A bíróság szerint nem történt törvénysértés a zámolyi romákkal szemben <br/>

A Fejér Megyei Bíróság kedden elutasította a zámolyi romáknak a helyi önkormányzat ellen benyújtott keresetét - mely szerint polgári peres eljárás keretében nyilvános elégtétel adására és családonként hárommillió forint nem vagyoni kártérítésre jelentettek be igényt -, egyidejűleg a felpereseket együttesen 750 ezer forint perköltség megfizetésére kötelezte. A romák ügyvédje fellebbezést nyújt be a Legfelsőbb Bírósághoz, így az ítélet nem jogerős.

A zámolyi romák kálváriája

A megyei bíróság a romák keresetét elutasítva megállapította, hogy az önkormányzat sem az akkori polgármesteren, sem a jegyzőn keresztül nem sértette meg a felperesek személyiségi jogait. Kimondta azt is, hogy nem vagyoni hátrány érte ugyan a romákat, amikor az életveszélyessé vált épületekből ki kellett költözniük, de nem az önkormányzaton keresztül.

Az épületeket, amelyekben önkényes, jogcím nélküli lakáshasználóként laktak, azért kellett lebontani, mert egy vihar során életveszélyesen megrongálódtak - állapította meg szakértőkre hivatkozva a bíróság. A bontásról pedig nem őket, hanem a valódi tulajdonosokat - az önkormányzatot és egy székesfehérvári polgárt - volt köteles értesíteni az önkormányzat.

A bontás során történtek ugyan szabálytalanságok, annak jogosságát több fórumon is vitatták, de az akkori polgármestert csupán az építési hatóság bírságolta meg húszezer forintra.

A perben tanúként hallgatták meg Krasznai Józsefet, az időközben Strasbourgba kivándorolt romák szószólóját, aki azt mondta, Zámoly akkori polgármestere ki akarta üldözni a romákat a faluból, azért bontatta le házaikat. A bíróság szerint azonban az ügy kapcsán Zámoly korábbi polgármestere segítőkészségről tett tanúbizonyságot.

Az ügy előzménye, hogy 1997. október végén egy vihar során megrongálódtak a hat zámolyi roma család által lakott épületek. A romák kérték, hogy az önkormányzat biztosítson nekik másik lakást. A község akkori polgármestere más megoldás hiányában átmenetileg a falu művelődési házában szállásolta el őket, ahol csaknem két esztendőt töltöttek. Onnan költöztek ki az Országos Cigány Önkormányzat által felállíttatott faházakba, ahonnan ideiglenesen Budapestre, majd Csórra települtek, s tavaly pedig Strasbourgba vándoroltak ki.

(MTI)