Gondozottjait károsította meg a gyámügy vezetője

Harmincmillió forinttal tartozik 59 állami gondozottnak a volt Hajdú-Bihar Megyei Gyermekvédő Intézet (GYIVI) egykori igazgatóhelyettese, Tarjányi Eszter. Az asszony rábírta a gyerekeket, hogy bemutatóra szóló takarékkönyvbe helyezzék életkezdési pénzüket, a kisebb összegeiket pedig adják át neki megőrzésre. A gyerekek pénzét saját céljára használó igazgatóhelyettes ellen egy éve bűnvádi eljárás indult. Az ügyet bonyolítja, hogy Tarjányi idén januárban elhunyt.

Az állami gondozottak szerették, megbíztak Tarjányi Eszterben. Természetesnek tartották, hogy vele beszélik meg, mit tehetnek életkezdési segélyükkel, ami a családi pótlékból, árvaellátásból, esetleges örökségükből állt és 18 éves korukig a gyámi betéten gyűlt. Az elmúlt években gyakorlattá vált, hogy a nagykorúvá vált gyerekek megkeresték az igazgatóhelyettest a GYIVI-ben, tanácsot, segítséget kérve. Abban az esetben, ha a gyerekek a továbbtanulást választották, ő azt tanácsolta: vegyék ki pénzüket, adják át neki, ő majd gondoskodik annak kezeléséről. Minden esetben melléjük rendelte egy munkatársát, aki elkísérte a fiatalokat a betétet kezelő bankba, ahol megszüntették azt, majd a pénzzel vagy visszamentek az asszonyhoz, vagy átmentek egy másik fiókba, ahol többnyire bemutatóra szóló betétbe helyezték el az összeget.

Nagy Mónika, a hajdúnánási nevelőotthon egykori lakója például 200 ezer forintját kötvényekbe fektette. Ezeket és a fennmaradó 20 ezer forintot átadta Tarjányi Eszternek, aki a készpénzt kazettába zárta, arra biztatva a lányt, ha kisebb összegre lesz szüksége, kérjen nyugodtan. A kazettás módszer jól működött, senkinek sem jutott eszébe, hogy ez nem hivatalos útja a pénzkezelésnek. Mindig a GYIVI, 1997 után a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (TGYSZ) irodájában keresték fel Tarjányi Esztert, aki a pénzfelvételkor átvételi elismervényt íratott alá a gyerekekkel.

Az ügy 1999 januárjában vált gyanússá, amikor az egyik fiatal hiába kereste Tarjányi Esztert a hivatalban, ezért érdeklődött, kitől kérhetné ki a neki járó összeget. Ott értetlenül néztek rá. Tarjányi Eszter akkor már betegállományban volt. A többi gyereket júniusban értesítették a nevelőotthonok igazgatói, hogy valami gond van a pénzükkel, nézzenek utána. Ötvenkilenc gyerek jelentkezett, ennyien állították, hogy pénzüket a GYIVI munkatársának adták át.

Tarjányi Eszter ellen ekkor bűnvádi eljárást kezdeményezett a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat. Az asszony akkor bevallotta, hogy a fiataloktól valóban elvette a pénzt vagy a bemutatóra szóló kötvényt, összesen mintegy harmincmillió forintot. Ennél tovább azonban nem jutott az ügy, mert Tarjányi Eszter idén januárban elhunyt. Ekkor, gyanúsított nem lévén, megszűnt a bűnvádi eljárás is.

Szentjóbi Szabó Attiláné, a hajdúnánási lakásotthon igazgatónője ezek után úgy gondolta, jobb, ha a fiatalok ügyvédet fogadnak. Rab Ferenc először 40, majd az időközben értesült fiatalokkal együtt 47 felperes megbízásából polgári eljárást indított egyrészt a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat mint fenntartó, másrészt a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat ellen. Pillanatnyilag három ügyvéd képviseli a gyerekeket.

Rab Ferenc reméli, hogy még az idén jogerős ítélet születik, melyben a bíróság kötelezi a megyei önkormányzatot mint fenntartót, hogy térítse meg a gyerekek kárát. Az önkormányzat a polgári eljárás elején felajánlotta a felpereseknek, hogy májusban kifizeti a pénzük 25 százalékát, a per végén pedig a maradék 75 százalékot, de kérte, tekintsenek el a kamatoktól. Rab Ferenc az időközben felgyűlt kamatok miatt nem fogadta el az ajánlatot. A megyei önkormányzat jegyzője, Vasas Lászlóné a Népszavának elmondta, keresik a megegyezés lehetőségét. Olyan bevételekre számítanak, amelyekből kifizethetnék a gyerekeket.

A szakszolgálat jelenlegi igazgatója, Kiss Zoltán a bírósági döntésre vár. Arra, hogy kimondja, intézményük felelős. Addig nem kívánnak foglalkozni az üggyel.

Szilágyiné Czakó Marianna ügyvéd kizártnak tartja, hogy a GYIVI-nél ne tudtak volna a dologról. Kovács Piroska, a GYIVI egykori igazgatónője szerint nem tartozott az intézet feladatkörébe a fiatalok pénzének további kezelése, tehát ő ezt nem ellenőrizhette. Tanú mindössze két esetben volt. Az egyiket, aki neve elhallgatását kérte, és aki akkoriban a GYIVI alkalmazottja volt, saját bevallása szerint többször is megkérte Tarjányi, kísérje el a gyerekeket, segítsen nekik a pénzfelvételben és befektetésben. Arra a kérdésre, nem fordult-e meg a fejében, hogy Tarjányi Eszter nem egészen hivatalosan jár el, nem válaszolt.

Az önkormányzat és a szakszolgálat is lassítja az ügy előremenetelét. A felperesek tudomása szerint a bíróság többszöri felszólítására sem hajlandóak bevinni azokat a bizonyítékokat, amelyekből kiderülhet, hogy még hányan voltak bűntársai Tarjányi Eszternek. A fiatalok viszont egyre türelmetlenebbek. Többségük most tölti be a 24. életévét, amikor megszűnik az utógondozói ellátás, és végleg el kell hagyniuk a lakásotthont. Védtelennek érzik magukat, mert éppen azok fordultak ellenük, akiktől védelemre számítottak.

(Népszava)