Az ombudsman a munkahelyi diszkriminációt vizsgálta

Szinte megítélhetetlen, hogy hány munkavállalót ér hátrányos megkülönböztetés már a felvétel során. A munkaadók ugyanis nemegyszer már az újsághirdetésekben megsértik a munkavállalók jogait, amikor kikötik, hogy bizonyos munkára milyen nemű, bőrszínű és korú dolgozót szeretnének alkalmazni. Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman azt vizsgálta, milyen jogszabályi garanciákat kellene még beépíteni a magyar törvényekbe annak elkerülésére, hogy munkavállalókat ne érje már az alkalmazás során megkülönböztetés.

A kisebbségi ombudsman több javaslatot tesz az ajánlásában a Munkaügyi Minisztérium jogutódjának, a Szociális és Családügyi Minisztériumnak. Ezek nagy többsége a jogszabályi háttér megteremtésére vonatkozik. A hatályos jogszabályok szerint ugyanis a foglakoztatási diszkrimináció ezen fajtája szabálysértésnek minősül, és önkormányzati jegyzőhöz fordulhat feljelentéssel a munkavállaló. Az alkalmazás során elkövetett megkülönböztetéseket a legtöbb esetben nem tudja bizonyítani a munkavállaló. Nem járhat el ilyen esetekben az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség sem, csak akkor, ha az ellenőreik tapasztalják a jogsértést. Ha náluk bárki feljelentést tesz, nem bírálhatják el a jogsértést. Ez ellentmond a büntetőeljárásról szóló törvénynek, amely értelmében minden hatóságnak és hivatalos személynek köteles a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt feljelenteni.

Megközelítően 450 munkaügyi ellenőr dolgozik az országban. 1997-ben 15 esetben hívták fel a foglakoztatók figyelmét megkülönböztetés miatt, huszonöt esetben kötelező határozatot is hoztak ezek kapcsán. Ezért a kisebbségi ombudsman a miniszternek szánt ajánlásában kéri, hogy a felügyelőségek jogkörét bővítsék ki a tilalmak betartásának ellenőrzésével. A kisebbségi ombudsman ajánlásában külön fejezet szentel a munkaügyi központoknak. Ugyanis ezeken az intézményeken keresztül lehetne tájékoztatni a munkavállalókat arról, hogy milyen jogorvoslati lehetőségeik vannak. Ehhez a minisztériumnak el kellene készítenie a tájékoztató anyagokat. Harrach Péter miniszter válaszlevelében ezt meg is ígérte. Az ombudsman szükségesnek tartaná, hogy a munkaügyi központok, ha a megkülönböztetés tilalmának megsértését észlelik, vagyis tudomásukra jut, hogy egy munkahelyre nem alkalmaztak valakit, pedig megfelelt a követelményeknek, akkor legyen jelzési kötelezettségük. Ezt a pontját az ombudsmani ajánlásnak a miniszter nem fogadta el.

Az ombudsman sérelmesnek tartja azt is, hogy a munkaügyi bíróságok azért nem tárgyalhatnak alkalmazási diszkriminációs eseteket, mert a Munka törvénykönyve csak munkaviszonyban állókra vonatkozik. Ha polgári peres úton mégis rendezni kívánná az ügyét, akkor is a munkavállalónak kell bizonyítania igazát az egyébként is kiszolgáltatott helyzetéből. Az ombudsman szeretné, ha megfordulna a bizonyítási kényszer és gyorsított ügymenetben tárgyalnák ezeket az eseteket.

Magyarországon több jogvédő iroda jelezte, hogy egyre növekszik az olyan esetek száma, amikor az alkalmazás során elkövetett diszkrimináció miatt fordulnak hozzájuk az ügyfeleik. Az esetek között előfordult, hogy a települési önkormányzat nem adott lakosainak közmunkát származásuk miatt.
Horváth Margit