Vágólapra másolva!
A Nagy Imre Érdemrendet az idén Kiss Tamás, a Pofosz társadalompolitikai alelnöke, Kosáry Domokos akadémikus, történész, Lőcsei Pál szociológus, újságíró, Puchert János tábornok és Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke kapta meg.
Vágólapra másolva!

Kiss Tamás

1934-ben született. 1956-ban a jogi kar hallgatója volt Szegeden, ő szervezte és vezette azt a forró hangulatú diákgyűlést, amelynek során megalakult a hatalomtól független diákszövetség, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége (MEFESZ), és ahol megszövegezték 12 pontjukat.

Október 22-én néhány társával a MEFESZ küldöttjeként Szegedről feljött a Budapesti Műszaki Egyetem aulájában tartott diákgyűlésre, ahol felolvasta a 12 pontot, valamint bejelentette a MEFESZ megalakulását. A felszólalás nagy visszhangot váltott ki.

A forradalom leverését követő megtorlás őt is elérte: diáktársaival együtt nyolc év börtönre ítélték, amelyből amnesztiával három év múlva szabadult. Miután letelt 10 éves politikai jogvesztése, befejezte jogi tanulmányait, és egy termelőszövetkezetben helyezkedett el, itt érte a rendszerváltozás.

Balassagyarmaton alpolgármesterré választották, majd ciklusát letöltve nyugdíjba vonult, de folytatta közéleti tevékenységét: a miniszterelnöki kabinetirodán kormány-főtanácsadó lett, az 1956-osok koordinálásával foglalkozott.

Alelnöke lett az ´56-os emlékbizottságnak, fő szervezője volt a Kossuth téri Örökláng és a romániai Snagovban, Nagy Imre egykori fogságának színhelyén felállított emlékmű építésének. Utóbbi felavatásán a magyar köztársasági elnök és a román miniszterelnök is részt vett.

2002-ben a POFOSZ egyik alelnökévé választották.

Kosáry Domokos

1913-ban Selmecbányán, a mai Szlovákia területén született. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd Párizsban, Londonban és az Egyesült Államokban folytatta. Ezt követően az Eötvös Kollégium tanára, a Teleki Pál Tudományos Intézet történettudományi intézetének igazgatóhelyettese, majd a budapesti tudományegyetem tanszékvezető tanára, illetve igazgatója volt.

1949-ben megfosztották állásától, később az Agrártudományi Egyetem központi könyvtárának igazgatójaként tevékenykedett.

Kosáry 1956-ban a Magyar Történészek Forradalmi Bizottságának elnöke volt. A következő évben letartóztatták, majd 1958-ban négy év börtönbüntetésre ítélték. 1960-ban amnesztiával szabadult. 1968-ig a Pest Megyei Levéltárban, később a MTA Történettudományi Intézetében dolgozott.

A számos elismeréssel kitüntetett tudós - aki több ország tudományos akadémiájának tagja és számos szervezetben vállalt feladatot - 1989-ben vonult nyugállományba.

Kosáry Domokos 1990-től hat éven át volt az Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Kutatási területe a 18-19. századi magyar történelem.

Lőcsei Pál

1922. január 21-én született Békéscsabán. 1940-1944 között lakatossegédként dolgozott, majd egy fegyveres ellenállási csoport tagja lett.

Később a Viharsarok című lap újságírója, majd a Magyar Alföld felelős szerkesztője. A Lenin Intézetben - a szovjethatalom magyarországi "káderképzőjében" - tanult. 1947-től a Szabad Nép újságírójaként, majd rovatvezetőjeként a lap azon munkatársai közé tartozott, akik a reformpolitika felgyorsítását kívánták előmozdítani. Mivel támadta az újság szerkesztőinek és a párt vezetésének politikáját, 1954 decemberében eltávolították a laptól.

