Vádemelési javaslat Princz Gábor ellen

Vágólapra másolva!
Várhatóan vádemelési javaslattal zárja le a rendőrség azt az öt évvel ezelőtt indult nyomozást, amelyet Princz Gábor, a Postabank volt elnök-vezérigazgatója és társai ellen indítottak gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének visszaélése alapos gyanúja miatt. A feljelentést az Orbán-kormány tette, a banknál 1998 után észlelt 150 milliárdos vagyonvesztés nyomán. Princz ügyvédje azt állítja: az igazságügyi szakértők azt állapították meg, hogy nagyjából törvényesen járt el a vezetőség.
Vágólapra másolva!

Princz ügyvédje, Nehéz-Posony István az [origo]-nak elmondta: csütörtök reggelre idézték be védencét iratismertetésre. Ez a nyomozás végét jelenti. Az ügyvéd szerint az iratismertetés akár napokig is eltarthat.

Nehéz-Posony közölte: a rendőrség két konkrét ügyben nyomozott, egy kétmilliárdos és egy kilencmilliárdos céltartalék felszabadításának ügyében. A gyanúsítás szerint a két céltartalék felszabadításával fiktív nyereségre tett szert a Postabank, és ezzel megtévesztették a részvényeseket. Amennyiben a vád bebizonyosodik, Princzék legfeljebb két év börtönbüntetéssel sújthatók.

Az ügyvéd azt állítja: mind a rendőrség szakértői, mind a védelem által felkért igazságügyi szakértő azt állapította meg, hogy a céltartalékok felszabadítását az tette lehetővé, hogy a bank előzőleg eladta a kétes követeléseit, amelyekhez ezeket a céltartalékokat képezték. Nehéz-Posony az [origo]-nak nyilatkozva úgy foglamazott: a szakértők szerint "nagyjából minden törvényes volt", "számvitelileg nem lehetett mást tenni".

A rendszerváltást követő legnagyobb gazdasági bűnténynek indult, ám az idők során csekély súlyú vétséggé szelídült a Postabank-ügy. 1998-ban az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) a KPMG könyvvizsgáló cég jelentése alapján felügyeleti biztost nevezett ki a Postabankhoz, és felfüggesztette állásukból a korábbi vezetőket. A pénzintézet rendkívüli közgyűlésén valamennyien lemondtak tisztségükről. Eközben egyes politikusok a Postabanknál történteket az évszázad bűntényének nevezték. Princz Gábor elnök-vezérigazgatót és munkatársait ezt követően sorozatban jelentették fel a rendőrségen.

Elsőként 1999. február elsején a Magyar Állam nevében a Pénzügyminisztérium (PM) kezdeményezett eljárást Princz, valamint ismeretlen tettesek ellen. Az indoklás szerint a pénzintézetnél a menedzsment a bank tényleges helyzetét megpróbálta eltitkolni. Nem megfelelő befektetési politikát, kiemelkedő mértékű szponzori tevékenységet folytatott, hitelezési tevékenységét nem a kellő körültekintéssel végezte. A PM szerint a rossz hiteleket a korábbi bankvezetés halasztott fizetéssel értékesítette, hogy elkerüljék a nagymértékű céltartalékolást. Ezzel jelentős látszateredményt mutatott ki.

Egy héttel később a Postabank új vezetése is feljelentette Princzet. Ezt követően az ÁPV Rt., majd az ÁPTF, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, és az Állami Számvevőszék is feljelentést tett a rendőrségen.

Összességében Princzet a következő bűncselekmények miatt jelentették fel: gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének visszaélése, hanyag kezelés, hűtlen kezelés, csalás, sikkasztás, orgazdaság, tartozás kezelésének elvonása, gazdasági adatszolgáltatás elmulasztása, valamint számviteli fegyelem megsértése. Amennyiben mindezek beigazolódnak, akár nyolcévi börtönbüntetés is kiszabható lett volna.

Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) szervezett bűnözés elleni igazgatósága a PM feljelentését követő második napon - 1999. február 3-án - elrendelte ugyan a nyomozást, ám csupán a gazdasági társaság vezetőjének visszaélése gyanúja miatt. A többi gyanúsítást már akkor megalapozatlannak tartotta, és utóbb a felkért szakértők is a rendőrség álláspontját igazolták.

Princz időközben elhagyta az országot, Bécsbe költözött, ám 1999 júliusában kihallgatásra Budapestre jött. Az ORFK Aradi utcai épületében ügyvédje jelenlétében ismertették a vele szemben megfogalmazott gyanút. Princz vallomástétele során több órán át beszélt a bank, illetve a saját tevékenységéről, ám nem tartotta bűnösnek magát. Ezt követően még két alkalommal hallgatták ki a nyomozók.

A többször meghosszabbított nyomozás során az igazgatóság és a felügyelőbizottság több tagját is meggyanúsították, ám az fb-tagok ügyében bizonyítékok hiányában már korábban, 2001-ben megszüntették az eljárást. Ellenük gazdasági társaság vezető tisztségviselőinek visszaélése volt a gyanú, azonban nem találtak arra bizonyítékot, hogy a gyanúsítottak megfelelő adatok birtokában voltak, és szándékosan tévesztették meg a tulajdonosokat.

Időközben ugyanakkor az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságán kihallgatták a bank egyik korábbi könyvvizsgálóját bűnsegédként elkövetett, gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének visszaélése vétségének alapos gyanúja miatt. Az ügy kapcsán polgári per is indult, melyben mintegy 170 milliárd forintos kártérítési keresetet nyújtott be a pénzintézet több korábbi nagytulajdonosa, köztük a Magyar Állam, a Postabank volt könyvvizsgálói, a Deloitte and Touche Könyvvizsgáló és Tanácsadó Kft., az Arthur Andersen Adó- és Vezetési Tanácsadó Kft., valamint a Prudentia Könyvvizsgáló és Tanácsadó Kft. ellen. A Postabank volt könyvvizsgálói elleni eljárás lényege az volt, hogy a bank 1994-98 közötti éves auditálását készítő cégek a pénzintézet éves pénzügyi jelentéseinek hitelesítésével megtévesztették a tulajdonosokat, és ezért őket is felelősség terheli a bank eladósodásáért. A gyanú szerint a menedzsment a könyvvizsgálókkal összejátszva közösen tévesztette meg az igazgatótanács külsős tagjait és a tulajdonosokat is.

A Postabank-ügy kirobbanása után az állam 153 milliárd forinttal tartotta szükségesnek konszolidálni a pénzintézetet, amely összeg hiányát is Princz Gábor és vezetőtársai számlájára írták.