Túlszámlázások a martinsalakos házak ügyében

Elkészült a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálata a martinsalakos házak ügyében. A hivatal szerint többszáz millió forint elköltése vitatható. Az, hogy az épületek bontását a fővállalkozó nem maga végezte, hanem alvállalkozók láncolatára bízta, mintegy 385 millió forinttal több pénzt igényelt. A kormánymegbízott mellett létrehozott apparátus és a közhasznú társaság párhuzamos működtetése - 126 millióért - szintén indokolatlan volt.

A martinsalakos házakat a már megszűnt Ózdi Kohászati Művek által forgalmazott martinsalakból építették Borsod és Heves megyében, még a 80-as évek végén és a 90-es évek elején. Időközben azonban kiderült, hogy a martinsalakból épült házak egy része életveszélyessé vált, sok épületet pedig fel kell újítani.

Ezért 2001 áprilisában a Pénzügyminisztérium, majd később a 2001 júliusában kinevezett kormánymegbízott egy - közbeszerzési eljárás keretében kiválasztott - szakértő céggel összesen három szerződést kötött arra, hogy a szakértő mérje fel a martinsalakos házak állapotát, annak alapján tegyen javaslatot a helyreállításra és becsülje meg a károk helyreállításának várható költségeit.

A szakértő összesen 23 településen, 1070 ingatlant mért fel, azokat 5 kategóriába sorolva, a szükséges intézkedések mértéke és sürgőssége szerint. A szakértő szerint a felmért ingatlanok közül összesen 151 volt életveszélyes.

Összesen 2,7 milliárd forint állami pénzt különítettek el arra, hogy az érintettek lakáshelyzetét megoldják. A Kehi szerint azonban a költségvetési támogatásból az érintett ingatlantulajdonosok közül csak 93 kapott pénzt.

A felújítással, épületbontással járó munkálatokat végző fővállalkozót közbeszerzési pályázat mellőzésével, katasztrófahelyzet elhárítására hivatkozva választották ki. A fővállalkozó mellett alvállalkozók láncolata vett részt a kivitelezésben. Ez a megoldás 385 millióval több pénzt igényelt. Ráadásul a fővállalkozó az állami támogatás terhére 60 millióval több költséget számlázott le azokhoz a vállalási díjakhoz képest, melyeket az alvállalkozói neki számláztak.

Előfordult olyan eset is, hogy egy épületet a tulajdonos már az előző évben lebontotta, a másiknál a garázs még állt, ugyanakkor a fővállalkozó - bontási díj címén - 2,5 illetve 3,1 millió forintot számlázott.

A kormánymegbízott tevékenységét elősegítő közhasznú társaságot közbeszerzés nélkül választották ki. A kht. cégbejegyzése a megbízási szerződés megkötését megelőzően egy hónappal korábban történt meg, a társaság egyedüli tagja a fővállalkozó cég alvállalkozója volt. A kormánymegbízott a társasággal szerződést kötött, hogy helyette és nevében eljárjon, szervezze és bonyolítsa a kormányhatározat szerinti feladatokat. Mindezek fejében a közhasznú társaság 126 millió forintot kapott szervezési díj, lebonyolítási és készenléti díj, illetve ellenőrzés felügyeleti díj címén.

A Kehi szerint a kormánymegbízott mellett létrehozott apparátus és a közhasznú társaság párhuzamos működtetése indokolatlan volt, ami szintén többletköltségeket eredményezett.

Emellett a Kehi megállapítja azt is, hogy a támogatásokkal kapcsolatos kormányhatározat sem egyértelmű, indokolatlan preferenciákat tett lehetővé. Nem vette figyelembe a tulajdonos felelősségét a bekövetkezett kárban, nem voltak kellő módon meghatározva a szociális rászorultság szempontjai. A kormánymegbízott is több esetben gyakorolt úgy méltányosságot, hogy annak következményeként egyes támogatásban részesülők az eredeti ingatlanok forgalmi értékét jelentősen meghaladó értékű lakóingatlanhoz jutottak.