Adósságkezeléssel sem csökken a közműdíjhátralék

Vágólapra másolva!
A közműcégek közül csak a vízműveknek 9 milliárd forinttal tartoznak ügyfelei. Ez a cégek éves bevételeinek 5-10 százaléka. A távhőszolgáltatók adatai szerint minden 20. háztartás nem fizeti a díjat. A szolgáltatók tehetetlenek. Hiába hívnak életre adósságkezelő alapot, hiába kísérleteznek részszámla-fizetéssel, mégsem csökken a díjhátralék. Battonyán a szolgáltató felfüggesztette az ivóvízellátást, Mezőkovácsházán kilátásba helyezte azt.
Vágólapra másolva!

Gyakorlatilag kezelhetetlen nagyságrendű tartozást halmoztak fel a háztartások a közműcégeknél. Bár különféle módszerrel szinte mindenütt igyekeznek csökkenteni a kintlévőséget, az eladósodottakon szinte egyetlen adósságkezelő program sem segít.

A Főtáv Rt.-nél hozzávetőlegesen 1,5 milliárd forint a díjhátralék, s ez évek óta nem változik. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztók 5 százaléka, azaz minden 20. háztartás nem fizet.

- Figyelemreméltó azonban, hogy nem lehet egyértelmű összefüggést találni a tartozások és az emberek szociális helyzete között. Így nem azok maradnak el leginkább a számlákkal, akik nem képesek kifizetni a havidíjat. Ezt támasztja alá az a tapasztalat is, miszerint a nyugdíjasok a legjobb fizetők - jelentette ki László György, a Főtáv Rt. kereskedelmi igazgatója.

A nem fizetők ellen gyakorlatilag csak fegyelmezéssel lehet fellépni. A legeredményesebb vélhetően az lenne, ha rövidebb-hosszabb időre felfüggesztenék a szolgáltatást. Ezt azonban a távhőcégek technikai okokból nem képesek megtenni, hiszen az ellátást csupán egy teljes épülettől tudnák megvonni. Nem marad más megoldás, mint a bírósági út, ez azonban nagyon lassú -mondta a kereskedelmi igazgató.

Országszerte 8,5-9 milliárd forinttal tartoznak a vízművek ügyfelei - tudtuk meg a lap a Víz- és Csatornázási Művek Országos Szakmai Szövetségétől.

Átlagosan az éves árbevétel 5-10 százalékát éri el a díjhátralék, de vannak kirívó esetek is: Békés megye déli részén több helyen azért kellett kikapcsolni a vizet, mert az éves átlag 20 százalékát is elérte az elmaradás. Ahol 15 százalék fölé kerül a kintlévőség, likviditási problémákkal kell megküzdeniük a társaságoknak. Különösen kritikus a fizetési hajlandóság a keleti és az északkeleti országrészben.

Ösztönözni azonban jóformán semmivel sem tudják a fogyasztókat. A vízművek számára ugyanis előírták a szolgáltatási kötelezettséget, ami azt jelenti, az ivóvizet mindenki számára elérhetővé kell tenni. Van, ahol ennek ellenére sem találnak megoldást. Mezőkovácsházán például a másfél hét türelmi idő után hamarosan 130 lakásban apadnak el a vízcsapok. A településen 535 fogyasztó összesen 11 millió forinttal tartozik a vízműnek. Ugyanezt az eljárást alkalmazták nemrég Battonyán is: itt 38 tartósan nem fizető fogyasztót kapcsoltak le az ivóvízhálózatról. Az itt élők közül 451-en együttvéve 7,8 millió forinttal tartoznak a vízműnek. Az utolsó felszólításra sokan befizették elmaradásukat vagy részletfizetést vállaltak, így náluk nem szüntettük meg a vízszolgáltatást – mondta Kürtösi Zsigmond, a helyi vízmű igazgatója. Általános tapasztalat, ha - akár időben, akár intenzitásban - szűkítik a vízszolgáltatást, megugrik a díjfizetők száma.

Van, ahol a részszámlázási rendszerrel próbálkoznak. Azaz évente egyszer olvassák le az órát, a köztes időszakban azonos összegről kap számlát a fogyasztó. - Ez nagymértékben megnövelte a fizetési fegyelmet, így ugyanis sokkal kiszámíthatóbban tervezhetnek s jobban átlátják költségeiket az emberek - mondta Palkó Zsolt, a Dél-Dunántúli Gázszolgáltató Rt. PR-vezetője.

Megdöbbentően nagy elmaradásokat regisztráltak maguk a települések is. Miskolcon például több százmilliós a lakosság kintlevősége. Ózdon összesen 356,3 millió forint az össztartozás: 179,6 millió a távhő, 25 millió a víz, 41 millió a szemét és egyéb közteher s 110 millió a lakbér-, víz-, helység- és garázsbértartozás. A lakásfenntartási kérelmekre beérkező igények tapasztalatai szerint a támogatást elsősorban a távhő- és a gázszámla-egyenlítésre kérik - mondta Pallagi Istvánné ügyosztályvezető.

