Elősegítették-e egyes jogszabályok és egyes jogalkalmazók a nemzetgazdaságban okozott veszteségeket?

Az olajjal, illetve az olajszármazékokkal kapcsolatos problémák gyökere az 1988-as és 1991-es évhez köthető.
1.A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban Gt.) 1989. január 1-től lehetővé tette a gazdasági társaságok vezető tisztségviselői számára, hogy a társasági szerződés megkötésének időpontjától kezdődően - még a cégbírósági bejegyzés előtt - eljárjanak a társaság nevében, és korlátlan kötelezettségeket vállaljanak. (Gt. 24-26. §) Ez alapján az egyes gazdasági társaságok a cégalapítás feltételeinek hiányában is elkezdhették működésüket. Ez a cégnyilvántartás problémáival együtt azt eredményezte, hogy fiktív és fantom cégek sokaságát alapították. Ezt az a körülmény is elősegítette, hogy a cégbejegyzésre átvett alapító okiratokban szereplő tulajdonosok és vezető tisztségviselők személyazonosságát nem ellenőrizték. A cégbejegyzési eljárás több hónapos, gyakran egy évet meghaladó időtartama szinte lehetetlenné tette a gazdasági társaságok (a továbbiakban: gt.) ellenőrizhetőségét. ? hiányosságokat és visszaélésekre lehetőséget teremtő körülményeket megtűrő jogi szabályozást az - 1998. január 1-től hatályba lépő - új Gt. (A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény váltotta fel az előtársasági jogintézmények bevezetését.
2.A rendszerváltozást követő évben az egyes törvények és törvényerejű rendeletek hatályon kívül helyezéséről és módosításáról szóló 1990. évi XXII. törvény 54. §-a a külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvényt (a továbbiakban Kkt.) módosítva megszüntette a külkereskedelmi tevékenységre 1990. március 14-ig érvényes állami monopóliumot. A gazdasági viszonyok liberalizációja abban jelentkezett, hogy a törvény külkereskedelmi tevékenységre "alanyi jogon" lehetőséget biztosított jogi személynek, jogi személyiség bélküli gazdasági társaságnak és egyéni vállalkozónak egyaránt. (Hatályát vesztette a Kkt. 1. §-a, 6-11. §-ai, 14 §-a, 21. §-ának (2) bekezdése, 22. §-a és a 25. §-ának (3) bekezdése). A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 23. és 24. §-ai szerint a törvénytervezet tárgya szerint hatáskörrel rndelkező miniszter felelős a jogszabály előkészítéséért, így különösen azért, hogy a szabályozás szükséges és a tervezett megoldások alkalmasak a kitűzött cél elérésére, míg az igazságügy miniszter felelős azért, hogy a jogszabály összhangban álljon más jogszabályokkal, megfeleljen a jogpolitikai elveknek, illeszkedjen be az egységes jogrendszerbe, és feleljen meg a jogalkotás szakmai követelményeinek.
3. Az 1990-es évet megelőzően a gázolaj és a háztartási tüzelőolaj (a továbbiakban: HTO) gyakorlatilag megegyező minőségű és egyező célra (hajtóanyagként és tüzelőanyagként is) felhasználható termék. Áruk közötti különbség abból eredt, hogy a gázolaj ára fogyasztási adót, útalapot és környezetvédelmi díjatyezetvédelmi díjat is magába foglalt. Ezzel szemben a HTO árában ezek a többletek nem jelentkeztek. A HTO-val való lakossági kiszolgálás vonatkozásában az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumhoz (a továbbiakban: IKM) benyújtott ÁFOR előterjesztésben Magyar Szénhidrogén Kutató-fejlesztő Intézet (a továbbiakban: SZKFI) szerint a ferrocén motorkárosító és egyúttal tüzeléstechnikai égésjavító hatású. Erre a szakvéleményre figyelemmel adta ki a Kormány a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 64/1990. (X. 9.) kormányrendeletet. Ebben tiltották meg a HTO üzemanyagként való felhasználását. A jogszabály rendelkezett arról is, hogy a HTO-t motorikus célú felhasználásra alkalmatlanná tevő és színező adalékkal szabad a fogyasztók részére kiszolgálni. A fogyasztót kiszolgáló volt köteles gondoskodni arról, hogy a háztartási tüzelőolaj adalékoltan kerüljön forgalomba.

Ilyen előzmények után került sor a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (a továbbiakban: FVF) országos vizsgálati programjának összeállítására. A vizsgálatot az IKM felkérésére - számos minőségi kifogást tartalmazó panasz alapján - indították el. - vizsgálati program során - "fékpados vizsgálat" keretében - az SZKFI már 1990. decemberében jelentést készített az adalékolt és színezett HTO motorra gyakorolt hatásairól és megállapította, hogy a ferrocén adalék alkalmazása nem okoz a motorban olyan mértékű kopást, amely a tüzelőolaj motorikus alkalmazását lehetetlenné tenné. Az SZKFI az erről szóló jelentést nem küldte meg az IKM-nak, holott a jelentés azt is tartalmazta, hogy az 1990. márciusában készített ÁFOR-előterjesztés valótlan információkat tartalmazott. Ezzel a fenti kormányrendelet előterjesztőit szándékosan megtévesztették!

