A Népszava birtokában lévő törvénytervezet nem titkolt célja, hogy az egészségügyi intézmények a jövőben átlátható rendszerben működjenek, enélkül ugyanis nem lehet a háziorvosoknál már megkezdett privatizációt folytatni. A javaslat minden bizonnyal január 15-én, az egészségügyi reform részeként kerül Orbán Viktor asztalára. A törvénytervezet arról egyetlen szót sem szól, hogy az átalakításra mekkora összeget kell fordítani, mint ahogy a szükséges pénz forrását sem jelöli meg.
Ha a honatyák elfogadják a tervezetet, több új fogalommal kell megismerkedniük a betegeknek.
A járóbeteg-szakellátás átszervezése öt új intézményi formát hozna létre. Az egyik, ily módon létrejövő új rendelő neve szakrendelési praxis lenne. Többségük egyetlen konkrét feladat ellátására specializálódnának, s a tervek szerint hasonlóképp működnének, mint a praxisok. Ide tartozna például a fogorvosi, a szemészeti és a belgyógyászati szakrendelés.
Várhatóan egészségháznak vagy komplex szakrendelőknek hívják majd az olyan ellátást nyújtó intézményeket, ahol - a javaslat szerint - legalább belgyógyászati, sebészeti, szülészeti-nőgyógyászati, radiológiai, laboratóriumi és EKG-szolgáltatás működik. Elképzelhető, hogy ezekben úgynevezett fektető megfigyelőt alakítanak ki, ahol a beteg néhány órás megfigyelése után döntenek további sorsáról. Ez a módszer - az indoklás szerint - a beteget az olcsóbb járóbeteg-szakellátásban tartja, szemben a drága kórházi ellátással. A megfigyelés így a jövőben nem a kórházi feladatok közé tartozna majd.
Várhatóan szakambulancia lesz az új neve azon járóbeteg-intézeteknek, ahol korábban a kórházban ápolt vagy kezelés alatt álló betegek ellenőrzését, rehabilitációját végezték.
A gondozóintézet nevet olyan járóbeteg-szakellátó intézménynek szánják, melyben a tüdőgyógyászati, bőr- és nemi betegségben szenvedő, daganatos, illetve ideggyógyászati, pszichiátriai betegeket kezelik, gondozzák, rehabilitálják. A gondozóintézeti forma a jogalkotók szerint ugyancsak lehetőséget nyújt arra, hogy a lehető legkevesebb időt töltsék a betegek a drága fenntartású kórházi ágyban, így jelentős összeget spórol meg az egészségügy számára.
Egynapos ellátási központ lesz a neve annak az új szolgáltatási formának, mely várhatóan a legnagyobb vihart kavarja majd. Az elképzelések szerint itt végeznék el azokat a beavatkozásokat, amelyek a beteg legfeljebb 24 órás megfigyelését igénylik. Amennyiben feltételezhető, hogy komplikációk léphetnek fel, természetesen kórházi ellátás keretében kell a beteget kezelni - áll a törvénytervezetben. Olyan beavatkozások esetén viszont, ahol nincs kockázat, az olcsóbb forrásigényű járóbeteg-ellátásban kell elvégezni a kisebb műtéteket. Ebbe a körbe tartoznának például a rövid altatással, érzéstelenítéssel járó beavatkozások. A beteg megfigyelésére ugyanitt úgynevezett ébredőmegfigyelőt építenének ki.
A privatizáció előkészítése céljából hasonló átalakítások várnak a fekvőbeteg-ellátást nyújtó egészségügyi intézményekre is. A kórházakat több csoportba osztja a törvénytervezet. Várhatóan általános vagy alapkórház lesz annak az intézménynek a neve, ahol rövid lefolyású, gyakran előforduló, egyszerűbb eseteket kezelnének. Ez a forma elsősorban a kisebb intézmények számára előnyös, hiszen rugalmasabban tudnak - akár kórházi osztályok nélkül - a beteg igényeihez alkalmazkodni. Az általános vagy alapkórház egyetlen osztályként működve legalább belgyógyászati, sebészeti, szülészet-nőgyógyászati, valamint egy további szakterületen nyújtana ellátást, s legalább 100-120 ággyal kellene rendelkeznie. Ez az az intézmény lenne, melyhez a beteg legkönnyebben "hozzáfér", s a lakóhelyéhez is viszonylag közel lenne. A javaslat kidolgozói elképzelhetőnek tartják, hogy az általános vagy alapkórházban azok a szabadfoglalkozású orvosok is elláthatják majd betegeiket, akik a járóbeteg-szakellátásban dolgoznak.
A ma még megyei kórházaknak nevezett intézmények - az alapkórházi feladatok mellett - a legfontosabb szakterületek mindegyikét lefednék. Új nevük várhatóan komplex kórház néven vonul be majd a köztudatba.
A térségi kórházak ugyan általános feladatokat is ellátnának, de a tervek szerint kitüntetett szerepet egy-egy szakterület művelésében kapnának. Ilyen lehet például az onkológia vagy a szívsebészet. A nagy értékű műszereket lehetőleg ezekbe az intézményekbe szeretnék a döntéshozók telepíteni. Szakkórháznak minősülnének az egyetlen szakterületre specializálódó intézmények, mint például a kardiológia vagy a traumatológia.
A rehabilitációs kórház azokat a betegeket fogadná, akiknél állapotjavulásra vagy a betegség lefolyásának lassítására lehet számítani. A kényelem és az otthonosság szempontjából a 80 ággyal rendelkező intézményeket tartja alkalmasnak e célra a törvénytervezet. Azokat a betegeket, akiknek minimális esélyük van csak a gyógyulásra, krónikus kórházakban kezelnék.
Az újonnan létrejövő ápolási intézeteken keresztül a beteg otthonában látnák el a gyógyuló, de már kórházi ellátást nem igénylőket. E szervezet önálló intézményként, de a kórház önálló szervezeti egységeként is működhetne, amennyiben legalább 20 személy ápolására alkalmas.
A beteg otthonában nyújtott szolgáltatások közé tartozna a védőnői vizit és családlátogatás, a háziorvosi vizit, a sürgősségi hívás, az ügyelet, a házi szakápolás, illetve a haldokló beteg otthoni gondozása.
A Népszava birtokába került törvénytervezet az egyetemi klinikák és az orvosegyetemek betegellátó tevékenységét is szeretné definiálni. A klinikák feladata az oktatás, kutatás és gyógyítás lesz, az egyetemi kórházakban pedig az orvostudomány mindenkori állásának megfelelő legmagasabb szintű oktatást biztosítják - mondja ki a törvénytervezet. Oktató kórház lehet minden olyan intézmény, mely az egyetemmel szerződést köt.
Fölösleges, hogy minden olyan beteg kórházi ágyon feküdjön, akinek ápolása szociális intézményben is megoldható képzett szakszemélyzet segítségével - állítja a törvénytervezet indoklása. Ezért a javaslat külön passzusban foglalkozik a bentlakásos szociális intézményekkel. Őket önálló egészségügyi szolgáltatóként ismerné el, akikkel az egészségbiztosító szerződést köthet.
Sóvári Mónika
(Népszava)
Korábban:
(2000. január 10.)