Megfoghatatlan radarveszély<br/>

A közelmúltban a német légierő lokátorosainak körében bizottság kezdte vizsgálni a radarberendezés és a megbetegedések összefüggéseit. Hazánkban ilyen vizsgálat eddig soha nem volt. A világon sem készült még átfogó elemzés a radarok emberre gyakorolt hatásáról. Az orvosok esettanulmányainak megállapításait a gyártó cégek nem fogadják el.

A világon eddig senki, sehol nem elemeztette független orvosokkal a katonai radarberendezések emberre gyakorolt hatását. A gyártó cégek és az alkalmazók a mintegy hatvan éve megalkotott és funkcióját tekintve ma már igen sokféle változatban létező eszköz ártalmainak kivédését egészségügyi és nem műszaki problémának tartják. Álláspontjuk szerint azt a sok ezer katonai és polgári radarberendezést, amely a Föld országaiban egyebek között a repülésbiztonságot szolgálja, úgy tervezték, hogy a természeti környezetet és a lakosságot megvédjék a mikrohullámú sugárzástól. Ráth Tamás mérnök ezredes, a Haditechnikai Intézet főigazgatója a veszélyt annyira jelentéktelennek tartja, hogy attól szerinte "sem egy galamb, sem egy csíkos vipera nem fog elpusztulni".

A három nagyhatósugarú NATO-alapgerincradar beszerzésének hírére 1999 végén Bánkút, Zengővárkony és Békéscsaba civil szerveződései halvány kísérletet tettek arra, hogy tiltakozzanak a közelükbe telepítendő eszköz miatt. A szakértők is csupán a civilek aggodalmát próbálták eloszlatni, arról ugyanis senki nem beszélt, hogy az örvendetes katonai beszerzés hogyan hat majd azok működtetőire, a lokátorkezelőkre.

Ha az urántartalmú lövedék veszélyességét le lehet tagadni - amelyeket gyártani sem lenne szabad, hiszen nincs totális háború -, akkor azt a fogalmat, hogy radarveszély, ki sem ejthetjük a szánkon - jelentette ki a Népszavának dr. Ősz Sándor. A mérnök kutató, aki a radarberendezések ismert szaktekintélye, azt mondta, a fizika törvénye szerint a rádióhullámok mellékterméke a röntgensugárzás. A baj csak az, hogy az elektronizált világban kontrol nélkülivé vált egy sor folyamat. A professzor utalt korunk dilemmájára, amelyben sokan azt kérdezik, miért éppen a radarok lennének veszélyesebbek, mint a mobiltelefonok vagy a mikrosütők. Ráadásul ezt a hatást roppan nehéz bizonyítani, hiszen sok esetben évtizedek múltán észlelik a biológiai elváltozást, amiről lehetetlen a származását kimutatni.

A szakember elmondta, azt senki sem tagadja, hogy a lokátorokban alkalmazott rendszereknél a magasfeszültség, a radiofrekvenciás kisugárzás, valamint a röntgensugárzás komoly testi elváltozásokat okozhat, bizonyos körülmények között hatásukra a vakság, a potenciazavar és a rák épp úgy kialakulhat, mint ahogyan a halál is bekövetkezhet. De a nagyfeszültségű berendezésekkel kapcsolatos orvosi megfigyelések megállapításait minden gyártó elutasítja, mondván, következtetéseik egyedi esetekre vonatkoznak. Nem tartják kielégítőnek azokat a magyarázatokat, amelyek ok-okozati összefüggésbe hozzák az elektromágneses teret és a kialakult egészségügyi problémákat. Ősz professzor példája szerint eddig elvetették azt az angol és amerikai orvosi következtetést is, hogy az elektromágneses tér bizonyos frekvenciákon megváltoztatja az agy kalciumháztartását, ami idő előtti elbutulást okoz. A rákos megbetegedés, az elvetélés, valamint a torzszülés arányának növekedésére utaló esettanulmányok sem alkalmasak arra, hogy átfogó következtetéseket lehessen levonni belőlük.

Megkérdeztük, hogyan vélekedik a Bundeswehrben nemrégiben indított vizsgálatról, amelyet a német védelmi miniszter kezdeményezett. (A célja nem más, mint annak megállapítása, hogy a haderő radarberendezéseivel dolgozó katonák megbetegedései kapcsolatba hozhatók-e az eszközök keltette röntgensugárzással.) A professzor közölte, minden haderő elismeri a röntgensugarak károsító hatását. Az más kérdés, hogy hol, hogyan védik meg ettől a behatástól a katonát. De mindenekelőtt azt tartja gondnak, hogy egy hadiüzemből kikerülhet olyan radar, amely a szolgálati szabályzat előírásainak betartásától teszi függővé az ember védelmét és gyárilag nem rendelkezik megfelelő biztosítékokkal.

Ősz Sándor nem tud arról, hogy a Magyar Honvédség lokátorosainál előfordult olyan megbetegedés, amelyet munkaeszközük okozott. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem is volt. Haderőnknek 1989-ben még 22 radarszázada volt, amelynek hatezer katonája 170 orosz gyártmányú lokátort működtetett. Jelenleg mintegy 90 radarral rendelkezik a honvédség, és az állományi létszám alig haladja meg a kétezret. Ha az előrehaladott állapotban lévő NATO-beszerzésre kiírt nemzetközi tendernek lesz az idén győztese, akkor a három óriásberendezést 4-5 év múlva üzembe helyezik. Működtetésükhöz ezernél több katonára nem lesz szükség.

Ősz professzor egyébként állítja, az elavult és a korszerű berendezések működési elvük miatt egyforma veszélyforrást jelentenek, amelyeket annak ellenére nem szabad lebecsülni, hogy a "hadi mentalitásban" - bizonyíték híján - a radar nincs az ártalomforrások toplistáján.

Svéd László orvos vezérőrnagy, a honvédség egészségügyi főnöke közölte: úgy tudja, a radarok emberre gyakorolt hatásának vizsgálatával a honvédség soha nem foglalkozott. A munkaegészségügy keretein belül azt kell megállapítani, hogy egy berendezés ártalmas, avagy nem. A NATO-radarok fogadására a katonai egészségügy nem készül. Majd ha itt lesznek a berendezések, ki fog derülni, engedélyezhetik-e használatba vételüket - közölte a tábornok.

(Népszava)

Ajánló:

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem weboldalán