A 64/1990. (X. 9.) Korm. rendeletet két évvel később módosították (64/1992. (IV. 7.) kormányrendelet). A változás lényyege annak deklarálása volt, hogy a HTO a lakosság részére, valamint a lakossági központos hő- és melegvíz-szolgáltatás tüzelőanyag-ellátásához értékesíthető. Egyéb tevékenységhez e termék nem értékesíthető, és nem vásárolható. Ezt követően a visszaélések száma és volumene jelentősen növekedett és szükségessé vált a fenti kormányrendelet hatályon kívül helyezése (a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 66/1993. Évi (V. 4.) Korm. rendelet). Az új kormányrendelet is előírta a "színezést", bár a kötelezettség már a termelőt és az importálót terhelte. Emellett ismét bevezette azt az utalványrendszert, amelyről korábban bebizonyosodott, hogy az ellenőrzési és szankcionálási rendszere kidolgozatlan, a személyi és tárgyi feltételeket nem bocsátották a végrehajtók rendelkezésére.

Az IKM az energiahordozók ellenőrzési és szankcionálási rendszerének kidolgozását, valamint az energiahordozókszabvány-rendszerének szigorítását feltehetően többször kezdeményezte, azonban az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (a továbbiakban: IKIM) ezzel kapcsolatosan nem bocsátott iratokat a bizottság rendelkezésére.

A HTO forgalmazás 1982. és 1988. között folyamatosan csökkent, ugyanakkor 1990-től jelentős fogyasztásnövekedés kezdődött, mert a HTO-t üzemanyagként használták. Erről a változásról az IKM-nak tudomása volt. A minisztérium szakértőinek éves becslései szerint a legális forgalmi adatok alapján 1990-ben 12
milliárd forint, 1991-ben 8,5 milliárd forint, 1992-ben 15 milliárd forint adóbevételtől esett el a nemzetgazdaság. A minisztérium a Jat. 17. és 23. §-aiban megfogalmazott kötelezettségeinek 1993. márciusára (a szabályozási kötelezettség felismerését követő harmadik évre!) tett eleget a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. Évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.) tervezetének elkészítésével, valamint e mellett került sor a háztartási tüzelőolaj vásárlási utalvány beszerzésének, kiadásának és beváltásának szabályairól szóló 8/1993. (V. 14.) IKM-PM együttes rendelet kiadására, valamint az e jogszabályt hatályon kívül helyező - az 1993. július 1-től hatályba lépő Jszt. rendelkezéseihez igazodó engedély és vásárlási utalvány kiadásáról, valamint a háztartási tüzelőolaj színezési eljárásáról szló 11/1993. (VII. 1.) IKM-PM együttes rendelet kiadására.

A visszaélések számának emelkedésére tekintettel az IKM a FVF-gel karöltve az Állami Energetikai és Energia-biztonságtechnikai Felügyelet szakértőinek bevonásával átfogó ellenőrzést kezdeményezett az üzemanyagtöltő állomások ellenrőzésére. Az ellenőrzések során megállapították, hogy a jogsértések száma ugrásszerűen emelkedett. A Kormány soron kívül történő tájékoztatását követően a szükésges intézkedések érdekében határozati-javaslat és operatív intézkedési terv készült az IKM-ban. Az 1993. augusztus 13-i "miniszteri találkozón" készült határozat alapján külön szakértői testületet, valamint a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztérium vezetésével pedig bizottságot hoztak létre. A szakértői testület megalakításának egyik fő indoka "az egységes árak (azonos adótartalom) meghatározása volt a gázolaj és a HTO forgalmazásánál". Az értekezleten a határozat d.) pontjában rögzítették az intézkedési terv 4,6. pontjának dr. Boross Péter belügyminiszter kérésére történő törlését. - pont a fenti szakértői testületnek előírta a gázolaj és HTO ára (adótartalmának) egységesítésének és az adó-visszatérítés rendszerének kidolgozását. Az azonos ár kidolgozása és az adó-visszítérítés rendszerének megalkotása alkalmas lett volna a kettős árrendszerből adódó visszaélési lehetőségek megszüntetésére!

A vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet módosításáról szóló 20/1992. (VII. 7.) PM-NGKM együttes rendelet tette lehetővé, hogy kérelemre a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsokság (a továbbiakban: VPOP) általános engedélyt adjon a vámteher 15 munkanapon belüli megfizetésére (halasztott vámfizetés kedvezménye). A két tárca terhére róható, hogy a jogszabályban nem zárták ki a kedvezményből a jövedéki termékeket, illetve nem kötötték további előfeltételekhez a kedvezményre jogosultságot az ilyen termékek esetén. További hiányosságnak tekinthető, hogy nem határozták meg a bankgarancia minimális összegét, illetve nem zárták ki a kedvezmény igénybevételének lehetőségét akkor, amikor a kiszabott vámtarotzás meghaladta a bankgarancia összegét. Nem rendelkezett a jogszabály a rendszeres vámfizetésről sem. Így a feltételeknek az a gt. is meg tudott felelni, amely egyáltalán nem importált a kérelmet megelőző évben, így nem is lehetett vámtartozása. ? szabályozási anomáliák, joghézagok folytán rövid időn belül hatalmas adótartozások halmozódhattak fel!

A vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet módosításáról szóló 26/1993. (IX. 27.) PM-NGKM együttes rendelet egy m) ponttal egészítette ki a 31. § (3) bekezdését. Ennek alapján a jövedéki törvény előírásai szerint jövedéki terméknek minősülő áruk, vámáruk vámkezelésére - az árutovábbítás és a kiléptetés kivételével - a jövedéki tevékenység folytatására engedéllyel rendelkező székhelye vagy telephelye sezrinti vámhivatal az illetékes. ? jogszabályi rendelkezés bizonyos esetekben adminisztratív eljárássá degradálta a vámkezeléseket és jelentősen megnehezítette a vámhivatali ellenőrzé