Az olajüzlettel kapcsolatos fontosabb törvényi szabályozások és események <br/>

Az olajüzletek kialakulásában a kormányzat gazdasági és szociálpolitikai intézkedései, a jogi szabályozásban megmutatkozó összhang hiánya, a bűnüldöző szervek többszöri átszervezésével kapcsolatosan kialakuló átmeneti működési zavarok, valamint ezen szervezetek szakmai állományának drasztikus leépülése, a különböző országos hatáskörű szervek és a rendeletalkotó főhatóságok közötti koordináció nem megfelelő volta egyaránt szerepet játszott.

Az olajüzletek kialakulásának hajtóereje a HTO - diesel olaj árkülönbsége

A 70-es években - szociálpolitikai megfontolásból – kis méretékben eltérítették egymástól a gázolaj (motorhajó, olaj, dízelolaj) és a vele gyakorlatilag kémiailag azonos háztartási tüzelőolaj (HTO) árát. Az átlagos árkülönbség a 90-es évek elejétől folyamatosan nőtt.

A gázolaj és a HTO kiskereskedelmi ára között - a gázolajra rakodó mind nagyobb adóterhek következtében -26-28 l/Ft különbözet képződött. Ugyanettől az időtől kezdve a HTO-t forgalomba hozatalkor - a kereskedőnek piros színezékkel kellett megfestenie.

Az olajüzletekre is vonatkozó jogi szabályozás főbb elemei

A külkereskedelem liberalizálásának jegyében az 1990. évi XXII. törvény alanyi joggá tette a külkereskedelmet, 1991-től pedig megszűnt a kőolajtermékek kereskedelmének állami monopóliuma. Nagyon könnyűvé és alig ellenőrzötté vált a cégalapítás, a cégnyilvántartás késedelmes és pontatlas és pontatlan volt. Kőolajtermékek külkereskedelmével és belföldi forgalmazásával a korábbi állami monopolcégen (Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt: OKGT, illetve utódja a MOL) és az időközben megjelent néhány nemzetközi nagyvállalaton (SHELL, Agip stb.) kívül sok száz újonnan alakult hazai cég kezdett foglalkozni. Ezt már csak azért sem lehetett akkor megakadályozni, mert 1991-ben, a "taxis-blokád" és a koszovói válság idején mindössze néhány napra elegendő olajkészlettel rendelkezett Magyarország, tehát elsődleges cél volt a tartalékok feltöltése.

A '70-es évek közepétől a halasztott vámfizetést lehetővé tevő vámtörvényt 1992-ben módosították. Az 1992. augusztus 1-én életbelépett azonnali vámfizetési renden azonban rést ütött a 20/1992. (VII.7.) PM NGKM együttes rendelet, mely szerint "kérelemre a VPOP általános engedélyt adhatott a vámteher 15 munkanapon belüli megfizetésére", ezzel a halasztott vámfizetés újból lehetővé vált. A kedvezményt jövedéki termékekre is igénybe lehetett venni, és az a cég kaphatta meg, amelyiknek nem volt vámtartozása, vámfizetésének mindig eleget tett és az előző évi forgalma egyhavi átlagértékének megfelelő bankgaranciával rendelkezett. A halasztott vámfizetés kihasználására létrehozott fantomcégek mindhárom feltételt könnyen teljesítették (nem volt hátralékuk, nem volt múltjuk, s így késedelmes fizetésük, és előző évi teljesítésük sem). A valóságos székhelyhez kapcsolódás követelménye, mely a fantomcégek működését lehetetlenné tette, néhány hónap után - nehezen meghatározható okokból kikerült a rendeletből.

