Megjárhatják a füvezők a rossz törvények miatt

Vágólapra másolva!
Nem működik az alkalmi drogfogyasztók által választható elterelés, amivel mentesülhetnének a szigorúbb büntetés alól - állítja a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű jogvédő szervezet. A TASZ szerint gyakran előfordul, hogy a terápiáról szóló igazolást nem fogadják el a hatóságok, mert a fogyasztók már a - gyakran hónapokig húzódó - bírósági vádhalasztás kimondása előtt elkezdenek járni a kezelésekre. A szervezet úgy látja, akinek tényleg segítségre van szüksége, az nem várhat hónapokat a kezeléssel, de aki csak egyszer próbált valamilyen drogot, annak sem mindegy, hogy meddig áll büntetőeljárás hatálya alatt.
Vágólapra másolva!

A jogszabályok bonyolultsága és ellentmondásossága miatt nem működik az elterelés - állítja Pelle Andrea, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű jogvédő szervezet ügyvédje. A jogszabályok tavaly óta teszik lehetővé, hogy a könnyű drogot alkalmanként fogyasztók egy terápia elvégzésével mentesüljenek a droghasználat büntetőjogi következményei alól. A féléves kezelést a tetten érést követő egy évben kell elvégezni, amiről a terápiát folytató klinika igazolást állít ki. A rendszer lényege, hogy a büntetés helyett a prevenciós jellegű kezelést kerüljön előtérbe, ami nemcsak a drogfogyasztók, de a társadalom számára is előnyösebb - írja a TASZ oldalán olvasható cikkében Pelle.

Az ügyvéd úgy véli, az elterelés bevezetése óta eltelt több mint egy év bebizonyította, hogy a jogszabályok kuszasága miatt nem működik megfelelően a rendszer. Gyakori probléma ugyanis, hogy a hatóságok nem fogadják el a terápia elvégzéséről szóló igazolást, mert a tetten ért drogfogyasztó már a nyomozás lezárása és a jogerős bírósági vádhalasztás kimondása előtt elkezd járni a tanfolyamra. A vádhalasztásra viszont sokszor hónapokat vagy akár egy évet is várni kell. Pelle szerint azonban ez épp az elterelés értelmét veszélyezteti, mert - mint cikkében írja - "annál jobb, minél hamarabb kerül egy fogyasztó a segítő szervezethez". Aki pedig nem drogbeteg, annak az egyre húzódó elterelés végül csak pecsétszerzési procedúrává válik.

A vádhalasztás előtt megkezdett elterelés nem feltétlenül vész kárba. Ha ugyanis a tetten ért drogfogyasztó az elterelés minden feltételének megfelel, a hatóságoknak legkésőbb akkor el kell fogadniuk az igazolást, amikor a nyomozás lezárása után az ügyész esetleg mégis vádat emel. Pelle szerint azonban kifogásolható, hogy ilyen esetben hónapokat kell várni, hiszen nem "mindegy, hogy egy fiatal ember milyen hosszú ideig áll büntetőeljárás hatálya alatt".

Van egy másik probléma is az eltereléssel - állítja Pelle. A tetten ért drogfogyasztókat ugyanis kikérdezik arról is, hogy mennyi kábítószert fogyasztottak korábban. Mivel az elterelést csak a csekély mennyiségű kábítószert fogyasztók választhatják, aki bevallja, hogy pár hónapig használt drogokat, az elesik az elterelés lehetőségétől. Pelle szerint ez téves jogértelmezésen alapuló probléma, amely oda vezet, hogy csak azok élhetnek az elterelés lehetőségével, akik csak néhányszor próbáltak valamilyen drogot, vagy akik letagadják, hogy rendszeres fogyasztók, azaz hazudnak.

Csendes László, az Országos Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztályának vezetője egyetért Pellével abban, hogy a drogfogyasztók és a társadalom érdeke is az, hogy a rehabilitációs kezelés mielőbb megkezdődjön. "Ha már eljutottunk odáig, hogy adunk még egy esélyt, az lenne a legjobb, ha minél előbb kezdődne" - mondta Csendes az [origo]-nak. Szerinte ugyanakkor az elterelést választók helyzete "az egyik legbonyolultabb tényállás a büntető törvénykönyvben", ráadásul a hatósági gyakorlat is esetenként eltérő, ezért - mint fogalmazott - nagyon nehéz egységes rendszert kialakítani.

"A hír igaz annyiban, hogy valóban a vádemelés elhalasztásáról szóló határozat utáni hat hónapot veszik figyelembe" - mondta az [origo] bírósági gyakorlattal kapcsolatos érdeklődésére Sódor István fővárosi főügyész. Sódor szerint ez általánosan elterjedt gyakorlat az ügyészségeken, melynek oka, hogy ellentmondás van a büntetőeljárásról szóló törvény (Betv.) és a büntető törvénykönyv (Btk.) között ebben a kérdésben. A Btk. ugyanis csak az elterelés végső határidejét, míg a Betv. megkezdésének feltételeit szabályozza, azonban - Sódor szerint - nem egységesen. Ráadásul az ügyészségek annak ellenére utasítják el sokszor a vádhalasztás előtt megkezdett terápiáról szóló igazolást, hogy a fővárosi főügyész szerint a mostani szabályokat is lehet úgy értelmezni: nem a vádhalasztás utáni, hanem az eltereléssel töltött teljes idő számít.

Sódor azt javasolta, ha azt szeretnénk megtudni, hogy miért ezt a gyakorlatot követi az ügyészség, akkor keressük meg a kérdésben illetékes Legfőbb Ügyészséget. Itt azt a felvilágosítást kaptuk, hogy csak előzetes engedély után tudnak nyilatkozni az ügyről, és visszahívást ígértek péntekre, amíg kiderítik, ki illetékes a kérdésben. Az [origo] szerette volna azt is megtudni, hogy az Igazságügyi Minisztérium hogyan vélekedik a problémáról, illetve terveznek-e jogszabálymódosítást. Először a bűnmegelőzési osztályra, onnan pedig a büntetőjogi kodifikációs főosztályra irányítottak minket, ahol azonban - a főosztályvezető távollétében - senki nem tudott válaszolni kérdéseinkre.