Pető Iván, az SZDSZ akkori ügyvivője<br/>

 

A választás napján elmentem szavazni, aztán délután bementem az SZDSZ-székházba. Én elégedett voltam a második fordulós eredményekkel, de abban az értelemben sok csalódás ért, hogy sok olyan jelöltünk, akit én jó embernek tartottam, nem futott be. Ami az egyéni győzelmet illeti, inkább az első fordulónál éltem át, hogy minden valószínűség szerint főfoglalkozású politikus leszek, a második forduló ezt csak megerősítette. Bármilyen illetlenül is hangzik, ez a győzelem csak egy eleme volt annak, hogy politikus leszek. Persze abban az értelemben fontos eleme, hogy tudtam: ha képviselő leszek, vége az addigi történész-levéltárosi életemnek. De a küszöb nem ez volt. Az Ellenzéki Kerekasztal idején kezdtem másképp érezni magam, amikor a metró mozgólépcsőjén megismertek az emberek. Másrészt pedig mivel sok jó embert láttam elbukni a választásokon, és sok olyat láttam bejutni a parlamentbe, akinek szerintem nem kellett volna, nem éreztem, hogy valami elit klubba léptem volna be.

A választás éjszakáján volt ünneplés a székházban, jókedvű és felszabadult, mert azért nem volt az egy rossz eredmény. Kicsit olyan volt, mint egy egyetemi vizsga, amire nagyon készül az ember, s aztán nem ötöst, hanem négyest kap: nincs nagyon összetörve az ember, de a fáradtság dominál."