Ezután csatlakozott a Nagy Imre körül kialakult pártellenzékhez. 1956. október 23-án a Magyar Dolgozók Pártja vezetése - Gerő Ernő, Kádár János, Révai József, Marosán György - előtt szót emelt a készülő felvonulás betiltása és a karhatalom esetleges lőfegyverhasználata ellen. Október 27-én Nagy Imrénél a forradalom nemzeti, demokratikus jellegének kormányzati és pártbéli elismertetése érdekében érvelt. Október 30-án Gimes Miklós és Kende Péter mellett a Magyar Szabadság című lap szerkesztője volt. November 4-én Sopronban egy koalíciós lap szerkesztését készítette elő.

1957 januárjában letartóztatták, 1958-ban a forradalomban való részvétele miatt nyolc év börtönbüntetésre ítélték. 1962-ben szabadult.

Ezután a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetében családszociológiával foglalkozott, fő témája a válás, a társtalanság és a nők munkavállalása volt.

A nyolcvanas évek közepétől szamizdat publikációi jelentek meg ’56 eszméi és céljai jegyében. 1988 óta politikai publicisztikákat és memoárokat publikál napi- és hetilapokban. A Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, beszédet mondott Nagy Imre és mártírtársai 1989. június 16-i újratemetésén.

1993-ban Aranytoll-díjjal, 1996-ban Nagy Imre-emlékplakettel tüntették ki.

Sólyom László

1942-ben született Pécsett. Tanulmányait 1960 és 1964 között a Pécsi Tudományegyetem Jogtudományi Karán végezte, az egyetemmel párhuzamosan könyvtárosi tanfolyamra járt. Az állam és jogtudomány doktora 1981-től.

A kispesti bíróság fogalmazójaként dolgozott 1966-ban, majd a jénai Friedrich Schiller Egyetem tanársegéde volt 1966-tól 1969-ig. A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében kutatott a polgári jogi osztályon 1966 és 1969 között. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Kara polgári jogi tanszékének 1983-tól tanára, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek 1996-tól tanszékvezetője.

Az Alkotmánybíróság elnökhelyettese vo lt 1989 és 1990 között. 1990-től 1998-ig a testület elnöki posztját töltötte be. Az Európa Tanács velencei bizottságának tagjaként 1998-ban Alexander von Humboldt-díjat kapott. A Kölni Egyetem vendégprofesszora volt 1999-2000-ben. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Az 1980-as évek elejétől a nem hivatalos környezetvédelmi mozgalmak jogi tanácsadója, a Duna Körben is részt vett.

Az MDF alapító tagjai között volt 1987-ben, 1989-ben a párt elnökségi tagja lett. 1988-ban részt vett a kerekasztal-tárgyalásokat előkészítő tárgyalássorozaton.

A Védegylet elnökségi tagjaként 2002-ben megalkotta a jövő nemzedékek ombudsmani intézményéről szóló törvényjavaslatot. Ugyancsak ebben az évben vezette azt a Medgyessy Péter miniszterelnök kérésére felállított bizottságot, amely a kormány átvilágítási javaslatairól készített szakvéleményt. Szerinte az 1989-es új alkotmány véglegesnek tekinthető, és az aktuális kérdések egyszerű alkotmánymódosítással is megoldhatók.

A jogtudomány területén eddig öt műve jelent meg.

Puchert János

1934-ben született, 1951-től a komlói szénbányában dolgozott lakatosként. 1956. november elsején, mint sorkatonát a Juta-dombhoz vezényelték. November 4-én tűzharcot vívott társaival együtt az egyik Budapestre bevonuló szovjet egységgel, a magyar katonák több járművet kilőttek.

Az akkori törvényes kormány parancsát teljesítő magyar katonák közül ötvenkettőt perbe fogtak, tizenegyüket - köztük Puchert Jánost - jogerősen halálra ítélték. Ítéletét 1958-ban kegyelemből életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatták.

A meghatározatlan idejű büntetés időtartamát 1962-ben számszerűsítették: Puchert a kirótt 20 évből 12 és felet töltött le, 1970-ben szabadult. Nyugdíjba vonulásáig Komlón, a szénbányában dolgozott, 1994-1998 között szocialista önkormányzati képviselő volt.