Aláírásgyűjtések sorskérdésekről és sárga karikáról

Szinte számolni sem lehet, hogy hány ügyben kérték támogató aláírásainkat különféle pártok, társadalmi szervezetek az elmúlt években. Fontos, az ország sorsát befolyásoló kérdésektől a helyi jellegű problémák megoldásán át a legképtelenebbnek tűnő dolgok támogatásáig szinte mindenféle kezdeményezésre lehetne példákat találni. Az aláírások gyűjtésével próbáltak helyi és országos népszavazásokat kicsikarni, nyomást gyakorolni a döntéshozókra, valamilyen fontosnak vélt ügy mellé kiállni, vagy népi kezdeményezés útján elérni, hogy foglalkozzon a parlament a felvetett kérdéssel.

A leginkább látványos eredményeket az országos ügydöntő népszavazás kiírása érdekében kezdeményezett aláírások hozhatnak. Ehhez persze igen sok hiteles aláírást össze kell gyűjteni, legalább 200 ezer darabot, miután az Országos Választási Bizottság zöld utat adott a gyűjtés megkezdéséhez. Ezek összegyűjtése még csak-csak össze szokott jönni, azonban a nép által kezdeményezett eredményes népszavazásra (amelynek eredménye kötelezi az országgyűlést) Magyarországon csak egyszer volt példa, még 1989-ben, a négyigenes referendumon. Az SZDSZ-hez, a Fideszhez és néhány más ellenzéki csoportosuláshoz fűzhető népszavazáson az államfőválasztással, a munkásőrséggel, a szakszervezettel és az állampárti vagyonnal kapcsolatos kérdések szerepeltek.

Eredménytelen népszavazást többször is tartottak, így például 1990-ben az MSZP azt szerette volna, hogy a nép válassza a köztársasági elnököt, azonban teljes közönybe fulladt a referendum. Érvényes, ámde eredménytelen volt a tavaly decemberi, két kérdésben tartott népszavazás. A kórházprivatizáció leállítását a Munkáspárt, a határon túli magyarok kettős állampolgárságát a Magyarok Világszövetsége kezdeményezte, és mindkét kérdést támogatták az ellenzéki pártok is.

Az úgynevezett népi kezdeményezés sem volt túl gyakori aláírás-gyűjtési forma, már csak azért sem, mert azzal "csak" annyit lehet elérni, hogy az Országgyűlés foglalkozzon az íven szereplő kérdéssel. Talán a legsikeresebb ilyen jellegű akciót a sorkatonaság eltörlése érdekében indították 2000-ben: akkor az SZDSZ összegyűjtötte az ehhez szükséges legalább 50 ezer hiteles aláírást, és a parlament, ahogy az ilyenkor kell, foglalkozott a kérdéssel, politikai vitanapot is tartottak róla. A sorkötelezettség azonban csak négy évvel később szűnt meg. Szintén sikeres volt az állatkínzás büntethetővé tétele ügyében indult kezdeményezés, amelynek köszönhetően a parlament nemcsak napirendre vette a kérdést, hanem módosította a büntető törvénykönyvet. Azóta már ítéltek felfüggesztett börtönre állatkínzókat.

A legutóbbi népi kezdeményezést a kilakoltatások megfékezéséért indította a Roma Polgárjogi Alapítvány júniusban. Az Országos Választási Bizottság által jóváhagyott aláírásgyűjtő íven a következő kérdést teszik fel: "Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés tárgyalja meg egy olyan törvényi rendelkezés elfogadását, amely kimondaná, hogy saját elhelyezési lehetőség hiányában senki nem fosztható meg lakásától vagy lakóhelyiségétől mindaddig, amíg elhelyezését - családjával együtt - a lakás kiürítését kérelmező vagy a települési önkormányzat nem biztosítja és ezt a kiürítésről szóló döntés kimondása előtt írásban vállalja?" A szervezetnek még öt hete van arra, hogy legalább ötvenezer aláírást szerezzen az eredményes kezdeményezés érdekében.

Míg az országos népszavazásoknak és a népi kezdeményezéseknek szigorú tematikus korlátai vannak (csak olyan kérdés fogalmazható meg, ami a parlament hatáskörébe tartozik, nem lehet többek között költségvetéssel, adókkal, nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekkel kapcsolatos kérdésekből népszavazást tartani), addig a sima aláírásgyűjtéseknél sokszor még a józan ész sem szabja meg a határt, néha egész mulatságosnak tűnő kezdeményezésekre keresnek támogatókat. Gyűjtöttek már aláírást például azért, hogy a polgármester fejezze be az éhségsztrájkot, mivel "az éhezéssel járó lelki és testi problémák miatt nem tud majd eredményesen tárgyalni". A kunmadarasi polgármester ugyanis azért tagadta meg magától a táplálékot 2002 elején, hogy a helyi volt szovjet repülőtér tulajdonjogának rendezésére - más eszközt már nem látván - nyomást gyakoroljon.

"Aláírásunkkal megerősítjük és felszólítjuk országgyűlési képviselőnket áldásos tevékenységének további folytatására térségünk érdekében" - ez állt azon az aláírásgyűjtő íven, amit a zalalövői polgári kör indított Boros Imre mellett 2002-ben. Azért álltak ki mellette, mert sok támadás érte a politikust, miután napvilágot látott, hogy az előző rendszer idején szigorúan titkos tisztként kémelhárítóként szolgált.

Aláírásokkal próbálták azt is megakadályozni, hogy a tévéképernyőn sárga karika jelezze az adott műsor korhatáros jellegét. Ez teljesen eredménytelen volt, hiszen már lassan három éve díszelegnek a sárga karikák a képernyőn, ha az adást nem ajánlják a kicsiknek.

A Fidesz a költségvetés megváltoztatása érdekében egymillió aláírás összegyűjtését célozta meg tavaly márciusban. Mivel költségvetési kérdésben népszavazás nem tartható, a Fidesz vezetőinek elmondásuk szerint akciójukkal az volt a céljuk, hogy nyomást gyakoroljanak a kormánypártokra és fogadják majd el a módosító javaslataikat. Több mint egymillió aláírást összegyűjtöttek a Nemzeti Petíciónak nevezett javaslataik mellé, de a költségvetésen a kormány nem változtatott.

Az aláírásgyűjtések túlnyomó többségét valamilyen helyi jelentőségű, ám az ott élőket sokszor élénken foglakoztató ügyekben indították. Elkerülő út építése mellett és ellen, hangos szórakozóhely bezárásáért, a forgalom csökkentése miatt, benzinkútépítés megakadályozására vagy akár egy drogambulancia létesítése ellen: mind-mind szerepelt már a tiltakozás tárgyában. A variációk és a helyek kombinációja már-már végtelenné növeli az aláírásgyűjtések számát.