Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, a Horn-kormány és a Pénzügyminisztérium is felelős a történ

A Kormányzati Ellenőrző Hivatal nyilvánosságra hozott jelentése szerint az Állami Pénz. és Tőkepiaci Felügyelet (illetve elődje, a Bankfelügyelet), a Horn-kormány és a Pénzügyminisztérium is felelős a Postabanknál felhalmozódott veszteség miatt. Elsősorban ott követtek el mulasztást, hogy nem ellenőrizték kellőképpen a bank pénzügyi hátterét és ügyeit, illetve nem léptek fel időben és kellő határozottsággal, hogy megállítsák a pénz kiszivárgását.

Az Állami Pénz és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) nem volt elég alapos az ellenőrzés során

Az ÁPTF eredetileg már 1994-ben tervezte a bank bankfelügyeleti auditori vizsgálatát, azonban ezt végül 1996 második félévére halasztotta, nem utolsósorban a Postabank kérésére.
A Kormányzati Ellenőrző Hivatal (KEHI) számos hiányosságot állapított meg az ÁPTF vizsgálatában. Az akkor még Bankfelügyelet néven működő felügyelet nem végzett elég mélyre ható vizsgálatot, így a már 1994-ben jelentkező, egyre súlyosbodó anyagi problémák ellenére nem tartotta szükségesnek a további vizsgálatokat. A Bankfelügyelet arra hivatkozott, hogy a szabályok ideiglenes megszegése még nem indokolja a beavatkozást.
A Postabank ekkor hajtotta végre az egyik nagy, fiktív tranzakcióját, amely később hozzájárult a jelentős veszteségek kialakulásához.

A további intézkedéseket az 1997-es bankpánik gátolta. A KEHI szerint ekkor kellett volna felügyeleti biztost kihelyezni a bankhoz, ez azonban nem történt meg. Az ÁPTF ugyanis újabb bankpániktól tartott.
A felügyelet csak a bankpánik után javasolta a pénzügyminiszter részére a bank konszolidációját és a vezetés gyökeres átalakítását. A pénzügyminiszter többszöri figyelmeztetése után végül 1998 áprilisában az ÁPTF tájékoztatta a miniszterelnököt a bank súlyos gondjairól.
Felügyeleti biztost csak 1998. július 31-én helyeztek a bankhoz. A vizsgálat szerint már korábban is lett volna lehetőség a beavatkozásra.

A Pénzügyminisztérium és a Horn-kormány felelőssége

1997 előtt a Pénzügyminisztérium (PM) magánbankként kezelte a Postabankot, így nem állt módjában beavatkozni.
A bankpánik után Pricz Gábor, a Postabank elnök-vezérigazgatója személyesen kért segítséget a pénzügyminisztertől.

A PM előterjesztést készített a kormány részére, amelyben javaslatokat tett a bank pénzügyi helyzetének rendezésére.
Bár a PM javaslatát a kormány előkészítésre terjesztette be, nem született megállapodás, nem történt meg a szükséges személyi konzekvenciák levonása és az elnöki és vezérigazgatói poszt szétválasztása.

Az államnak garanciát kellett volna vállalnia egy banki követelésekből álló csomagra, így kevesebb veszteség képződött volna a bankban. Ez azonban nem történt meg.

A Postabank korábban megállapodott a PM-mel, hogy rendszeresen tájékoztatja az ügyeiről a kezességet vállaló PM-et, ez azonban nem történt meg. A PM pedig nem követelte meg a tájékoztatást.

A KEHI jelentésében azt írta: a pénzügyminiszer nem járt el megfelelően, amikor pozitívnak minősítette a bankpánik utáni változásokat, annak ellenére, hogy nem történtek meg a szükséges személycserék. Azt is felrótták hogy a PM nem tájékozódott kellőképpen a Postabank befektetéseinek és ingatlanainak, valamint az ÁPV Rt. ingatlanai tervezett vagyoncseréjének jogi lehetőségeiről, mielőtt a kormány elé terjesztette volna javaslatát.

A kormány a KEHI szerint nem járt el elég körültekintően a döntés meghozatalakor. Nem mérlegelte kellőképpen a vagyoncsere jogi lehetőségeit, feltételeit és következményeit.
A kormány arról döntött, hogy a tervezett vagyoncserét egy hét alatt kell végrehajtani, míg korábban azt szabták feltételül, hogy nemzetközi auditor igazolja az értékazonosságot. Ez egy hét alatt kivitelezhetetlen volt.

[origo]