Veszprémben az önkormányzatnak átmeneti szociális segélykeretéből azokat segítik, akik a villanytartozásuk 40 százalékát befizetik. Ebben az esetben az önkormányzat kifizeti a tartozás 30 százalékát, a fennmaradó 30 százalékot pedig egy évente megújított szerződés alapján az Észak-Dunántúli Áramszolgáltató Rt. állja.

Néhány településen azzal próbálják növelni a fizetési hajlandóságot, hogy csak akkor segítik az adósokat, ha elmaradásuk bizonyos összeghatáron belül marad. Nagykanizsán például azok igényelhetik a lakásfenntartási támogatást, akiknek a közműdíj-tartozása nem haladja meg a 10 ezer forintot.

Budapesten azt a módszert választották, hogy a közműszolgáltatók egy közös alapot hoztak létre, s ebből - a fővárosi önkormányzathoz benyújtott pályázat alapján - támogatják a rászorultakat. Míg 1995-ben, a program indulásakor 500 milliót szántak e célra, tavaly összességében 1,2 milliárd forint gyűlt össze a Fővárosi Vízművek Rt., a Fővárosi Csatornázási Művek Rt., a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. és a Főtáv Rt. közös kasszájába, s ezt egészítette ki a Városháza 150 millió forinttal. Ebből 2000-ben összesen 39 ezer háztartás számíthatott segítségre.

Az önkormányzatoknak 1999 óta nem áll módjukban egységesen segíteni azokon a családokon, akik elmaradtak a közműdíj fizetésével. Akkor két esztendőn át ugyanis központi támogatást igényelhettek a polgármesteri hivatalok, és ebből az adósságrendező alapból segítették a rászoruló családokat. Ám ezzel a támogatással sem élt minden önkormányzat. Várpalotán például ezt a segélyt méltánytalannak találta a testület azokkal szemben, akik nehézségeik árán is rendszeresen fizették a különböző díjakat. Itt most is csak a lakásfenntartási támogatás létezik, s ezt mindenki megkapja, aki a törvény által előírt szabályoknak megfelel.

A jelenleg működő adósságkezelő programok "eredményességét" mutatja, hogy a kintlévőségek nagysága gyakorlatilag nem csökken - szögezte le Battha Pál, a Lakásbérlők és Lakók Egyesületének (LABE) elnöke. Ráadásul morális szempontból rendkívül rossz üzenet, hogy a nem fizetők adósságát a határidőre teljesítők befizetéseiből finanszírozzák. Mindezen túl vitatható a módszer hatékonysága is: többségében ugyanis nem a legrászorultabbak jutnak hozzá a segítséghez. Jellemző, hogy elbillen a mérleg a fizetni nem akarók irányába. Akkor lenne igazságos a rendszer, ha a tényleges fogyasztás alapján állapítanák meg a díjat, a valós szociális helyzet alapján ítélnék oda a lakástámogatást az önkormányzatok egy külön, erre a célra életre hívott alapból.

Gond az is, hogy hiába takarékoskodnak a rászorultak, nem mindenütt tudják csökkenteni a számla összegét. Sok esetben ugyanis átalánydíjban határozzák meg a víz, illetve a fűtés havi számláját. Súlyosbítja a helyzetet, hogy éppen a legalacsonyabb jövedelemből élők a legkiszolgáltatottabbak: ők jellemzően panellakásban vagy más távfűtött ingatlanban élnek, s nem tudják befolyásolni a fizetendő összeget. Megoldás az lehetne, ha különböző módszerekkel mérhetővé tennék az egyes lakásokat. Ördögi kör ez, hiszen az energiatakarékossági beruházás költségeit éppen azok nem tudják megfizetni, akik számára a legnélkülözhetetlenebb lenne - tette hozzá a LABE elnöke.

A jelenlegi kaotikus helyzet rendezése érdekében elengedhetetlen lenne, hogy tisztázzák az önkormányzatok szerepét - jelentette ki Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára. Ezek ugyanis gyakorta tulajdonosai a közműcégeknek, s ilyen formán abban érdekeltek, hogy minél nagyobb legyen a cég bevétele. Ráadásul a képviselő-testület hivatott megállapítani a díjakat. Ugyanakkor a helyhatóság feladata az is, hogy a polgárainak érdekét képviselje, sőt, szükség esetén fogyasztóvédőként szintén neki kell(ene) fellépnie a saját cége ellen. - Ezért teljes szerepzavar uralkodott el - mondta Zongor Gábor. Hozzáfűzte: valamilyen módon mindenképpen szét kellene választani a tulajdonosi és a szabályozó funkciókat.