Sütikről és dossziékról vitatkoztak Molnár Csaba perén

Vágólapra másolva!
Megkezdődött a hivatali visszaéléssel és államtitoksértéssel vádolt Molnár Csaba rendőrtiszt pere szerdán. A korábban a K&H-ügyben nyomozó rendőr az ügyészség szerint államtitkokról tájékoztatta pénzváltó ismerőseit, és megpróbált közbenjárni egy banknál az érdekükben. Molnár ezt tagadta.
Vágólapra másolva!

Megkezdődött a Fővárosi Bíróságon Molnár Csaba rendőrnyomozó büntetőpere. A korábban a K&H-ügyben a nyomozást vezető tisztet államtitoksértéssel és hivatali visszaéléssel vádolják. Az ügyészségi nyomozók szerint Molnár ajándékokat kapott pénzváltó ismerőseitől. Cserébe közbenjárt érdekükben egy banknál, hogy ne mondjanak fel egy szerződést a pénzváltókkal. Később pedig titkos információkról tájékoztatta pénzváltó ismerőseit: arról, hogy bejelentés érkezett tevékenységükről.

A nyomozó tagadta a vádakat. Molnár Csaba azt mondta, hogy nem lépett fel senkinek az érdekében, nem élt vissza hivatalával és nem szivárogtatott ki titkos információkat. Közölte, hogy nem tett semmilyen szívességet a pénzváltóknak, csak információkat kapott tőlük, amelyek a nyomozást segítették. Így emberileg még kellemetlen is lehet, hogy nem segített barátjának, aki viszont segített neki.

Mint mondta, nem azért tanult gyerekkorától rendőrnek és épített fel egy ügyosztályt, hogy mindent sutba dobjon néhány ezer forintos ajándékokért és hazudjon a kollégáinak. Azt azonban elismerte, hogy kisebb szabálytalanságokat elkövethetett, amikor nem tett mindenről írásbeli jelentést.

Közölte azt is, hogy államtitkot azért sem tudott sérteni, mert a szóban forgó iratokat - amelyek pénzmosás gyanújáról szóló bejelentésekről érkeztek - nem szabályosan minősítették államtitoknak, és gyakorlatilag nem voltak titkos, bizalmas információk ezekben a dokumentumokban. Emellett azt is állította, hogy az egyik jelentést, amelynek tartalmát a vád szerint kiszivárogtatta pénzváltó ismerőseinek, nem is ismerte, csak aláírta az elé tett iratot. Azt mondta, volt olyan nap, hogy ezer jelentést írt alá, ezek egyike volt az az anyag is, amelyben az állítólag kiszivárogtatott információk voltak. A másik esetben pedig a vád szerint arra kérte munkatársait, gyűjtsék össze az aktákat egy pénzváltó cégről, amely pénzváltó ismerősei tulajdonában volt. Szerinte viszont nem az adott cégről kérte be az aktákat, hanem a K&H Bank bejelentése után egy pénzmosásgyanús eset előzményeinek kivizsgálására kérte be az adott céggel kapcsolatos anyagokat is.

A tárgyaláson két kérdésről vitatkoztak hosszasan: kellett-e aktákat vezetnie és főnökeinek jelentenie Molnárnak azokról, akikkel kapcsolatot kezdett kiépíteni, hogy információkkal segítség a rendőrséget. Emellett azokról az ajándékokról is faggatták a rendőrnyomozót, amelyeket szír pénzváltó ismerősétől kapott.

A dossziékkal kapcsolatban azt mondta Molnár Csaba, hogy az ügy két vádlottjáról nem vezetett semmilyen aktát, nyilvántartást. Bár a másodrendű vádlottal baráti kapcsolat alakult ki, alapvetően azért tartotta velük és még sok más, a pénzmosás elleni munkában érintettel a kapcsolatot, hogy információkat kaphasson - a hivatali útnál gyorsabban. A nyomozó állította, hogy arról nem kellett a szabályzat szerint dossziét vezetni, ha valakivel elkezd kapcsolatot kiépíteni és együtt vacsorázik vele vagy találkozgatnak. Csak a közvetlenül a hivatalos beszervezés előtt álló "bizalmi személyről" (besúgóról) kell aktát nyitni - mondta a vádlott rendőr.

Az ügyész viszont kifogásolta, hogy sokszor találkozott a pénzváltókkal - akiktől az ajándékot is kapta -, de erről semmilyen hivatalos feljegyzést nem készített, jelentést sem tett főnökeinek sokáig. Molnár szerint nem kellett beszámolnia minden lépéséről feletteseinek. A titkos információgyűjtéshez pedig előbb baráti, emberi kapcsolatot kellett kiépítenie a pénzváltó piacot jól ismerőkkel. Ezért kellett találkozgatniuk.

Az ügy másod- és harmadrendű vádlottja, két pénzváltással foglalkozó vállalkozó nem tett vallomást a tárgyaláson, de annyit elmondtak, nem járt közben az érdekükben Molnár, nem is kérték erre. A Volksbank meghallgatott vezetői is ezt támasztották alá. (A Volksbankkal állt szerződésben a két megvádolt pénzváltó.) Az ügyész azonban a vádiratban lehallgatott telefonhívásokkal próbálja bizonyítani, hogy felmerült: Molnárt megkéri a másik két vádlott, járjon közbe a Volksbanknál, hogy ne szüntessék meg velük a szerződést.

A tanúként meghallgatott Németh László, Molnár Csaba egykori főnöke alátámasztotta, hogy Molnárnak nem kellett jelentenie arról, ha valakivel elkezd kapcsolatot építeni. Arról azonban nem nyilatkozott egyértelműen, hogy szerinte a rendőrségi gyakorlat szerint elfogadhatta-e az ajándékokat Molnár.

Hosszas vita alakult ki arról, pontosan milyen ajándékokat kapott Molnár Csaba pénzváltással foglalkozó szír ismerőseitől és hogy erről miért nem tett jelentést feletteseinek. Molnár szerint olyan apróságokat kapott - fa tolltartót, arab süteményeket és egy bizsu karkötőt -, amelyekről nem kellett jelentenie. Az ügyészség szerint viszont szabálytalanul elhallgatta az ajándékokat. Ráadásul a karkötőt felettese felszólítása ellenére nem akarta leadni, először azt állította, kidobta. Később mégis bevitte a rendőrségre. Molnár a tárgyaláson azzal magyarázta mindezt, hogy félt, zavarban volt, de már megbánta, hogy először letagadta a karkötő meglétét.

Az ékszer értéke nem derült ki a tárgyaláson: a vádlottak azt mondták, hogy bizsu, az egyik tanú egy ékszerész véleményére hivatkozva azt mondta, 14 karátos arany. A vádiratban hivatalosan 3000 forintra becsülték a leírás szerint vastag karperec értékét. A tárgyaláson a karkötő mellett a süteményekről is több kérdést feltettek, de az sem derült ki, pontosan milyen édességeket kapott a nyomozó és ezek mennyit érhettek.