Erőszakos férjek miatt titkolják a krízisközpont címét

Vágólapra másolva!
Szinte állandóan csörög a telefon az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal támogatásával működő krízisközpontban, ahol elsősorban a partnerük által bántalmazott, fenyegetett nőknek próbálnak segíteni. Az egyelőre csak három jogász, illetve pszichopedagógus munkatárssal dolgozó központ címe titkos, ugyanis így akarják elkerülni, hogy az agresszív férj vagy partner további zaklatással megakadályozza a segítségnyújtást.
Vágólapra másolva!

Az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal (EK) által támogatott kísérleti krízisközpont tavaly decemberben jött létre, telefonos ügyfélszolgálata január közepétől működik. A kormányhivatal munkatársa, Betlen Anna az [origo]-nak elmondta, a központ elsősorban azoknak a nőknek kíván segíteni, akik családon belüli erőszak áldozatai, vagy pedig fenyegetve érzik magukat partnerüktől, hozzátartozóiktól.

A kísérleti jelleggel működő krízisközpont címe titkos, csak ingyenesen hívható telefonszámát (06-80/204387) hozták nyilvánosságra. Betlen Anna elmondása szerint a nemzetközi tapasztalatok miatt döntöttek úgy, hogy titokban tartják a címet. Ezzel is elejét akarják venni annak, hogy a fenyegetőző, zaklató férfiak megpróbálják megakadályozni, hogy a központ - amelyet biztonsági őrök is védenek - segítséget tudjon nyújtani az oda forduló nőknek. Ha személyes találkozóra kerül sor, akkor az érintettek értelemszerűen megismerik a központ címét, Betlen Anna szerint azonban nekik is érdekük az, hogy bizalmasan kezeljék azt.

A krízisközpont egyelőre csak budapestieket tud személyesen fogadni, telefonon azonban az ország bármely részén élőknek is tud tanácsot adni. A központnak egyelőre három - jogász és pszichopedagógus végzettségű - munkatársa van, de ha nagyobb helyre költöznek, akkor bővíteni fogják a létszámot. A tervek szerint alkalmaznak majd szakpszichológust és szociális munkást is.

Betlen Anna elmondta, nemcsak a fizikai fenyegetettségben élő nőket várják, hanem azokat is, akik állandó zaklatásnak, pszichikai terrornak vannak kitéve. Az az egyedi esetektől függ, hogy a krízisközpont miként próbál segíteni a hozzá fordulóknak. Az EK munkatársának elmondása szerint vannak, akiknek csak beszélgetésre, lelki tanácsadásra van szükségük, és vannak, akik már egy kész - rendőrségi vagy bírósági szakban lévő - üggyel keresik meg őket. Utóbbiaknak a központ jogászai adnak tanácsot, ők segítenek például a beadványok megírásában, és abban, hogy pontosan milyen hatósághoz kell fordulni az adott helyzetben.

A krízisközpont szorosan együttműködik a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NaNE) nevű egyesülettel, amely esténként működtet telefonos segélyszolgálatot. Betlen Anna elmondta: a krízisközpont a NaNE-hoz irányítja azokat, akiknek elsősorban bezsélgetésre, lelki segélyre van szükségük, az egyesület pedig hozzájuk azokat a nőket, akik komolyabb segítséget igényelnek.

Bár a kormányhivatal eddig nem kampányolt annak érdekében, hogy a krízisközpont minél nagyobb nyilvánosságot kapjon, Betlen Anna elmondása szerint sokan keresik őket. Naponta 2-3 nőt személyesen fogadnak a központ munkatársai, a telefon pedig szinte folyton csörög, csaknam "belefulladnak" a megkeresésekbe - mondta az EK munkatársa. Amennyiben a kísérleti jelleggel működő központ beválik, az EK egy országos hálózatot hoz létre. A tervek között szerepel menedékhelyek létrehozása is, ahol el tudnák helyezni azokat a nőket, akik már olyan súlyos helyzetbe kerültek, hogy menekülniük kell férjük, partnerük elől.