Sotheby's: a fokmérő Budapesten

A nyolcvanas évek második felében mindössze a Bizományi Áruház Vállalat jelentette a magyar régiségkereskedelmet (leszámítva néhány lelkes vállalkozót). Műtárgyak kivitelével a Hungarotex egyik irodája foglalkozott, amely a Bizományi raktárából adott el alkalmanként több száz olyan képet, amely Nyugat-Európában közérdeklődésre tarthatott számot. Nagyjából tíz évvel ezelőtt alapított irodát Budapesten a londoni Sotheby's cég. A kft. fenntartója a londoni anyavállalat, "felettese" pedig a Sotheby's bécsi irodája.

A piac azóta megélénkült, így a Sotheby's magyarországi szerepe is megváltozott: nemcsak műtárgyak kinti eladására kérik fel őket, hanem rajtuk keresztül vásárolnak, licitálnak külföldön. Így került vissza New Yorkból Werbőczy törvénykönyvének egy darabja, és tavaly decemberben egy ugyancsak New Yorkban indított Rippl-Rónai-képre hat magyar érdeklődő megbízásából licitáltak. Persze ettől függetlenül tevékenységük legfontosabb része a Londonban is eladható műtárgyak kivitele és kezelése. Ha a tárgy - főleg ha képről van szó - rendkívüli kvalitású, akkor valószínűleg védett, így kizárt a kivitele. Ha pedig nem elég jó minőségű (műtárgyak esetén lehet hibás, törött, repedt, működésképtelen stb.), akkor Londonban nem fogadják. A kiviteli procedúra időt és pénzt jelent, így meggondolandó, mikor éri meg egy tárgy kinti eladása. A Sotheby's által leszámított 18 százalék magában foglalja a cég jutalékát és a katalógusba kerülő fotó költségét. A tárgyat először itthon kell felbecsültetni, majd ezek után az illetékes múzeum ad kiviteli engedélyt (ha nem védett a tárgy). Ezután következik a minisztérium által kiadott exportengedély, majd a csomagolás, biztosítás, vámolás és szállítás. Ez együtt legalább 20-25 ezer forintba kerül, és három hetet kell várni arra, hogy az adminisztráció befejeződjön. Aki ily módon Londonban szeretne műtárgyat eladni, az általában négy hónapot várhat a pénzére, ami csekk formájában érkezik a budapesti irodába. Nagyobb a probléma, ha a tárgy nem kel el, hiszen a visszahozatal után áfát kell fizetni (ezt a Sotheby's megelőlegezi), és a külföldi szállítók költségei is magasabbak.

Az irodát egyre többen keresik fel más kelet-európai országokból, ám kizárólag Magyarországon található, az eladó tulajdonába legális úton került tárgyakkal foglalkoznak. Amennyiben valaki igénybe veszi a Sotheby's bármely szolgáltatását, a szerződésben a fentieket tudomásul kell hogy vegye. (Az Európai Unió mára jelképessé vált határai sem jelentik azt, hogy bárki bármilyen műtárgyat az unió határain belül szabadon hordozhat egyik országból a másikba.) Olyan tárgyak eladásával érdemes Londonban próbálkozni, amelyek Magyarországon nem rendelkeznek piaccal. Ilyenek a játékok, hiszen nincs kialakult gyűjtőkörük itthon, ellentétben a nyugat-európai, tengerentúli országokkal. Így fordulhatott elő, hogy egy mackó 2800 fontért kelt el Londonban, míg itthon 8 ezer forintot kínáltak érte. Ugyanez vonatkozik a mechanikus játékokra, porcelánfejű babákra is. Az ékszerek közül az értékesebbeket ugyancsak érdemes lehet kivinni, illetve az antik ezüsttárgyak (nem az étkészletek) ára kinn többszöröse az itthoninak. Az antik képek árai jelentősen emelkedtek nálunk az elmúlt években, így nem biztos, hogy Londonban többet kapnánk értük. Az angol ízlés amúgy is erősen eltér a mi bécsi befolyású ízlésünktől, a biedermeier iránt teljesen érzéketlenek a szigetországban. Egy időben Scheiber Hugó és Kádár Béla neve jól csengett Londonban, ám olyan mennyiségben öntötték el a hamisítványok a piacot, hogy csak óvintézkedések mellett (például a Magyar Nemzeti Galéria szakvéleményével) és a legkiválóbb minőségű darabokat lehetne eladni. Az iroda ma fokmérő, elsősorban azért keresik fel a gyűjtők, hogy megtudják, mennyit érhet műtárgyuk a világpiacon, vagy egy olyan árat szeretnének hallani a Sotheby's-től, amivel esetleg "felsrófolhatnák" tulajdonuk értékét.

A cég nem tervezi, hogy árveréseket rendezzen Magyarországon, mivel a kiviteli nehézségek miatt nem számíthatnának nagy nemzetközi érdeklődésre. Emellett a nyugati piac szereplőitől idegen az a félelem és illegalitás, amit a magyar gyűjtők, vásárlók, kereskedők élnek át.
Gréczi Emőke