Forradalomról pusmognak az első pesti squatban

A Centrum Áruház három napos elfoglalása után a szervezők megcsináltak egy működő squat-közösséget is, csak kisebb helyen. Ház helyett csak pince jutott, nem is kellett elfoglalni, viszont már lassan fél éve működik. Szinte minden olyan, mint az igazi foglalt házakban: gyűlések, bulik, közös munka, propaganda és külföldi szállóvendégek. Az AK 57 az első budapesti intézmény, ami bekerült a házfoglaló-mozgalom nemzetközi vérkeringésébe.

"Nem vagyok hippi" - szögezte le Toxik, az AK 57 egyetlen állandó lakója. A Dohány utcai pincében az utóbbi hetekben hált még két lengyel lány, egy finn fiú, korábban voltak olaszok, franciák, spanyolok és németek is. "Megkérünk mindenkit, hogy a WC-ben írja fel a falra a neki legfontosabb szavakat az anyanyelvén, ha még azon a nyelven nincs semmi kint" - mutatta be Toxik a vendégkönyvet. "Az is maradhat éjszakára, aki nem akar hazamenni. Aki a rock and rollt választja a kényelem helyett." Zuhanyozni ugyanis nem lehet a budapesti squatban, a párnákon, matracokon hencseredő vendégeknek kevés kényelmet nyújt az ingyenszállás. Eddig a külföldi érkezők nagy része magyar ismerősétől hallott a helyről, a finn fiú volt az első, aki vadidegenként érkezett. Ő volt az első vendég, aki az interneten találta a helyet.

Európa sok városában évtizedek óta működnek foglalt házak, ahol némi közösségi munka ellenében az utazgató idegen ingyen alhat, esetleg enni is kap, a helyiek pedig programokat szerveznek, politizálnak, buliznak és kommunát idéznek. Az első budapesti próbálkozás a Centrum Áruház tavaly októberi elfoglalása volt, a tulajdonos azonban két éjszaka után távozásra szólította fel a szervezőket. A házat azonnal elhagyták a beköltözők, és a nagy nyilvánosságot kapó áruházi akció után néhányan közülük bementek a mostani pincébe.

Vitatható, hogy igazi squat-e az AK 57. Nem az, mert nem elfoglalt ingatlanban működik. Egy Dohány utcai lakóház 120 négyzetméteres pincerészében van, amit egy civil szervezet adott nekik használatba. A squat egyik lényege, hogy üresen álló helyet hasznosítanak a beköltözők. Mások szerint a ház működési modellje a lényeg, és itt minden főbb kritérium teljesül, tehát már squatnak tekinthető. Bécsben például 14 éve működik az EKH nevű foglalt ház, amit az Osztrák Kommunista Párt engedett át az ottani szervezőknek, mégis rajta van Európa squat-térképén.

Fotó: Fábián Évi

A Dohány utcai pincét kifestették és teleplakátozták. A padlót zöld linóleum borítja. Az előtérben éppen egy kiállítás is megtekinthető. Mindenkinek kell vállalnia valamilyen munkát a hely érdekében: mosogatást, takarítást, főzést. Vannak mozgalmi találkozók, a hely tele van globalizációkritikai, anarchista, feminista, zöld, pacifista propagandaanyaggal, és bulikat is tartanak. "Karácsonykor például minden nap buli volt, akkor nagyon sokan jöttek" - mondta Toxik, akit kicsit már fárasztott a téli felfordulás, de azért minden betérőnek örül.

Különböző székek, fotelek, párnák és matracok hevernek szanaszét. Van egy konyharész, ami egyben ebédlő is, ott van a hűtő, amiről az egyik lány azt mondta, hogy sajnos nem jó, mert délutánra jeges lett a hajnalban elkészült gombapörkölt.

"Nem tudsz egy fölösleges mosógépet?" - fordultak az érkezőhöz, és a kirakott plakátok is unszolják a vendéget, hogy szerezzen már egyet. A hálóteremként is működő matracos szoba mellett van még egy könyvtár is. Itt pólót, jelvényt, fanzint, könyvet lehet venni és kölcsönözni, itt vannak a megbeszélések, a szakkörök és a dvd lejátszó is.

A bázisdemokrációról - "mindenki önmagát képviseli" - szóló kiírások részletesen elmagyarazzák a hely működési rendjét. Például mindig meg kell egyezni a jelenlévőkkel, hogy az adott szobában lehet-e dohányozni. Kedd este azt kellett eldönteni, hogy a Cyber Punk Filmklub aznapi vetítésén az Elveszett gyerekek városa vagy pedig a 451 Fahrenheit legyen-e a program. Amíg az ebédlőben négyen ezen gondolkoztak, addig két lány és egy fiú biciklit festettek a hálóteremben, a kapitalizmus összeroppantására felszólító plakátok alatt.

