek igen, míg mások nem, 16 százaléknyi válaszadó viszont határozott nemmel válaszolt, a többiek passzoltak. Závecz annyit még megjegyzett, hogy azóta élesedett az ellentét a politikai táborok között, ma valószínűleg más eredmény születne egy ilyen vizsgálat esetén.

Lencsés Csaba