1992-től - az egyéb gazdasági jellegű bűncselekmények számának növekedésével Párhuzamosan, - ugrásszerűen megnőtt a kőolajszármazékokkal - elsősorban a gázolajjal és a dízelolajjal - kapcsolatos visszaélések száma. 1992 után több száz olajügyben indult el a nyomozás. A legismertebbek és legjelentősebbek a Kordax, az "olajezredesek", a Conti Car, az Energol és az ETL ügyei voltak.
-Az elkövetés tipikus esetei a következők voltak: a gázolaj HTO-kénti elvámolása, a kötelező festés elmulasztása, visszaélés a HTO-jegyekkel (felvásárlás, hamisítás) a megfestett olaj "szőkítése", azaz a festékanyag kivonása, fogyasztási adó-mentes kőolajszármazékokból, gépkocsi- és nehézmotor üzemanyag kikeverése (ez utóbbiak színhelyei többnyire Békés megye, Csongrád megye, Bács-Kiskun megye, Szolnok megye, Hajdú-Bihar megye elhagyott ipartelepei, tsz-telepei, használaton kívüli katonai bázisai, tanyaudvarai) visszaélés és halasztott vámfizetés lehetőségével (a vám megfizetésének elmulasztása). Az esetek egy részében a rendőrség és a vám- és pénzügyőrség tagjainak kötelesség mulasztása vagy megvesztegetése, illetve - ellenkező esetben - gépkocsijuk vagy személyük ellen intézett támadások, erőszakos bűncselekmények is előfordultak. A nyomozó hatóságok dolgát igen megnehezítette, hogy az elkövető csoportok igen magas szintű szervezettséget mutattak, elfogni, tetten érni túlnyomórészt csak a legalsó szintű végrehajtókat tudták, az értelmi szerzőket, finanszírozókat, ügyintézőket stb. nem vagy csak ritkán.

A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadókról szóló 1993. évi LVIII. törvény újabb szigorításokat vezetett be a jövedéki termékekkel foglalkozó vállalatok engedélyezésében. Anyagi biztosítékot azonban nem követelt, ezzel csökkentve a visszaélők kockázatát. Ezen túl a HTO színezését a termelőnek vagy az importőrnek kellett elvégeznie. Forgalomba már csak színezett HTO kerülhetett. 1993-ban a gazdasági miniszter, a pénzügyminiszter és a külgazdasági miniszter értekezletet tartott az olajvisszaélések megakadályozására, tehát ismereteik voltak erről az üzletágról, ismerték, mint gazdasági jelenséget és módjukban volt felmérni az általa létrejövő nemzetgazdasági kárt.

1994. július elején - nem sokkal a Horn-kormány hivatalba lépése után - a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoka a halasztott vámfizetés lehetőségét beszüntette. Az Ipari Minisztérium és Pénzügyminisztérium felszólította a VPOP országos parancsnokát az eredeti állapot visszaállítására. A két levél a fennálló jogszabályok betartásának szükségességén kívül a nemzetközi nagyvállalatok érdekeire is hivatkozott.

1995. január 1-vel, tovább szigorították a halasztott vámfizetési engedélyek kiadását (35/1994. (XII.24.) sz. PM-IKM együttes rendelet).

1995. május 1-vel, a vámtörvény (1995. évi C. törvény) hatályba lépésével megszűnt a gázolaj és a HTO közötti árkülönbség, az "olajszőkítés" és a HTO-val való egyéb visszaélések legfőbb mozgatója. Ezzel az olajmanipulációk súlypontja a "szőkítésről" és a HTO-val való egyéb visszaélésekről a halasztott vámfizetéssel való visszaélésre és a különböző, nem adóköteles kőolajszármazékokból (dermedés-gátlók, rozsda-gátlók, kenőanyagok) kikevert motorhajtó olajokkal való visszaélésekre tevődött át.

A 2/1996 (I.9.) sz. PM-IK együttes rendelet szerint a halasztott vámfizetési engedélyeket csak a benyújtott bankgarancia mértékéig lehetett felhasználni. Ez és egyéb szigorító rendelkezések gyakorlatilag kiküszöbölték a halasztott vámfizetéssel való visszaélés lehetőségét.

1996. folyamán újabb problémaként jelentkezett a nem szabványos fűtőolajok behozatalára szóló engedély. Az ilyen, nem adózó olajból már nem adózó kőolajszármazékok hozzáadásával viszonylag könnyen motorhajtásra alkalmas olajat lehetett kikeverni. A manipuláció előtt ismét szabaddá vált az út. A megcélzott végfelhasználók megint csak fantomcégek voltak.

A nem szabványos termékek behozatalának 1997. eleji megtiltása után egy ideig még mindig nyitva maradt az ún. extrakönnyű fűtőolaj behozatalának és motorhajtó olajjá alakításának lehetősége. Ezt később a szabványok szigorításával küszöbölték ki. A vámtörvényt módosító 1997. évi L. törvény tovább szigorította a "vámszempontból megbízhatóság" feltételeit.

1998-ban lépett hatályba a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különleges szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény. Az ásványolaj termékek tekintetében a vámkezelési pontokat koncentrálták, szakosított vámkezelő helyeket jelöltek ki. Ezáltal a besorolási "tévedések"lehetősége gyakorlatilag megszűnt.