A műhelymunka fontos része a helynek, "do it yourself maffia" a program neve, és a foglalkozásokat "aktív órák"-nak nevezik. Lehet ötleteket írni a falra és csatlakozni a közös barkácsdélutánokhoz. A héten lesz még párnavarrás és hangszigetelő burkolat felrakása, de volt már agyagozás is.

A nyolcra kitalált filmklub késett, mert a könyvtárszobában Az utca embere nevű szervezet ülésezett éppen. Ők a hajléktalanokért tenni vágyó fiatalok, ősszel a Nyugati aluljáróban például virrasztást szerveztek. A magyar újbaloldali szervezetekben sokszor ugyanazokkal az arcokkal lehet találkozni, Az utca embere, a Fegyver helyett kenyér, a Rügyecskék, a Humanista Mozgalom között például komoly átjárás van. Toxik is volt már aktivista néhányban, és a vasárnapi lángoló békejelen is tartott fáklyát. E szervezetek anyagai mind megtalálhatók, meg olyanok is, mint a Social Disease, a Horizont Kutató Intézet vagy az Indymedia. A Társadalmi Világfórum nevű globalizációkritikai szövetség jelei is sok négyzetcentiméteren láthatók kirakva.

Toxik úgy döntött kedden, hogy a kiszűrődő nevetés alapján vidám hangulatú Az utca embere aktívát hagyja maradni nyolc után is, akkor is, ha így a mozi csak később kezdődhetett. "Lehet, hogy csinálnak egy forradalmat. És akkor megéri. Talán." Abban a szobában szokott ülésezni az Anarchista Gondolkodó- és Olvasókör is. Vasárnap pedig a Lehet Más a Világ Klub. Pénteken a Zöld Fiatalok szalont tartanak.

A bejárat: az udvarról, a második pincelejáró jobbra

"Hivatásos forradalmárnak mondanám magam, ha a bolsevikok nem használták volna el ezt a kifejezést" - beszélt választott identitásáról Toxik, aki a munkásosztály tagjának is tekinti magát. Az AK 57 közösségének többsége azonban középosztálybeli diák. "Főiskolások, egyetemisták járnak le. Van 15-20 ember, aki rendszeresen itt van, de folyamatosan változnak az arcok, általában néhány hétig jön rendszeresen valaki."

A társasjátékok és a falra festett vidám képek egy lepattant játszóházzá átalakított menzához teszik hasonlatossá az ebédlőt, ahol néha valaki megjelenik egy sörért. Az árát pedig bedobják a perselybe. "Valami támogatást néhány szervezettől kapunk, de leginkább magunkat tartjuk el. A burzsujok támogatását is elfogadjuk, de még nem adott senki. Volt egy árverésünk is, de csak 2500 forint jött be. Az egyik kikiáltási tárgy, az Infantilizátor, még mindig megvan."

Kedden kora este folyamatos a jövés-menés, van, aki csak fél órára ugrott le, és van, akin az látszik, hogy itt akar maradni amíg csak van kivel beszélgetni.

"Próbáltunk összebarátkozni a lakókkal. Kitakarítottunk, teát főztünk, beraktuk a Sebestyén Mártát a magnóba, de csak egyetlen lakó jött le. Neki tetszett a hely. A többiek közül állítólag volt, aki azért nem mert eljönni, mert attól félt, hogy amíg lent vannak, addig mi kiraboljuk a lakásukat." - mesélte sajnálkozva az egyik lány, miután gondosan elrakta a számlát az aznapi 1600 forintos közösségi közértlátogatásról. "Paradicsomlét is hoztam." - mondta az aznapi vásárló, megemlítve, hogy azért még a számlát pakoló lány nagymamája is lejött a nyílt napra. A lakókkal azóta sem teljes a béke, arra panaszkodnak néhányan, hogy nagyon hangosak.

"A nyugati squatok sokkal durvábbak. Ez elég rendezett hely. Gondolkozunk egy igazi foglaláson is, vannak már konkrét ötletek és talán nem is olyan sokára megcsináljuk. Kéne mondjuk egy olajoshordó, hogy lehessen belőle kályhát csinálni. Múltkor láttam néhányat kidobálva, de elég messze vannak ahhoz, hogy becipeljem a belvárosba. Szóval már kinéztünk helyeket, ahol meg lehetne csinálni egy rendes squatot. Ez mondjuk a bázis." - ígért Toxik fényes jövőt a magyarországi mozgalomnak. Mögötte egy macskakő van kirakva, amire filctollal a Paris '68 szöveget írta valaki.

Magyari Péter