Petri a kádárizmus éveinek egyik legnagyobb költője és legvagányabb ellenzékije volt<br/>

Életének 57. évében vasárnap elhunyt Petri György Kossuth-díjas költő, műfordító, újságíró. A sokak által az utóbbi évek legnagyobb magyar költőjének tartott Petri a demokratikus ellenzék egyik központi alakja és kedvelt társasági ember volt.

Petri György

Petri költészetére a személyes hangnem, a reflexivitás volt jellemző. "A versalakítás, a beszédforma maga (...) a legfőbb jelentéshordozó, szoros összefüggésben a költői tevékenység erős nyelvcentrikusságával és reflexív önismeretével" - írta róla Keresztury Tibor irodalomtörténész Petri-monográfiájában. Jellegzetes szójátékai, közvetlen hangnemének szokatlansága népszerűvé tette az olvasók körében.

Petri György erősen politikus alkatú költő volt. "A politika a rendszerváltásig meghatározó volt életében, persze nem napi politika értelemben, hanem a közügyekről való gondolkodást illetően" - mondta róla az [*****]-nak Kőszeg Ferenc. Ennek megvoltak a következményei: 1975 és 1988 között Magyarországon nem, csak külföldön publikálhatott. "Tudta, hogy diktatúrában élünk, s hogy a diktatúra nem szereti a renitenskedőket, márpedig ő nem értett egyet a rendszerrel. Így természetesnek fogta fel a következményeket: hogy nem publikálhat, hogy a telefonját lehallgatják" - emlékezett Kőszeg. 1984-ben külföldön megjelent, Hólabda a kézben című kötetében publikálta Brezsnyev halálára írt gúnyversét, amely így végződik: "Mindenesetre: halott. / Nem veszi elő többé / a húgyfoltos sliccből a Nagy Októberit."

Petri a demokratikus ellenzék egyik központi figurája volt. "Sok mindennek ő volt az elindítója, a magja. Amikor azon vitatkoztunk, hogy időszerű-e szamizdat folyóiratot indítani, ő amellett kardoskodott, hogy igen. Ebből lett a Beszélő" - emlékszik vissza Kőszeg. Petri 1981-től 1989-ig szerkesztette a folyóiratot. "Bár tudtuk, hogy neki elsősorban az a dolga, hogy írjon, azért aktívan részt vett a munkában" - mondta az [*****]-nak Haraszti Miklós, aki szintén a Beszélő egyik alapító szerkesztője volt.

Petri nem hagyta magát teljesen elhallgattatni. Publikálási tilalma alatt egyrészt külföldön és illegális folyóiratokban jelentette meg verseit, másrészt pedig járta az országot. "Vallai Péter színésszel rendszeresen szerveztek felolvasóesteket a vidéki művelődési házakban" - mondta Kőszeg.

"Gyűlölte a gyávaságot, az öncenzúrát" - emlékezett Haraszti Miklós, aki a hatvanas évektől ismerte Petrit. - "Mindenben benne volt, amit erkölcsösnek érzett." Haraszti egy történettel idézte fel Petri gerincességét: "1973-ban engem elítéltek egy perben, ám szabadlábon maradtam. A Fiatal Írók József Attila Körének egy gyűlésén vettünk részt. Ez a kör az Írószövetség ifjúsági tagozata volt, de csak Petri volt közülünk tagja a nagy Írószövetségnek. Tehát a Bajza utcában éppen a gyűlést tartottuk, mikor jött egy futár az Írószövetségből, hogy addig ne folytassák a gyűlést, amíg én ott vagyok. Persze mindenki felháborodottan pusmogni kezdett, de egyedül Petri volt az, aki felállt, odavágta az asztalra az írószövetségi igazolványát, azzal, hogy ő ezt befejezte. Aztán eljött velem, megkímélt attól a megaláztatástól, hogy egyedül kelljen elmennem. Onnantól kezdve nem ment többet az Írószövetségbe."

Petrit nemcsak tekintélye miatt fogadták szívesen ellenzéki körökben. "Színes, érdekes egyéniség volt, a társaság középpontja" - jellemezte Kőszeg. "Nem ő volt a konspiráció központja, de mindenképpen ő volt az erkölcsi központ" - mondta Haraszti.

Petri munkásságát a rendszerváltás után az állam is elismerte. 1990-ben József Attila-díjat kapott, 1996-ban pedig Kossuth-díjat. Ez utóbbi ellen Torgyán József, akkor ellenzéki képviselő, éles kirohanást rendezett a parlamentben. Torgyán szerint Petri nemzetietlen és vallásgyalázó.

Petri tudta, hogy hamarosan meg fog halni, ez a téma késői verseiben hangsúlyos szerepet kapott. Utolsó kötetének címe "Amíg lehet" volt. A közelgő halál tudata az élet élvezetére ösztönözte: "Tele vagyok tervekkel, szeretek utazni, imádom egy étel vagy ital ízét, idegen tájak látványát. Az biztos, hogy sok időm nincs már. Becslésem szerint egy és három év közt van a még várható élettartamom. Ebbe igyekszem is mindent belesűríteni: írni egy kötet verset meg egy szakácskönyvet" - mondta Petri januárban egy interjúban a Magyar Hírlapnak.

Petri György 1943-ban született. A hetvenes évek elejétől jelentek meg versei, s nem sokkal később bekapcsolódott a formálódó demokratikus ellenzék munkájába. Alapítója és szerkesztője a szamizdat Beszélőnek, és szintén alapítója a SZETA-nak, a Szegényeket Támogató Alapnak, majd később az SZDSZ-nek. Két évig Berlinben és New Yorkban élt (1984-86) DAAD-, illetve Soros-ösztöndíjjal

Jelentősebb kötetei: Magyarázatok M. számára, Körülírt zuhanás, Azt hiszik, Ami kimaradt, Valami ismeretlen. Összegyűjtött versei 1996-ban jelentek meg, korábban ezek egy része Örökhétfő címmel csak szamizdatban volt olvasható. A frankfurti könyvvásárra Amíg lehet című kötete került ki.

Szakács Judit

Ajánló: